2018 szeptember

Részletek

Írta: Székely Tamás

• újság,
• ima,

Ps. 121.

Teremtőnk, Formálónk, Utunk, Igazságunk, Életünk, Útitársunk, Pártfogónk és Segítségünk!

Rád tekintünk, mikor új esztendőbe indulunk. Látjuk magunk előtt a feladatot, mint vállunkra nehezedő súlyt, épülő házat, s házra leselkedő veszélyt; de vajon mit építhetünk, ha meg nem áldasz bennünket, Uram? Miért küzdhetünk erőt sem sajnálva, ha nem te harcolsz oldalunkon? Hiábavaló a veríték és a vér, nélküled semmit sem ér! Fáradhatatlanul űzzük talán a magunk elé kitűzött célokat, kora reggeltől késő estig tanuljuk, munkáljuk, küzdjük, harcoljuk, elfáradva, megfáradva és belefáradva, oly kicsi jutalommal! Nem táplál a kenyér és nem elégít meg a bér, nélküled semmit sem ér!

De veled tágas lesz a tér! Veled úttá lesz az úttalan! Veled végveszély tengerében ösvény nyílik meredek hullámfalak közt, s védelmez seregnyi halál ellen! Veled víz fakad a sziklában, eleség adatik a pusztában, s ki Rád tekint, nem leli halálát a kígyómarásban! Aki Veled indul harcba, gyümölcsöző vidékű honba tart, míg hontalan! Akit Te szeretsz, kiterjeszted rá kegyelmedet, gondviselésedet. Míg a másik fárad újra meg újra, s könnyezik, kiált, rimánkodik, majd gépek közt kóválygó robottá válik, Te álmában elégíted meg szerettedet.

Áldó mosolyod gyümölcse új életté lesz, a jövő küzdelmeihez ajándékod a győzelmi ígéret. Mert adassék bár küzdelem, jogi furfang, harc a létben és a létért, mégis nőnek virágzása, életadás gyümölcsébe fordulása: tőled adatott csoda.

Áldd meg Istenünk ezt az évet! Építsd te a várost és védelmezd meg, ha érik a támadások! Karunkat erősítsd a küldetéshez, s a sok munka közt emeld újra és újra fel tekintetünket! Te áldd meg életünket, vigasztalj, ha elcsüggedünk, gyógyíts mikor meggyöngülünk, tisztogass, mikor por tapad lábunkra, te hívd be gyermekeinket házadba! Ha szolgálhatjuk ügyedet, tehessük azt dicsőségedre! Ha megtapasztaljuk újra meg újra szeretetedet, hálaadásunkat eléd emelhessük szüntelen!

Légy Velünk, mert ami nélküled hiábavaló küzdelem, az Veled lehet győzelem! Ragyogjon fel dicsőséged minden örömünk felett!

Ámen.

Részletek

Írta: Berkesi Anna

• idézet

„Naponként újra kell kezdeni és akarni is egymásért az életet, és arra törekedni, hogy a másik legyen boldog! Aztán ez térül vissza számunkra, mint boldogság.” Gyökössy Endre

„Boldog az az ember, aki hozzátartozói tökéletlenségét éppúgy elviseli, ahogy szeretné, ha az ő tökéletlenségét mások elviselnék.” Assisi Szent Ferenc

„A szeretetnek otthon kell - kellene - kezdődnie.” Gary Chapman

„A minőségi idő lényege az együttlét. A fizikai közelség önmagában még nem feltétlenül jelent együttlétet. Ehhez egymásra fordított figyelemre van szükség. Amikor az apa a földön ülve labdát gurít kétéves fiának, miközben csak a gyermekre figyel, mindketten átélhetik az együttlét örömét.” Gary Chapman

„A legfontosabb üzenet a családunk köréből nem az, amit szavakkal mondtak el, hanem amit beszéd nélkül is megérezhettünk: az, ahogyan az élethez viszonyulnak.” Pál Feri atya

Részletek

Írta: Berkesi Anna

• újság,
• tanév

„Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet és aki öntöz: egyek, és mindegyik a maga jutalmát kapja majd fáradozásához méltóan.” 1 Kor 3, 6-8

Augusztus utolsó és szeptember első hete mind a családok számára az új tanévre való készülést, ráhangolódást jelenti. Az írószerek beszerzése, a könyvek és füzetek bekötése, a tisztasági csomagok beszerzése, az óvodai ágyneműk kimosása, az egyenruhák kivasalása, a szülői értekezletek, az adminisztrációs hegyek és a fontos dátumok naptárba rögzítése mellett valahogy beleesünk a tanévbe. Aztán a kora reggeli kelések, délutáni logisztika – kit hova kell vinni, hányra kell érte menni – elrobog mellettünk egy tanév.

