2018 karácsony
Bizony jövel, Uram Jézus!
- Részletek
- Írta: Bereczky Albert
Jézus eljövetelét ünnepeljük és Jézus eljövetelére nem készülünk. Mert két eljövetele van. Az egyik volt, a másik lesz. Az első eljövetel ott történt Betlehemben s angyalok hirdették Isten csoda szeretetének testbe öltözését. Isten már az Éden kertjében megígérte, hogy küld szabadítót, aki a bűn kígyójának fejére tapos. Évezredek vártak ennek az ígéretnek beteljesedésére. Próféták hosszú sora hirdette, hogy el fog jönni az Úr. S aztán eljött – egészen másként, mint ahogy a világ szerint, emberi gondolkozás szerint vártuk volna. Jött kicsiny gyermeknek, jött szegénynek, nem volt számára hely – és mégis jött gazdagítva, békességet árasztóan, mindig növekvő dicsőségben. Krisztust mindig nagyobbnak látjuk. Minél sötétebb a világ, annál mélyebb meggyőződésünkké lesz, hogy minden azért olyan torz, olyan gonosz és olyan véres, mert mindig őnélküle próbáljuk me. „Az övéi közé jött és az övéi nem fogadták be őt.” Így volt akkor, az első karácsony szent idején, s így van azóta mind a mai napig.
Mennyire elhomályosodott előttünk a második ígéret, amivel maga Jézus búcsút vett a földtől! Ugyanúgy, ahogy az elveszett paradicsomban a könyörülő Isten ígéretet adott, a kereszthalálra induló Jézus is ígéretet hagyott. Azt az ígéretet, hogy újra eljön. Ez a második eljövetele egészen más lesz, mint az első volt. Akkor kicsiny gyermeknek, közülünk valónak, hozzánk mindenben hasonlónak jött, másodszor úgy jön majd, mint bíró és király. Akkor észrevétlenül és csendesen jött s csak választott lelkek kicsiny serege tudta – most úgy fog jönni, mint a felvillanó villámlás, és minden test látni fogja. Ez a második eljövetel nem a kegyelmes Krisztusnak, hanem az ítélő Krisztusnak a megjelenése lesz. Az első keresztyének, maga Pál apostol abban a hitben éltek, hogy ez a visszajövetel még az ő életükben bekövetkezik. Milyen boldogító hit és milyen lélektisztító hit volt ez! A mi szívünket se töltheti meg mélyebb boldogsággal és tisztább örömmel semmi, mint az az imádság, ami fölfakadt a Jelenések könyve öreg írója lelkéből: „Bizony jövel, Uram Jézus!”
Az Úr két eljövetele között van egy harmadik eljövetel is. Ez az ő mostani jövetele csöndes és láthatatlan. A szív ajtaján zörget: „Ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz.” Most karácsony előtt is jön ezzel a halk és szelíd kopogtatással. Az iszonyú robajban mi mégis halljuk az ő pásztori szavát s csöndes alázatban megnyitjuk előtte az ajtót.
Bereczky Albert, 1941. december 20.
Ima Karácsonyra
- Részletek
- Írta: Székely Tamás
Urunk olyan sokszor kell akkor is erősnek lennünk, vagy legalább annak látszanunk, mikor legszívesebben elbujdosnánk, mert erőtlenek, kicsik, törékenyek, betegek, szomorúak vagyunk. Elszomorít bennünket a körülöttünk és a bennünk levő sötétség. Megbetegítenek a láthatatlan mikrobák, természetesen a legnagyobb adventi hajtásban. Elgyengít bennünket a sok feladat súlya, melyet magunk előtt látunk, s a csillogó karácsonyfa, szépen terített asztal, kitakarított csillogó lakás, a katonásan fa alatt sorakozó ajándékok, a családtagokra mosolygás, mind-mind olyan elvárás, amely talán csak a minimum, határ pedig a csillagos ég. Olyan ijesztő ebbe belefogni. S miközben próbáljuk megteremteni a meghittség melegségét, talán rádöbbenünk, mennyi hideg van nem csupán körülöttünk, de bennünk is. Sok-sok belénk fagyott szó, keserű kiáltás, talán bűntudat is. Bocsáss meg Urunk! Hiszen nekünk más várakozásra van szükségünk! Olyan várakozásra, melynek az eljövetel a középpontja, nem az elvárás. Amelynek az Úr ragyogása a középpontja, s nem egy teljesíthetetlennek tetsző reklám-otthon ideálja. A karácsony szépségét ugyanis nem az adja, hogy mennyire ragyognak a bútorok, s pormentesek e a könyvszekrényen a remek opusok! A karácsony szépségét a meghittség adja, s a világnak ma is Világosságra van a legnagyobb szüksége.
