Beszámoló a balatonszárszói családi hétvégéről
Vajon mitől roskadozik ez a háló? Nem, ez még nem a csodálatos halfogás: focilabdák terhelik a magányosan álldigáló kiskaput. Az imént még egy tucat gyerek kergette őket az enyhe szárszói naplementében. De a srácok már nincsenek itt: az alagsori konferenciateremben szüleikkel együtt éneklik, hogy „Jézus hív, bár zúg, morajlik”. És zúgmorajlanak ők is, mert a táblára most egy másik háló kerül, egy képzeletbeli halász hálója… Hát ez a háló, miféle halakat tart fekete szemei között? Papírpontyok sorakoznak egymás mellett: családjaink, családtagjaink nevével. És a gyerekek boldogan ragasztgatják kis halacskáikat, míg végül minden család egy-egy saját hallal képviseli magát a Pozsonyi Úti Gyülekezet hétvégéjén. Hogy egymást kicsit könnyebben megismerhessük, ezt a játékot találták ki a szervezők. Németh Tamás beosztott lelkész közben már András példájáról, s az emberhalászok elhívásáról beszél, mesél. És énekelünk, énekelünk egyfolytában. Szombaton hétágra süt a nap, hatalmas fociviadalok alakulnak ki a pályán. Délelőtt Fodorné Ablonczy Margit tart a felnőtteknek előadást, a gyermeknevelés, a szülői kihívások témájában. Délután a Balaton partján játékos vetélkedőn veszünk részt. Mindez felhőtlen örömben a felhőtlen ég alatt. Akik megéltük az egykori Tahiban töltött gyülekezeti hétvégéket, hasonló örömet érzünk újra: már nagyon hiányzott, hogy ennyien, így együtt legyünk a gyülekezet közösségében! Vasárnap a délelőtti istentiszteleten az 1Ján 4,4 alapján e sorok szerzője vall arról, miként tartotta meg a gyülekezet az ő életét (lásd Presbiterek az Igéről c. írásunkat). Balatonszárszói hétvégénket pedig Hupp a kis bagoly meséje, bábjátéka zárja Nagy Ágnes előadásában, amit két tucat gyerek szájtátva bámul. Köszönjük ezt a csodálatos együttlétet, Berkesi Annának a szervező munkát. Már most várjuk a folytatást!