Karácsony Sándor neves református író, pedagógus előszeretettel idézte a fenti bibliai igehelyet. Számunkra szülőként ezek az évek a vetés, a belefektetés időszakai. Mi vagyunk ugyan az ültetők, akik a mózesi parancsolatnak megfelelően megpróbáljuk azokat az értékeket, azt a tudást és hitet átadni, amelyet őseinktől, felmenőinktől kaptunk. Azért, hogy ezek hosszú ideig éljenek még azon a földön és abban a családban, amelyet az Úrtól kaptunk. A nevelésben az a legnehezebb, hogy sokszor ilyenkor még nincs látszatja semminek. Csak azt érezzük, hogy ezerszer is elmondunk valamit, mégsem történik semmi változás. Hiába próbálunk valamit megbeszélni a gyermekkel, mintha egyik fülén be-, másikon kimenne. Pedig nincs semmi hiába, mert ez a vetés időszaka, az aratás később fog igazán beérni. Most adnunk kell rengeteget: odafigyelést, szeretetet, érdeklődést, időt, energiát, jó kedvet. Legfőképpen jó példával kell elöl járnunk. Akkor is, ha fárasztó, akkor is, ha reménytelennek tűnik. Mert a maga idejében fogunk aratni, ha nem lankadunk el. Adjon ez erőt a nehézségek esetén, a fárasztó napok útvesztőjében!

Milyen szépen mutatja az Ige, hogy igazi csapatmunka az oktatás-nevelés. Nem egyedül kell megbirkóznunk vele. Hála Istennek vannak Apollósok is, akik öntöznek: a nagyszülők, a tág család, az óvónők, a tanárok, a lelkészek, a hitoktatók, a gyülekezet. Együtt munkálkodva, közösen tudjuk gyermekeink életét terelgetni, tudását fejleszteni, hitét és értékrendszerét erősíteni. Mert a fundamentum, akire építve és akire nézve végezhetjük el ezt a csodálatos feladatot, az nem más, mint az Úr Isten, aki az igazi növekedést adja.

Kívánok mindenkinek tartalmas, sok új élményt és ismeretet szerző, készség és képességfejlesztő és értékátadó új tanévet! A mindennapok során tapasztalhassunk meg mini aratásokat, amelyek erőt adnak a további ültetéshez és öntözéshez! Kívánom, hogy élhessük át azt az örömet, amint láthatjuk, hogyan növekednek Isten kegyelméből gyermekeink, a ránk bízottak hitben, értelemben!

Részletek

Írta: Berkesi Gábor

• újság,
• gyermekcsoport,
• tábor
• gyermektábor

Furcsa módon vannak olyan élethelyzetek, amikor már várt, unos-untalan ismételgetett közhelyszerű felkiáltások kimondottam jól esnek. Mire gondolok? Megérkezvén az idei tábor végeztével szeretett Pozsinkhoz, igen sok gyermekből, ifjúból szakadt fel az öröm: „jaj, de jó volt”; „király volt”; „ugye jövőre is lesz”… stb. De azóta is, ha találkozunk, nem csitul az érzelmi hőfok az emlékezést illetően. Egy kislány a 75-ös trolibuszon zendített rá (az utastársak nem várt szimpátiájától kísérve) egyik nyári kánon slágerünkre: „Zengjünk dalt az Úrnak, zengjünk dalt az Úrnak, imádjuk és dicsérjük Őt…”!

