„Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él”. Gal 3,11 „Amikor azonban eljött az idő teljessége, elküldte Isten az Ő Fiát, aki asszonytól született a törvényeknek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a szívünkbe, aki ezt kiáltja: Abbá, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is. Gal 4,4-7
Luther Márton nemcsak kedvelte, de többször hivatkozott is Pál apostolnak a Galatákhoz írt személyes levelére, amely engem és minket is figyelmeztet. Hitre jutásomkor olvastam Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt levelét: „Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta, és kiket elhívott, azokat meg is igazította.” Hittem, hogy én is elhívott ember vagyok. De hiába szolgáltam gimnáziumi évek alatt a Soli Deo Gloria Diákegyesület vezetőjeként, hiába jártam konferenciákra, és szerveztem egyetemista koromban a nagyhét előtti csendes napokat, ez alatt is sokszor vétkeztem, és elkeseredtem, mert nem tartottam magamat megigazított embernek. Nem hasonlított életem Krisztus képmására. Ekkor világosodott meg előttem, hogy a hitre jutás után, míg e földi testben vagyunk, nem válunk bűntelenné, hanem egyedül Atyánk előtt igazított meg Krisztus, bűneink bocsánata útján! Ezt pecsételi meg bűneink bevallása után az úrvacsorai szentjegyek által.
A megigazítás folyamata azonban az én életemben is megkezdődött, és a megigazulási folyamat földi életem végéig tart. Isten Lelke által megmutatta, és megmutatja azokat a bűneimet, amelyek tőle távol tartottak, tartanak. Ha kértem erőt adott, hogy megszabaduljak tőlük, vagy Ő szabadított meg azáltal, hogy a kísértést is elvette. Egész életem során az időmmel való gazdálkodásra kívánt tanítani, és abban bölcsességet adni. Konfirmációm igéje volt: "Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk”. Isten a Lélek által a mai napig kíván vezetni a megigazulás folyamatában, amennyiben meghallom az igéje által a Lélek hangját, és elfogadom irányítását.
Földi utamon tapasztalatom a fiúság (a gyermekké válás) azt jelenti, hogy Isten a Szentlélek által gyermekeként kíván vezetni! Ez a csodálatos ajándék, és itt van a kérdés számomra, hogy mennyire vagyok képes a világ által sugárzott számtalan negatív hatás között az Ő hangját meg hallani. Pál apostol a Galatabelieknek is felhívta figyelmét, hogy egyedül Krisztus áldozata által lehet az Atya előtt is kedves életet élni. Sajnos nehéz elfogadni, hogy ingyen kegyelme szerint adatott számunkra a megigazulás útja. Nem lehet különféle formai követelmények teljesítésével kiegyenlíteni a bűneimet, mint a reformáció előtt bűnbocsátó cédulával, manapság különböző felekezetek, mozgalmak formai előírásainak betartásával.
Nem mást kíván az Atya tőlem, mint a teljes életemet, hogy fogadjam el Krisztus megváltó áldozatát, és meghalljam az ige útján a Lélek vezetését, és aszerint járjak.
A második világháborúban súlyosan megsebesültem, tudtam, hogy Atyámnak tudomásával történt, és Ő gondoskodik is rólam. Tudtam, és tudom az én Megváltóm hatalmasabb, mint az 50-es évek alatt az ÁVO kihallgatója, aki azt hitte, hogy hatalmánál fogva ő olyat is megtehet, amit Isten a világ Ura nem enged meg számára, erőt kaptam az igéből: „Ha Isten velünk kicsoda ellenünk”. Ez nem jelentette azt, hogy nem voltak nehéz napjaim, sikertelen próbálkozásaim, de tudhattam, hogy Isten a legrosszabbakat is javamra tudja fordítani. Valóban így is történt nehéz éveink, napjaink alatt és után. 
Köszönöm Istennek, hogy életem során megismerhettem Jézusban Megváltómat, és a Lélek által megvilágít igéjével, és szeretetét sugározza életemre, családom életére. Sok áldást kaptam, és kapok a tőle kapott feladatok elvégzéséhez, és a terhek elviseléséhez. Ha az én hibámból nem hallottam meg a Lélek szavát, vagy nem fogadtam el irányítását, bezárultak előttem az ajtók. Ha zsákutcába tévedek, megtanultam, hogy rossz úton járok, eltévedtem, de újra visszatérhetek, mert Atyám kitárt karjai várnak, mint haza térő gyermekét.
Hitvesemmel együtt nem szűnünk meg hálát adni a sok áldásért, a nagy családért. Négy gyermekünk, kilenc unokánk, és 15 dédunokánk, mellett számos hitbeli testvérünkért is, akik örömtelivé teszik napjainkat. Egy kedves vers jut eszembe, amit sokszor elmondok magamban:
Csendes légy, az Úr vezet majd
Míg sürögve futsz, szaladsz,
Nem tudod az Úr mit óhajt,
S tennen vágyadnál maradsz!