Nőtestvéreink ünnepi vallomásai
Dr.Kőrösi Mária
Jelenti drága Anyám ölelését - most is érzem. Jelenti a finom, karácsonyi sütemények illatát és ízét, amelyek úgy lengték be otthonunk minden zugát, mint bennünket minden veszélytől
megóvó, áldott melegség. Mi belebújtunk e melegségbe, s hittük szentül, minden rendben: békesség van, béke van, meghitt, megőrzendő halk boldogság.
Gyermekkorom védett boldogsága volt az összes karácsony, s Anyám, Apám oly finom áhítattal készültek a mi meglepetéseinkre, amely messze felülmúlt minden hagyományos ajándékozást. Anyám varrta bájos-bohókás bohóc: filc- és flanell anyagokból vígan kitekintő - most is emlékszem, majd akkora nagy, mint hajdani alig kétéves énmagam, s egy kis fekete kiscsikó - milyen édes biztonságot adtak, amikor Anyám kórházba került, és mi Apával voltunk otthon. Szeretet volt mindez: féltő, óvó, törődő szeretet, '56 karácsonyán is.
Anyám a ház összes gyerekét beterelte hozzánk, s olyan karácsonyt varázsolt nekünk, hogy csak évtizedek múltán értettük meg i g a z értékét, helyét életünkben, amikor (akár ma is) összejövén elgondolkodunk életünk megélt éveiről, az életről.
S a karácsonyfa! Különös, magunk gyártotta díszek, kifogyhatatlan ötleteink, egyik-másik ma is díszhelyen függ, igen változatos megvalósításai nekünk egyfajta győztes boldogságot
jelentette. Ha volt, akkor az egyszerű kockacukor ünnepélyes, látványos szaloncukorrá nemesült, az elhasznált gyufaszálak sztaniolba öltöztetve a jégcsapokat hívatottak szimbolizálni, az örök,
bájos pattogatott kukorica girlandok bőven ölelték át, finom rendezésben az illatos, üde-zöld kicsi fenyőt. Mert nem volt plafonig érő, nem. Nekünk a lelkünkig, a szívünkig ért.
Nekem karácsonyt jelentett Apám csodálatos műveltsége, ahogy egész apró koromtól bevezetett a latin nyelv értéséhez, miközben az ókor történelmének jeles szereplői úgy költöztek emlékezetembe, hogy majdan az egyetemre kerülvén személyes barátaimmá váltak, akikkel ha kellett harcoltam, de legtöbb esetben - mert egyedül maradtam - szabályos önálló dialóguskultúrát dolgoztam ki. Így telt az idő, s teltek az évek.
Számomra a karácsony és a hozzá vezető advent maga az ünnep. De milyen ünnep? Hisz ünnep sok van. A karácsony jeles, meghitt ünnep. Áldásos ünnep. Keresztény hitünk a folytonos
megújulását, megerősítését jelentő ünnepe. Bibliai-történelmi csoda, egy kisded megszületésének szent dátuma, aki felnőtt korában megváltotta nekünk a világot.
Karácsonykor a Megváltót idézem, ölelem, s olvasom újra és újra életének történetét. Átélem, megérteni akarom, és mindig fel- felfedezvén az Ő életének nyomán, megerősítettnek érzem és tudom magam.
Most baj van a világban, tudatosan. De a karácsony közeleg. S én tudom, a megváltás is igen, eljő. Mert maga a Megváltó van itt közöttünk, értünk. Itt van otthonainkban, itt van a mi "Pozsink" igaz, élő közösségének lelkeiben, a szíveinkben. Tiszteletteljes köszönetet mondva közösségünk nevében nagytiszteletű Berkesi Gábor vezető lelkész úrnak, szeretettel idézem
Reményik Sándor: Karácsonykor c. versét:
A szent estén majd eljövök ide.
Álmaim szekerébe fogatok
És szólok fantáziám táltosához:
Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok,
És álomhintón eljövök – ide.
Itt minden fehér lesz, – fehér, s halott.
Csak egy hang lesz a halott rengetegben:
A zúgó patakok.
És én fenyőtől fenyőhöz megyek
És minden fenyőt megsimogatok.
És megkérdezem: virrasztotok még?
És megkérdezem: hogy aludtatok?
És aztán feltűzöm a szívemet
A legmagasabb fenyő tetejére, -
S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk…
Néked ajánlom égő szívemet…
Olyan lesz, mint egy karácsonyfaláng.
Legyen áldott 2020 esztendő karácsonya. Áldás, békesség mindenkinek, minden jóakaratú embernek! A mi közösségünknek. Igaz, testvéri szeretettel, Dr. Kőrösi Mária
_____________________________ ooo _____________________________
Berkesi Judit
A karácsony nekem a fényeket, a hangokat és az érzéseket jelenti.
Fényeket, hiszen advent első vasárnapjától fellobban a gyertyaláng és közeledve az ünnephez egyre több fénydísz jelenik meg az otthonokban, jelezve ezzel az ünnep közeledtét. Fényt, ami örökre legyőzi a sötétséget, a legfényesebb csillagot, amit ha követünk, eljutunk a jászolhoz, az örök világossághoz.
