Áldott légy örökkévaló Urunk, hogy Te ezt a világot úgy szeretted, hogy ideadtad a legdrágábbat, fiadat, Jézust. Nem sok szeretnivaló volt a világban akkor sem, ma sem, Te mégis adtad. Igaz, őszinte szeretetből, nem a „hit-strébereknek, eminenseknek” az ő megérdemeltnek gondolt érdemeikért.
Áldunk Úr Jézus, hogy Te ebbe a megkergült világba hajlandó voltál eljönni. Istállóban születtél – elképesztő –, a rókának volt barlangja, az égi madárnak fészke, neked sokszor nem volt szállásod. Otthagytad a mennymagas tiszta biztonságát, és itt értetlen gyermekeid sokszor hajléktalanná tettek. Te, az áldott orvos, nem nyitottál rendelőt valamely nagyváros luxusnegyedében, hanem fáradhatatlanul jártad Galilea, Samária, Júdea poros útjait, hogy aki találkozni akar Veled, gyógyulni Általad, megtörténhessen. Beszűkült emberi elmék nem értettek, félremagyaráztak, Te nem sértődtél meg. Tudtad, mi vár rád, mégis vállaltad a küldetést. Tudtad, hogy a legszűkebb baráti, tanítványi körödből kerül ki feljelentőd, besúgód, mégis így szóltál hozzá: barátom. A Gecsemáné kerti drámai pillanatban hagytad, hogy megcsókoljon. Tudtad, hogy igaztalan vádak alapján elítélnek, kivégeznek, mégsem hátráltál meg.
Urunk, a ma világa bennünket átlag embereket semmivel nem bátorít, sőt inkább sokkol: kilyukadó ózonpajzzsal, ökológiai katasztrófákkal, gazdasági ellehetetlenüléssel, általános nyomorral, szíriai háborúval, erősödő és kiterjedő terrorizmussal, bűnözések növekvő számával. A világnak rémhírek kellenek (minél nagyobb a baj, több a halott, annál inkább szenzáció, hírérték).
Urunk, Te semmikor nem vártad el, hogy tömegek köszöntsenek betanult és ünnepi beszédekkel, blőd, tömjénező versikékkel. Te utánamentél a századik juhnak is, az elcsatangoltnak is, mert Te senkiről nem mondtál le, nálad nincs emberi selejt.
Urunk kérve-kérünk, rehabilitáld számunkra újra karácsonyt, ezt a drága ünnepet, és adj nekünk hiteles örömhírt, örökkévalót, maradandót.
Békesség fejedelme, járd át egész valónkat és tégy újra emberekké emberré lett Isten Fia, Jézus.
A napkeleti bölcsek alázatával, a pásztorok nyíltszívűségével, az agg Simeon töretlen hitével, a keserves sorsú Anna kiáradó örömével magasztalunk szüntelen. Az Isten szeretet, a szeretet soha el nem fogy. Immánuel, velünk az Isten.
Ámen.