Állhatok-e színed elé másképp Uram, Teremtőm, Gondviselőm, Megváltóm, mint illatos olajjal megkent hajjal, felékesített ruhában, s hálás mosollyal, még ha titkon a nélkülözés útján keresek is hozzád vezető ösvényt?
Mikor a magasságokba vágyom, sokszor visszahúz a mélység, a vétek, a fájdalom. Nevetek talán, mikor sírnom kellene, elvakítanak testem üvegdíszei, s lelkem kincsei, mikor szegénységemmel a menny kincseit kellene óhajtani. Jóllakott vagyok, pedig éheznem kellene. Az igazság birtokosának érzem magam, pedig mit sem tudok róla. Mesteremet követve kellene szelídnek és alázatosnak lennem, s közben újra meg újra jussomat követelem. Tisztának kellene lennem, s elvakítja, elhomályosítja látásomat tisztátalanná lett szívem, s honnan tudnám, merre is vezet kiút Istenem meglátásához, s a valódi szabaduláshoz? Üldözőimben és ellenségeimben milyen sokszor nem látom meg a szeretetben, irgalomban, bocsánatban magamhoz ölelhető testvért? Eltelve megelégedettséggel milyen sokszor nem érzem az űrt, melyet betölthetsz szent jelenléteddel, templomoddá téve testem és lelkem?
Könyörülj rajtam kegyelmes Istenem! Újítsd meg szívem, tisztítsd meg lelkem, szenteld meg testem! Mikor lemondok a falatról, hadd éhezzem és szomjazzam beszédedet, mely elhagyja szádat, s
engem éltet! Emelj magadhoz és adj nekem békességet! Bocsáss meg nekem minden hamis megelégedést hozó megüresítő vétket!
Dicsérlek téged, Vigasztalómat, ki könnyeimet mosolyba fordítod, ezért színed előtt bátran sírhatok! Áldlak téged, megelégítőmet, ki Önmagadat ajándékozod nekem, mikor igazságodat éhezem!
Hálás vagyok neked, szelíd és alázatos Krisztusom, Mesterem, aki örökségembe vezetsz engem és saját példádat elém adva űzöd ki az erőszakosságot belőlem! Magasztallak Megváltó Istenem, mert megtisztítod véreddel szívemet, hogy megláthassalak téged! Áldalak téged, Megbékítő Jézusom, ki barátokká teszed azokat, kik ellenségesek, mennyen és földön szereteteddel kötözöd be gyűlölettől sebzett lelkünket, s békességed a békétlenség felett győzedelmeskedve megnyitja számunkra az utat a Mennybe. Dicséret neked és dicsőség, most és mindörökké! Ámen.
Székely Tamás