2017 pünkösd
Maradj velünk Szentlélek Úristen!
- Részletek
- Írta: Berkesi Gábor
Gondolatok pünkösd után, félévzáráskor
Egyházi hagyományunk szerint pünkösd elmúltával kezdetét vette az ún. ünneptelen félév. Júniustól decemberig sátoros ünnepet nem ünneplünk. Vannak megállóhelyek, kilométerkövek (hálaadás az új kenyérért, az új borért, az idén különösen nagy jelentőséggel bíró reformáció), de a „nagyszabású”, tömegeket megmozgató alkalmak ádventtől kezdődnek.
A kérdés azonban máris megfogalmazódik: lehet-e ünneptelenségről beszélni a Szentlélek eljövetele után? Be lehet-e szorítani két napba a Szentháromság harmadik személyének éltető, reménytelen lelkeket, tehetetlenséget örök élnivágyással felváltó mennyei optimizmusát – két munkaszüneti napba? Egyáltalán itt volt az idei pünkösdkor a Lélek, kértük, hívtuk, szembesültünk, találkoztunk Vele, éreztük legkitűnőbb medicinákkal sem pótolható, nyugtató simogatását?
Az ünnep előtt és alatt szerte a világban sokszor hangozhatott Luther Márton éneke: „Jövel Szentlélek Úristen!” (370. ének.) Most, az ünneptelen félév kezdetén hangozzék így is: Maradj velünk Szentlélek Úristen! Maradj velünk, mert akkor egészen más életet élünk, más a teherbírásunk, kondíciónk, kapcsolatainkban több lesz a kézfogásra kinyújtott kéz, mint az ököl, értékeket fedezünk fel ott is, ahol eddig az öncélú düh szürkehályogot vont még a látni kívánó szem elé is. Összekulcsolódik gyakrabban kezünk a nyitott Biblia felett, imádságaink eltolódnak a „kéregetés-dömping” felől a magasztalás, megköszönés, spontán, mennyei gyógyulásai felé.
Hisszük és valljuk, a Szentlélek az első pünkösdkor nem csak látogatni, vizitálni jött múló idejű vendégségre, kicsit „benézni” hozzánk, hanem itt van, állandó valóságként, bár nem mindig érzékeljük ezt azonos hőfokon. Egy illusztrációval élve olyan ez, mint egy kis darabja, tája e Földnek, ahol éppen nincs – divatos hírközlési szakszóval élve – térerő. Van kézben márkás okostelefon, benne számtalan lementett névvel, számmal, telefonálnánk, várnánk is a híradást, de nincs térerő. Gyors segítségre lenne szükség, de nincs térerő. De megnyugtató arra gondolni, átélni, hogy ez a mennyei kommunikációs segítség szüntelen adatik, elkérhető, megkapható.
Maradj velünk Szentlélek Úristen az előttünk álló nyárban, munkában, vizsgákban, útra kelésekben, pihenésben. Adj áldást a gyülekezeti táborokra (a miénkre is Parádon), csendeshetekre, tennivalóinkra. Szürke hétköznapokat is emelj a Veled való élő találkozások ünnepeivé. Ámen.
Presbiterek az igéről - Nagy Kázmér
- Részletek
- Írta: Nagy Kázmér
Igék által vezetve
Amikor Mátyás Imrétől, a Hálaadás című gyülekezeti lapunk szerkesztőjétől megkaptam a felkérést, hogy kedvenc igémről, talán pünkösdről írjak valamit, – elgondolkodtam. Hiszen nekem több különösen kedves igesorom is van, és mindegyik életem fontos, sőt meghatározó életszakaszához kapcsolódik legjobban. Mintegy keretbe foglalják eddigi életemet.
„Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!” Zsoltárok 100,5. Nagyapám, Bereczky Albert gyülekezetünk és templomunk építő lelkipásztora volt, édesapám, dr. Nagy Endre évtizedeken keresztül presbitere, majd főgondnoka volt egyházközségünknek. Én itt születtem, a parókián laktunk három éves koromig. Ez meghatározó emlék számomra most is.
„Vezess engem a te igazságodban …” Zsoltárok 25,5. Ez volt az az ige, amelyet egy „igazságkereső bajnok” kiskamasz, szerető, bölcs nagyapjától kapott. De jó is lett volna, ha a Vezetőről soha meg nem feledkezem.
„És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged …” Zsoltárok 50,15. Ezt az igét láttam és „megláttam” ifjú koromban. Persze, – amikor vasárnaponként itt ülök a templomban – most is ugyanazt a feliratot látom, mint akkor régen, ott a templom falán, fenn a szószéktől jobbra. Talán egy kicsit többet értek belőle. Mindig megnyugtató, biztonságot adó érzés rajta legeltetni a szemem.
„ … és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Máté 28,20. A keresztség sákramentumának szereztetési igéje. Sokszor hallottuk, de soha el nem kopik, örökké él ez a csodálatos ígéret. Van egy nagyszerű Barátod, Társad, aki soha el nem hagy, még akkor sem, ha te olykor meg is feledkeztél róla. Ezt az igét kaptam én is, másokkal együtt, „úti okmányként” az élet olykor kellemes, olykor rögös ösvényeire.
„Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.” 1Péter 5,7. Ezt az igét legidősebb unokabátyám küldte gyermekeink születésekor. Ránk is fért a biztatás, mert négy kicsiny gyermekünk ellátása, nevelése akkor, a ’80-as években – és biztos ma is így lenne – nem kis gonddal járt. De akkor is mindent megkaptunk Tőle, amire valóban szükségünk volt.
„Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.”2Timóteus 1,7. Észre kell vennem, hogy eddig ösztönösen „ravasz” módon az igei részeknek csak az ígéret-ajándékait vettem elő, pedig az Úr feladatokat is ad. Sokáig nem értettem, hogy „mire is való” a Szentlélek? Olvastam róla ezt-azt. Most, életem alkonya felé közeledve rájöttem, hogy ha igaz bűnbánattal, gyávaságomat legyőzve utat engedtem a Szentlélek érkezésének, számomra elérhetetlennek tűnő feladatokat, élethelyzeteket tudtam megoldani. Adja Isten, hogy mindannyiunk életében állandó lakása legyen bennünk a Szentléleknek!
Te vagy…
- Részletek
- Írta: Mátyás Imre
Imádság szobánk falára
Te vagy, aki teremtettél, belőled jöttem:
Élek.
Te vagy, aki kezedben tartasz, markodba írva:
Mért féljek?
Te vagy, aki beszélsz hozzám, kihez érdemes szólnom:
A magányt nem ismerem.
Te vagy, aki egy lépéssel mindig a Démon előtt jársz:
Nyugalmam ebből terem.
Te vagy, aki mindent adtál, Fiad áldoztad értem.
Mindenkinek továbbadom.
Te vagy, aki ismered jövőm, időm nálad rejtve:
Rád bízom halálom.
Te vagy, aki előtt vállalom magam, érted, amit ki sem gondolok.
Nem lehet hazudni Neked.
Te vagy családom és barátom, nem tudsz nem szeretni, mert
Magad vagy a Szeretet.
Te vagy, akit jászolban dédelgetek,
Te vagy, akit kereszten siratok.
Aki harmadnap sírkövet hengerítesz,
Kinek térdet hajtanak az angyalok.
Te vagy, aki lábamat mossa,
Ki a kenyeret számba adod.
Társam útban Emmausba,
Akinek a sebeid mutatod.
Te vagy, ki homokba rajzolod bűnömet,
Vakító fény a damaszkuszi úton.
Akit vacsorára hívnak vendégnek,
Harminc ezüst vagy. Kötél Júdás-nyakamon.
Te vagy zsoltárt mondó ajkam,
Te vagy szívem, ha másokért dobog.
Te vagy kezem esti imában,
Te vagy az út, pedig nem is hozzád futok.
Te vagy példám, érvem, érverésem.
Légy bennem minden indulat!
Aki mindeneknek minden lettél:
Mindenem Te vagy.
Reformátorok – Szikszai György
- Részletek
- Írta: Mátyás Imre
A Debreceni Kollégium diákja volt. A kor szokásának megfelelően külföldi tanulmányútra ment, így került Bázelbe és Utrechtbe. Hazatérve a makói gyülekezet lelkipásztoraként írta meg fő művét, a Keresztyéni Tanítások és Imádságok című könyvét is. A könyv 1786-ban jelent meg először Pozsonyban. Az első kiadás óta eltelt több mint kétszáz év alatt oly jelentős hatást ért el, hogy szállóige is született róla: „Minden papnak van egy kitűnő káplánja, az öreg Szikszai”.
Az „Öreg Szikszai” közel ötven (!) kiadást ért meg – szüntelen arra tanítja a református olvasót, hogy hívő keresztyén ember mindenkor, minden élethelyzetben imádkozik, Istenhez, Urához fordul örömében és bánatában, reményteljes és reménytelen állapotában egyaránt, mert tudja: imádkoznia kell.
Gyülekezeti híreink
- Részletek
- Írta: Vajda László
Gyülekezetünk - számokban
A mögöttünk álló félévben 29 temetést végeztünk, a legfiatalabb elhunyt 55, a legidősebb 103 éves volt. 54 keresztelőt végeztünk, anya vagy apa és gyermeke egyszerre, keresztszülő és gyermek együtt, négytagú család egyszerre, egy családból öt illetve három gyermek egyszerre. 7 felnőtt, 21 gyermek tett konfirmációs fogadalmat. 7 esküvő volt.
Felnőtt konfirmáció – április 17.
„Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek fogadásidat!” Zsoltárok 50,14
Gyermek konfirmáció – június 5.
„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” Példabeszédek 4,23
Tanévzáró istentisztelet – június 11.
„…aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba.” Lukács 18,17
A hétfő esti kör lezárta az évet
Több, mint tíz éve a felnőtt konfirmandusok is egyéves felkészítésre járnak, hasonlóan a gyerekekhez. A húsvéti konfirmációt követően sokan maradnak akár több éven át is hűségesen a hétfő esti kör tagjaként. Az idei évet nemcsak szeretetvendégséggel, hanem úrvacsorával egybekötve zárta le az örök ifjúság.
