2013 reformáció
2013 reformációi lapszám
Semper reformanda
- Részletek
- Írta: Mátyás Imre
"A változás elkerülhetetlen. A változás állandó.” – Benjamin Disraeli
Semper reformanda – hangzik az unásig ismételt jelmondat. Szeretjük ízlelgetni ezt a gondolatot, különösen, ha Nagy Eleinkről, Református Őseinkről van szó. Szívesen idézzük harangszenteléskor, alapkőletételek alkalmával, iskolai évnyitókon. Különösen gyakran vesszük elő a fenti mondatot évente egyszer októberben, hogy elsüthessük reformációi emlékünnepélyeken. Valóban, „az Egyháznak folyamatosan meg kell újulnia”. De ki az Egyház?
Az Egyház valamiféle elvont, virtuális szervezet? Nonprofit egyesület átláthatatlan pénzügyekkel? Püspöki kar tisztességben megőszült, aranyos bácsikákkal? Szentéletű reformátorok, áldott munkájú egyházi vezetők, egyháztagok távoli közössége? Vagy templomok, kórházak és papok összessége, ami időről-időre „ósdi” erkölcsi intéseket próbál továbbítani?
Mit mond róla a Biblia? Mi az egyház? „Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképen az Úr is az egyházat; Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók.” (Ef 5, 29-30) „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első.” (Kol 1,18)
Pál apostol szereti az egyházat testként ábrázolni. A fej Krisztus, mi tagja vagyunk. Legszebben talán az 1Kor 12-ben fejti ki ezt a szép hasonlatot. De álljunk is itt meg egy pillanatra. Mi volnánk a test tagjai? Az Egyház nem volna más, mint mi, tagok közössége? Kinek kell hát megújulnia? Kinek kell változnia? Október 31-én miféle reformációról beszélünk majd?
Képzeld el, hogy az Egyház a Te meg Én közössége! A „Mi” közössége. A változás nem külső körülmények, állami támogatások függvénye, hanem az én személyes döntésem. Gondold el, amikor odafordulsz egy ismerőshöz, és templomba hívogatod, végtére is „egyházi tevékenységet” végzel! Rajtam és Rajtad áll, történik-e megújulás, új reformáció.
Hogyan? Sola fide – egyedül hit által. Nem jópofaságból, nem szánalomból, hanem mert elhiszem Jézus szavát: kicsi mustármag-életem is lehet termést, másoknak örömhírt hordozó. Sola scriptura – egyedül az Írás által. Nem „saját szakállamra” dolgozom. Nem röplapozok, hangosbemondóba sem üvöltök. Egyszerűen csak nem tehetem meg, hogy ne mondjam el, „amit láttunk és hallottunk”.
És mindenért, a legkisebb cél megvalósulásáért, a legapróbb eredményért is hálát adva. Egyszerű szavakkal megköszönve az Egyház fejének saját mindennapi megújulásomat. Mert a dicsőség Őt illeti: Soli Deo gloria.
Adjon az Isten kész szívet, hogy megújulhassunk, már ma.
Valaki jár a fák hegyén
- Részletek
- Írta: Kányádi Sándor
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
1994
Sola Scriptura
- Részletek
- Írta: Berkesi Anna
Mit jelenthet számunkra a Sola Scriptura jelmondat ma?
„A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre”
2Tim 3,16
A reformáció egyik jelmondata a protestáns felekezetek hitfelfogásának egyik sarokköve. A Sola Scriptura, azaz egyedül a Szentírás jelmondat számunkra nem csupán egy megtanulandó örökség, hanem kijelenthetjük, hogy református identitásunk szerves alapja. Nekünk, protestánsoknak magától értetődő, hogy saját nyelvünkön olvassuk a Bibliát, hogy ott van mellettünk az asztalon, éjjeliszekrényen, és akár naponta elő is vesszük. Az is evidens, hogy a bibliaórákon a közösen felolvasott igei részt közösen értelmezzük, gondoljuk át.
Ennek tükrében számomra meglepő volt azt tapasztalni, amikor reformátusok egymásnak feszülnek, és a Szentírásból idézve megmondják a másiknak, mit lehet gondolni, tenni és mit nem. Mi van Istentől, mi nem. Mert ha így van leírva, akkor így is kell venni. És aki nem így gondolja, az eltévedt a helyes útról.
