Csendes éji evangelizáció

"…ne félj József magadhoz venni Máriát…" (Máté 1,18-25)

Karácsony történetében a menny több ízben üzen a földi világnak. Az örök vox coelestis (mennyei hang) várja a mindenkori vox humana (emberi hang) értő válaszát. Ez a sorrend: Isten keres, szólongat, bár az év más időszakaiban sokkal inkább a menny felé címzett földi sóhajtozások a gyakoribbak. Karácsonykor összeér a két összeérhetetlen dimenzió, ég és föld könyörtelen távolsága megszűnt, Isten emberré lett, Jézus megszületett! Alapigénkben a menny nagykövete Gábriel (Isten embere) álmában keresi, szólongatja a súlyos lelki válságban lévő Józsefet. Valószínű éjszaka történik mindez, a csend idején. Ez esemény valóban evangelizáció, áldott, élő Ige, valóban csendes, éji találkozó. Mitől áldott? Mennyiben evangelizáció, hiszen nem tömegekhez, hanem egy jó szándékú, igaz életű ácsmesterhez szól? Élő, mert...

Személyes szó. Nem dogma, teológiai brillírozás, fejek felett elbeszélt kánaáni nyelv. Nem arctalan tömeghez, de a szenvedő, de a megoldást közelben távolban nem látó, a tehetetlenség vasabroncs szorításában fuldokló Józsefhez, ne félj József magadhoz venni Máriát! Nevén szólítja az ácsot.

Bátorítás. Ne félj, mert van megoldás. Tanuld az örök, szent leckét, ahol az emberi szellemi ötlettár teljesen kimerült, szikrányi reménység sem indokolt, az Úristen megoldást kivitelező kegyelme ott kezdődik. Nála semmi nem lehetetlen! Mindenből jót tud előhozni! Indokolt bátorítás. Azért ne félj József, mert ami Máriával történt, a Szentlélektől való, nem emberi, örök gyanakvásra okot adó félrelépés. A Szentlélek száll reá, fiat szül, nevezd nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét bűneiből, szabadítja fel több száz éves átkok terhe alól.

Élő, idézett Ige. A hétszáz évvel korábban elhangzott prófétai szót idézi Gábriel. „Imé a szűz fogan méhében és szül fiat és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: „Velünk az Isten.” (Ézsaiás 7,14) A szűz fogan méhében és e szűz nem más, mint a te mátkád, Máriád. A prófécia benne ölt testet, Isten őt választotta ki e gyönyörűséges, egyszeri szent anyaságra. József ismerte a Tórát, a Zsoltárokat, a prófétai írásokat, az imént idézett Igét is. Ha tán meg is lepődött, de a rá jellemző pozitív hallgatagsággal magához veszi kedvesét. Ha nem ismeri az Igét, a kor kegyetlen, irgalmat távolról sem gyakorló szokásai szerint Mária halott (megkövezik, mint házasságtörőt), vagy mindenki által elhagyottan, teljes nyomorban pergeti le szánalmas élete napjait.

Az evangelizáció célhoz ért: a menny kicsit érthetetlennek gondolható cím oly üdítő, életmentő szavát József komolyan vette, nem okoskodott, ellenkezett bombasztikus emberi érvelésekkel. Az ács lenyugodott, mátkája megmenekült, készülhet a boldog anyaságra. Ezt üzeni ma is az Ige: merd komolyan venni az Úr szavát, még ha nem is mindig érted és akkor megtapasztalod, átéled az Úr gyógyító, életmentő szeretetét az ünnepen és a hétköznapokban egyaránt. Ne félj mindenkori József, mert – Immánuel – velünk az Isten! Szüntelen!