Add a te világosságodat, ami túlragyog a fényfüzérek led-ragyogásán, ami gyertyafényként ég bár, mégis ragyogóvá, meleggé, meghitté teszi az otthont. S legfőképp: add szívembe világosságodat Uram! A sokszor ridegen ragyogó, de olyannyira megfelelni vágyó szívembe Uram oszlasd a sötétséget fényeddel. Ha a világ nem is fogadja be Világosságát, az én szívem ne álljon ellent neked sohasem, s különösen ne ez ünnepen! Legyen nekem karácsonyommá ez, a fény diadala sötétbe boruló szívem megújulására. Mert mikor született Nékünk Megtartó: gyermek még ugyan, de Isten Angyala jelentette be győzedelmesen – megrettent pásztoroknak, kötelességtudó kitaszítottaknak, kiket bátorított, mert e Megtartó Gyermek már születésekor oszlatta a félelmet, s oszlatja ma is, mikor gyermekké zsugorít erős felnőttként is a rettegés, élet terheinek súlya, s összezsugorodva sírok a sarokba: Te velem vagy, Isteni Gyermek, testet öltött ige, s ezért add, hogy meghallják sokan, ha kérem régies-himnuszosan: ó jöjjetek, jöjjetek imádjuk az Úr Krisztust!
Aki kész volt megszületni, testet ölteni, kiszolgáltatott félelmetes kicsinységet vállalni egy kegyetlenségében felnőtt, megoldásaiban pedig oly gyermeteg embervilágban. Te eljöttél, Dávidé városában, s lettél jel a pásztoroknak, ahogy az angyal is szólt: megtaláljátok a jászolba fektetve a bepólyált gyermeket, ha hozzá elmentek. Mindenkor munkálkodó Istenem! Vállaltad e nagy passzivitást: bebugyolálva fekvést egy istálló-barlangban, hogy ne maradjak bűnömben minduntalan? Miért fáradok annyi mindennel, ahelyett, hogy téged dicsérnélek? Adj legalább egy csendes percet, hogy felemeljelek, s gyermeki pompádban meglássam a Tisztát a tisztátalanban, a véges világban a Végtelent, az embertelenben Az Embert, s minden kérdésre A Feleletet! Nyisd meg szívem istálló-szegényes ajtaját, s tedd szállásoddá, Mennyei Világosság, hogy Menny Dicsősége a Földre érve legyen embernek békessége! Ámen.
Karácsonyi gondolatok
- Részletek
- Írta: Mátyás Imre
"Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk." Pilinszky János
"A sötétség nem más, mint a fény hiánya. A sötétet nem lehet feldarabolni, kilapátolni, összetörni, egyszerűen csak fényt kell gyújtani. Ahol megjelenik az áldott fény, ott eltűnik a sötét." Böjte Csaba
"A keresztyénség legmélyebb igazsága: hogy Isten szereti a világot. Hogy Isten van, hogy hatalmas úr: ezt más vallások is elismerik. De hogy ez az Isten közösséget vállalt teremtményeivel, szegény akart lenni velük, vállalta a szenvedést és emberré testesülésével szeretetét kézzelfoghatóan is bizonyított: ez valami hallatlan dolog." Hans Urs von Balthasar
Isten szeretetnyelve
- Részletek
- Írta: Parókia portál, Szakács Gergely
"Az információs társadalom rengeteg mindennel megajándékozott minket. Egyvalamit azonban biztosan elvett: a csendet. Már pár perc csend is feszültté tesz. Okostelefon, zenehallgatás, játék, internet, bármi, amivel lefoglalhatom az agyam, ami így estére teljesen elfárad. A csend annyira idegen a számunkra, hogy megijedünk tőle.
Pár éve néhány napra egyedül visszavonultam egy csendes helyre. Kikapcsoltam a telefonomat, nem beszéltem, csak hallgattam. A csend először rémisztő volt. A külső zaj elhallgattatása utána a belső zaj erősödött fel. Ijesztő volt mindezt meghallani. Aztán lassan elcsendesedett minden. És végül Istennel találkozhattam a csendben. Valaki szerint a csend Isten szeretetnyelve. A csendben tud igazán szólni hozzánk, megmutatni azt, amit máshogy nem látnánk meg. A régi karácsonyok csendes ünnepek voltak. A betlehemesek, gyermekek dalain, a templomi énekek dallamain kívül nem szólt más. Erre a régi csendre újra rá lehet találni. Ha mindent kikapcsolok, ha a belső zajokat is elhallgattatom, megérkezem a csendes ünnephez. Ebben a csendes ünnepben pedig megszólal Isten. Arra irányítja a figyelmemet, ami igazán fontos. A csend lehetőség, hogy meglássam azt, ami eddig rejtve volt előlem. Csöndesen elinduljanak a szavaim a másik felé. Újra beszélgetni kezdjünk csak úgy, vagy arról, ami igazán fontos. Vagy csak egyszerűen hallgassunk, hogy a csend érlelje bennünk az ünnepet."
Parókia portál, Szakács Gergely: Alternatív karácsony
Az ünnep azé, aki várja
- Részletek
- Írta: Szabó T. Anna
Aki magot szór ablakába
és gyertya vár az asztalán.
A várók nem várnak hiába.
Egy angyal kopogott talán?
Szárnysuhogás az ablakon túl –
vigyázz! Kinézni nem szabad!
Künn az angyalhad térül-fordul,
egy pillanatra látszanak.
A karácsonyfát hozzák – hallod?
– egy koppanás, és leteszik.
Fényben úszik az üvegajtód,
s megint suhogás. Mi ez itt?
Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,
karácsonyszagú és meleg.
“Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”
Ez az angyali üzenet.
És be is mehetsz – vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek –
az ünnep azé, aki vár.