A hangszerek „királynőjének” is fontos szerepet szántak a Pozsonyi úti templomban. A fontosságot az is jellemzi, hogy az orgona megépítését, tervezését Gergely Ferenc főiskolai tanárra, orgonaművészre bízták. Gergely Ferenc tervei alapján 1942-ben a Rieger-utód Gondáéktól 60 000 aranypengőért megrendelték az orgonát.

A tervezet – és a remény – szerint 1944 (l) végére tettek ígéretet a szállításra.

Csak arra nem gondoltak, hogy Budapestet is eléri a háború. A templommal egybeépült épületrész lakásaiba, irodáiba, gyülekezeti termeibe, ifjúsági foglalkoztatóiba (KIE, leánykör, cserkészek) orosz katonákat szállásoltak el. Ők a drága fasípokat, állványokat, a gondosan megművelt szélládákat tüzelőnek használták fel.

A nagyobb, úgynevezett principál sípok végét levágva kályhacsőnek vitték, sőt a kisebb és drága kisebb sípokat az utcára szórták, azokat megszólaltatták, fújdogálták, s ha elromlott, tönkrement – mert nem szólt –, eldobták. Végezetül még az alagsort is megnyitották, oda bárki mehetett, s vitték az értékes részeket: a sípokat, főleg az úgynevezett nyelvsípokat, de az orosz katonákon kívül voltak még magyar „szakértők”, akik tudták, hogy mit cselekszenek, és később, a háború után bizonyára fel is használták a maguk hangszeréhez, vagy a „piacon” adták vagy cserélték el.

A legnagyobb baj az lett, hogy a lelkészek haza vagy a skót misszióba költöztek – így a templom gazda nélkül maradt, de mit is lehetett tenni azokban a zűrzavaros időkben, amikor a legfontosabb az életük megmentése volt. Utólag természetesen könnyű vádaskodni, s amit akkor jómagam az orosz síkságon tapasztaltam, amit akkor az újságok is írtak, bizony igaz volt, s az élet megőrzése, megmaradása látszott a legfontosabbnak.

Aztán később, 1948-ban, amikor újra indult az élet, a roncs orgona újra terítékre került. Gondáék rövid idő alatt egy nyolc regiszteres kis orgonát állítottak össze.

Arany Sándor abban az időben – aki az énekkarnak vezetője volt, és egyben a Zeneakadémia gazdasági igazgatója – arra kérte Kodály Zoltánt, hogy írjon a Szenczi Molnár Albert Énekkar részére egy kórusművet. Kodály Zoltán örömmel tett eleget ennek a felkérésnek, és igen hamar elkészült a mű.

Gergely Ferenc tervezése: 54 regiszteres, 3 manuálos orgona. 1948-ban Gondáék a roncs orgona maradványaiból egy nyolc regiszteres kisorgonát állítottak össze.

Közben Kodály Zoltán a 114. zsoltárt dolgozta fel: „Hogy Izráel kijött Egyiptomból”. Komoly, de nehéz mű lett belőle, melynek nehéz pedálszólama miatt még Gergely Ferencnek is küzdenie kellett. Hiszen ez a nyolc regiszteres orgona nem volt ilyesmire alkalmas. Kodály biztosan valamilyen jobb instrumentumra gondolt, és az első bemutatón személyes en is megjelent.

A Pozsonyi úti gyülekezet irattárában olvasható, hogy amikor a gyülekezet lelkipásztora püspök lett, a megszűnt helyőrségi templom (Vas utca) új orgonáját ingyen felajánlották Bereczky Albertnek, de nem fogadta el; pénze pedig az egyházközségnek nem volt.

Később Adorján József lelkészsége idején, 1970-ben újra felvetődött az orgona eredeti helyére felépítése, de amire megvalósulhatott volna, nevezett lelkészt esperesnek nevezték ki, s a Pozsonyi úti „utód” elutasította a gyár felajánlását. A gyár vezetője sajnálattal közölte a Pozsonyi úti kántorral: a lelkipásztor nem igényli az orgonát. Sajnálta a kivitelező, mert amint mondta: „Minden rendelést mellőztek volna, mert egy ilyen orgona megépítése a gyárnak is jó reklám lett volna.”

Érdekes, hogy ezután is jött több ajánlat. Albert Péter miskolci építő például 600 000 Ft-ért egy jó digitális orgonát ajánlott. Ezt is elutasították. A meglévő nyolc regiszteres orgonán többen dolgoztak a 70-es években, de állapotán nem javítottak.

Végül Kneipfel nyugdíjas orgonaépítő mester épített be öt regisztert, majd egy év múlva még néhányat. Így jelenleg a Pozsonyi úti Református Templom orgonája 19 regiszteres, a gyülekezeti éneklés vezetésére, kíséretére alkalmas, de komoly orgonajátékra nem.

A templomi orgonán kívül a gyülekezeti teremben harmónium van, mely a hétfő és szerda esti egyházi alkalmakkor és esetenként más gyülekezeti alkalmakkor a gyülekezeti éneklést vezeti. Ifjúsági órákon néha harmónium vagy gitár vezeti az éneklést, gazdagabbá és hangulatosabbá téve azt.

De mi lenne, ha belevágnánk: ÉPÜLJÖN MEG AZ ÚJ ORGONA A POZSONYI ÚTON!!!

Ennek kidolgozása, valóra váltása lehetne a gyülekezet és a presbitérium közös ügye.