"…a karácsonyfa fénye kölcsönvett dicsőség: valami láthatatlan fényforrásra utal. A világ legszebb fája, de egy hét mulva lim-lommá, szemétté válik és ki kell söpörni. De kihúnyó csillagai mögött ott sugároznak a jóságtól és szeretettől megszépült lelkek láthatatlan, soha ki nem húnyó gyertyalángjai. Annyi szépség és áldás terem a karácsonyfán, amennyit a másik, az életnek fája, a Kereszt kölcsönzött neki. Csak annyi értelme van a karácsonyfagyujtásnak, amennyire jobbakká váltatok általa.”
Ravasz László, 1928