Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Az egész világon, szeretett hazánkban is közel három hónapja megjelent az emberiség számára ismeretlen, emberek sokaságát megbetegítő koronavírus. Mindnyájan, de különösen az idősebb korosztály, lakásainkban bezártan értetlenül, tehetetlenül, kiszolgáltatott helyzetben várjuk az egészségügytől a gyógyítást, a tudománytól pedig a betegség megelőzését vagy gyógyító vakcina felfedezését.
Bevallva vagy bevallatlanul, mindnyájan valamilyen fokon félünk az ismeretlen kórtól. A különböző írott és elektronikus médiumok folyamatosan ontják ránk a különböző védekezési tanácsokat, és a minket óvó felszólításaikat otthonmaradásra, mint egyedüli, eddig legmegbízhatóbb védekezési formát. Mi, a legveszélyeztetettebb idős emberek, akik lakásainkban bezárkózva, magányosan éljük mindennapjainkat, olykor a különféle hírek sokkoló hatására nem megnyugvást, hanem inkább a betegségtől és a következményétől való félelmet érezzük. Biztosan többen feltették magukban a kérdést: kell-e, vagy mennyire kell félnem ettől az ismeretlen betegségtől? Vajon ez a betegség lesz-e, amely befejezi a földi utamat? Ha ezekkel a kérdésekkel sokat foglalkozunk, valóban eluralkodhat rajtunk a félelem. Hiszen ezek a féltő gondoskodások csupán a test fizikai védelmére irányulnak, de a lelkünk nyugtalanságára ilyen módon nem kapunk semmilyen gyógyírt.
Számunkra, az Úr Jézus Krisztusban és ígéreteiben hívőknek viszont a sokkoló hírek helyett kéznél van a Szentírás és annak olvasása. Jézus tanításain és ígéretein történő elmélkedés a hitünk elmélyülését, lelkünk biztos megnyugvását hozza. A megbetegedések első, legveszélyesebb időszaka a Szentlélek eljövetelének, a pünkösdre várakozás idejére esett. Most is, mint mindig, a pünkösdre várás idején fontos az elcsendesedés, az Úrra való figyelés és a teljes mértékű ráhagyatkozás. Idén bezártságunkban, magányunkban bőséggel megadatott számunkra az idő és lehetőségünk a Szentlélek kegyelmi erejének kérése ahhoz, hogy a mindennapok félelme elmúlhasson, a történéseihez pedig megkapjuk az erőt, kötelességeink teljesítésére kitartást.
Jézus Krisztus menybemenetele előtt mondta tanítványainak: ha elmegyek, Atyám új vigasztalót küld helyettem, a Szentlelket. Az Atya azt a „vigasztaló” Szentlelket ígérte, aki a befogadói mellé áll, mindenben segít, bajból és bűnből kivezet, védőügyvédünk, mennyei segítőnk lesz. Aki próbál felemelni, erővel, hittel, reménnyel eltölteni bennünket, és mindenkor eszünkbe juttatni Jézus Krisztus beszédeit, azokba foglalt ígéreteit. Ekkor tapasztalhatjuk meg ígéretét: „és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Mt 28,20
Pünkösd, Krisztus ünnep. Ezen a napon Jézus Krisztus valóra váltotta ígéretét és az őt befogadó tanítványainak az élő Jézus Krisztus lesz a védőügyvédje az Atya előtt, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Az Isten jobbján élő Jézus Krisztus uralkodik a teremtett világ felett, de itt van közöttünk, sőt bennünk is a „vigasztaló” Szentlélek Isten, ő hozza nekünk a feltámadt és megdicsőült Úr Jézust, őt dicsőítve és róla tanúskodva, felfedve előttünk pünkösd titkát.
Testvéri szeretettel, Lambert Győzőné, Hálaadás Református Nőszövetség