Sokat gondolkoztam arról mostanság, hogy vajon tényleg hol van a határ, mikor kell szó szerint venni a Bibliában leírtakat, és mikor értelmezhetjük picit át. Egyáltalán, lehet-e értelmezni az Igét, mennyire szakadhatunk el a leírt szövegtől? Olvastam arról érvelést bibliai igehelyek alapján, miért nem lehet nő lelkész, sőt diakónus, presbiter sem. De semmilyen módon nem hirdetheti az igét, mert Pál ezt így írta le. Tehát még hitoktatói szolgálatot sem vállalhat. Az érvelés látszólag teljesen logikus, és bibliahű volt, rengeteg igehellyel alátámasztva. Számomra azonban feltűnt egy fontos dolog: egyetlen egy dolog hiányzott belőle, a szeretet, az alázat. És rögtön beugrott egy szintén páli igevers: szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok (1Kor 13,2). Ne mi mondjuk meg, hogyan gondolja az Isten, rendeljük Neki oda, kire milyen szolgálatot bíz, kit milyen talentummal áld meg. Hagyjuk, hogy az Ige vezessen minket, ne mi az Igét. A farizeusok is szó szerint vették a mózesi törvényeket, becsülettel próbálták betartani, csak éppen azt nem vették észre, Aki betöltötte azt. Hagyjuk, hogy Jézus töltse be az Ige szavait életünkben, hogy Ő tegye élővé bennünk a leírt szavakat!
Fontos olvasni a Bibliát, akár minden nap is. De ne csupán elolvassuk az Igét, hanem próbáljuk megérteni is. Ne csak jelzésre, útmutatásra használjuk életünkben, hanem hagyjuk, hogy át is formáljon minket.
Istennek rengeteg áldott bibliamagyarázója, igehirdetője van és volt, akiknek gondolatai segíthetnek közelebb jutni az üzenethez. A Sola Scriptura elv azonban azt is jelenti számunkra: ahhoz, hogy azzá legyünk, akivé szeretnénk, ahhoz szükségünk van egy saját identitás kialakítására. Ez azonban nem megy csupán mások gondolataira való építéssel. Ez egy nehéz, sokszor fájdalmas folyamat. De egyedül csak a Szentírás által, és általa egyedül Istentől tudom meg, ki vagyok, mi vagyok és mi a helyem a világban. Ebben más emberek lehetnek segítségünkre, de a küzdelmet nekünk kell megvívnunk. Nehéz, sokszor fárasztó út ez, de megéri, mert így juthatunk el Istenhez, és ahhoz az élethez, amelyre Ő hívott el. Ne habozzunk, olvassuk mi is a Bibliát, és tegyük fel mindennap azt a szép kérdést, amelyet már a kis óvodások is gyönyörűen megtanultak aranymondásként: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. (1Sám 3,9).
Bemutatkozik új orgonánk
- Részletek
- Írta: Mátyás Imre
Szeptemberben mutatkozott be gyülekezetünk új, digitális orgonája. Az új hangszer egy Unico 400 típusú, 3 manuálos koncertorgona, melynek hangzását nagyteljesítményű hangfalak továbbítják a templomtérbe. Az új hangszert szeptember 29-én avatta fel ifj. Szotyori Nagy Gábor orgonaművész, a vasárnapi istentisztelet után rövid műsort is adva. Az ifjú orgonista maga is részt vállalt a hangszer beszerzésében, és néhány egyszerű kérdésünkre készséggel válaszolt.
Egyházunk hírei
- Részletek
- Írta: reformatus.hu
Egyházi Jövőkép Bizottság
A Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinata a 2011-es balatonszárszói tematikus ülése után létrehozott egy testületet, amelynek feladata, hogy „az egész református közösséget bevonva, leírja a reformátusság jelenlegi helyzetét, és megfogalmazza azokat a lehetséges irányokat, utakat, amelyen haladva az egyház hiteles tanúságtétele mind több emberhez elérhet". Az Egyházi Jövőkép Bizottság ennek megfelelően cselekvési tervet készít a Zsinat számára. A bizottság tagjai elkerülhetetlennek tartják, hogy „az egyház a maga jövőjéről párbeszéd formájában fogalmazza meg látását", ezért a stratégia megfogalmazásába a gyülekezeteket és az egyházi intézményeket is be szeretnék vonni. Érintés címmel tájékoztató-segítő anyagot készítettek, melyet már eljuttattak a gyülekezetekhez és intézményekhez (és amely már az interneten is elérhető az http://erintes.reformatus.hu/ oldalon, lapozható formátumban). Az Érintés vezérfonalat kínál a református közösségek számára, hogy azok imádkozva, Isten Igéjére figyelve, őszintén átgondolhassák helyzetüket és feladataikat a helyi közösségekben, szembenézhessenek erősségeikkel, gyengeségeikkel és megfogalmazzák Istentől kapott sajátos küldetésüket, valamint azt, hogy miben segíti vagy hátráltatja ezt a küldetést az egyház jelenlegi szervezete és működése. A bizottság elnöke Harmathy András, gyülekezetünk egykori segédlelkésze.