Felmerül a kérdés: valóban mitől is jó, emlékezetes az idei XXIV. táborunk? Jó volt, pedig végig „erőtelen volt”, pontosítva „térerőtlen” maradt. Okos, félokos, alul vagy felülképzett mobiltelefonok maradtak némák a bőrönd alján. Nem volt, ki nyomogassa állandóan, feszült, odakoncentrált arckifejezéssel. Maradt inkább az önfeledt közös játék, az elmélyült kézműves foglalkozás, az ádáz – de vértelen – háború: a számháború. Maradt a kalácssütés kemencében, szabadtéri logikai játékok, a szigorú biztonsági szabályok betartásával és Vitéz Peti vezényletével megrendezett légpuskás gyakorlás, a tábor tulajdonosa vezetésével erdei, biológiai felfedezőséta. Volt izgalmakban bővelkedő akadályverseny (ezúton is gratulálunk Szőnyi Levi kapitánynak és győztes csapatának), utolsó este jó hangulatú tábortűz, illatokban és étvágyban gazdag szalonna- és kolbászsütés.

Mitől volt emlékezetes? A lelki programoktól. Témánk az ószövetségi József története, reggelente színdarab formájában előadva, nagy apparátussal. A főbb szerepekben ifjú József: Csoport Dávid, felnőtt József: Székely Tamás, Potifár: Vitéz Péter, Potifárné: Sümeghy Márta, öreg Jákob: e sorok írója, stb. Majd korosztályonként csoportokban történt az ige kiértékelése. Köszönet a vezetőknek, a két kitűnő óvodapedagógusnak: Nagy Andrásné Klárinak, Hornyákné Évinek; a tábor megálmodójának és levezénylőjének: Horváth Éva katechétának. Köszönet továbbá szeretett farmerünknek, ki a mezőgazdasági munkák dandárja idején jött el most is mikrobuszával: Vitéz Péternek; a friss diplomás nagyszívű Horváth Domokosnak; kedves ifjú lelkészünknek, Székely Tamásnak; és e sorok írójának.

Mitől volt érdekes? A kirándulásoktól. Már az első nap a Világörökség része, a világfalu Hollókő. Megmásztuk a várat, kemény harcok árán visszavertük a hódítók támadását (a fegyver nem volt más, mint harisnyába tömött zokni, zsebkendő stb.) ez is része volt a rendhagyó történelemórának. A faluban sétálva magyar táncház várt bennünket, önfeledt játszadozás népi fajátékokkal, kosárfonás, bőrkikészítés, tájházak a tájfaluban, falutörténeti vetítés stb. Salgótarjánban leszálltunk a föld gyomrába, végigjártuk a híres József lejtős aknát: korábban élő bánya, ma múzeum. Elgondolkodtató volt a kis budapesti életünknek látni, hogy itt korábban évtizedeken át emberek éltek, dolgoztak, küszködtek. Nehéz bármit is írni a gyönyörűséges Ipolytarnóci Geoparkról: ezt látni, átélni kell (többek közt a 4D-s, fizikumot, idegrendszert próbáló vetítést). Sétáltunk Palócföld kanyonjában, a Páris-patak sziklaóriásai között. Jártunk Szécsényben, a korabeli Országgyűlés színhelyén, adóztunk II. Rákóczi Ferenc emlékének. Utolsó állomásunk Balassagyarmat, a gazdag tartalmú Palóc Múzeum volt.

Mitől volt szép? A közös éneklésektől. Még hogy a mai fiatalok nem tudnak, akarnak énekelni! A kitűnő akusztikájú étkezőben zengett az önfeledt gyermekének egy és több szólamban, kánonban. A tábor tulajdonosa kedves szeretettel és humorral mosolyogva mondta: az étkezőt maguk után ki kell festenünk újra.

Mitől volt jó? Az ifi bibliakör őszinte szolgálatától: az étkezéseknél, este a kicsikkel való törődés, mesemondás kapcsán, a reggeli torna levezénylésével, az akadályverseny megszervezése és lebonyolítása alkalmával. Minden adódó külső segítséget örömmel vállaltak és végeztek.

Végül az első este nagy élményéről. A gyerekek már a faházakban, csendes zsongással, fülünknek oly szokatlan nagy csendben, már csak egy-két lámpa világít, óriási fák lombja borul ránk, s ekkor váratlanul megszólalt a közismert nagy sláger: az „Il silenzio” Szladek Laci kitűnő előadásában. Nehéz annak a percnek ünnepélyességét leírni, ezt csak átélni lehet.

„Hála, hogy itt a csendes reggel, hála”: énekeltük minden reggel nagy örömmel, hála minden reggelért, estéért, napért, bajmentes táborért az Örökkévaló Úrnak, neki szüntelen!    

Berkesi Gábor