A karácsony nekem hangokat jelent. Gyönyörű dallamokat, népdalokat, kórusműveket, amelyeket az ünnepen hallgatunk, olyan énekeket, amiket együtt dúdolunk az adventi koszorú mellett és a karácsonyfa körül. Hangot, amit ember még sosem tapasztalt korábban, az angyali kórus énekét, a tökéletes harmóniát, ami békességet hoz a békétlen világba, ami megszólít minden kitaszítottat, ami reménységet ad a reményteleneknek.
A karácsony az érzéseket jelenti. A családdal való együttlét örömét, a gyermekek tisztaszívű izgatottságát, a finom ételek elfogyasztása utáni jóllakottságot. A karácsony az érzést jelenti, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta”.
A szeretet legcsodálatosabb kifejeződését jelenti, az isteni szeretetet, amely átjárja szívünket, és feltölt bennünket a szürke hétköznapokon is.
_____________________________ ooo _____________________________
Nagy Weiner Krisztina
Mit jelent számomra a Pozsonyi úti gyülekezet? Pláne karácsonykor? Összevonom az adventtel, hiszen a készülődés előhírnöke a karácsonyomnak.
Ez a készülődés az Óévben elkezdődik. Megszületik egy újabb idea azzal a lendülettel, hogy az első vasárnapon a templomban lévő első gyertyát meggyújtja egy barátságos kéz. Már ott van a mag, és egész éven át komótosan, aprólékosan felépül a fejemben az ötlet. Néha moccan, rezdül, mint valami bebábozódott remény. Majd, hogy az alkalmas percben, akár egy rejtélyes téli pillangó teljes szépségében bontsa kis szárnyait. Ilyenkor megszületik, mondjuk, egy-két, vagy akár három adventi koszorú is. Vagy vezessen egy igeszakaszhoz, szép idézethez, valamelyik hírességünk leveléhez, vallomásához.
Ilyenkor aztán felöltöztetem magam ünneplőbe testestől-lelkestől, és a kincsként őrizgetett titkomat elviszem haza. A templomba. Bizony ám, haza megyek! Persze ez nem az az otthon, amelyet a banktól bérelek jó pénzért, ahol a fejem esténként a párnámra teszem. Mégis otthonom nekem, mert egész évben szeretettel várnak és fogadnak, majd Isten áldásával engednek utamra. Ezek az alkalmak itt legfeljebb csak abbamaradnak. Véget semmiképp sem érnek, mindig van „folyt.köv.” Ezalatt a pár óra alatt válik a Pozsonyi út még inkább szívemnek és elmémnek otthonává. Ugyanis itt is van titok, amely számomra megmagyarázhatatlan, ezt érezni lehet csak.
Sajnos nem minden esetben van ott a szeretet, ahol a család jelen van, azonban az igazi család ott van, ahol a szeretet. Ezt a szeretetet fokozottan érzem az év végének közeledtével, és már nem is tudok nem hazamenni a templomomba, nem tudok nem hazamenni karácsonykor. Visz a lábam, hiszen várnak a szeretteim, vár a „családom”, én is várom a velük való találkozás örömét. Mindig van „folyt. köv.”
Az Újesztendőben újra lesz karácsony, és újra összejövünk a családdal, akiket képtelenség megunni egész évben. Várjuk egymást újra, és újra és újra. És mint a nyakláncon az igazgyöngyök, úgy sorakoznak az életem folyamán is az adventek, a karácsonyok, melyeket itt töltök el a Pozsonyi úton: örömben, szeretetben a szép, kerek családdal.
_____________________________ ooo _____________________________
_____________________________ ooo _____________________________
Lohr Ferencné, Erzsike
Az idei karácsonyom szomorú ünnep. Gyermekeim teljes karanténba zártak. Félő, hogy a templomi istentiszteletre sem engednek el.
Hogy is van ez? Amíg kicsik voltak mi gondoskodtunk róluk, arról is , hogy ne legyenek betegek. Most ők gondoskodnak rólam. Féltik az egészségemet, az életemet.
Miért szomorkodom? Örülnöm kellene! Szégyenkezem is miatta. Mit horgasztom fejem, mit kesergek? Nem vagyok egyedül! Jézus Krisztus velem van mai is, soha nem hagy egyedül.
Ó, köszönöm Uram! Kell ennél nagyobb öröm?
_______________________ ooo _______________________
Horváth Éva
Mi nekem karácsony? Röviden: Jézus Krisztus, Isten Fia, a Megváltó születésnapja.
Gyermekként. Izgatott várakozás otthon és a közeli templomban, azóta is visszavágyott otthoni ízek, finom sütemények, illatok, muzsikák, plafonig érő, csillogó fenyőfa, ajándék, közös családi éneklés, végül kántálás felvidéki kis falunkban (Mennyből az angyal, Pásztorok, pásztorok, Fel nagy örömre, Leszállt az ég dicső Királya).
Anyaként. Készülődés, közös öröm gyermekeimmel otthon és a Pozsonyi úti gyülekezetben. Megtapasztaltam szülőként, hogy a legfőbb öröm a rám bízottaknak minél több örömöt adni.
Szolgálattevőként. Isten különös kegyelme, hogy mintegy húsz éve a gyermek misszióban kezdhettem el szolgálni gyülekezetünkben – kezdetben a vasárnapi iskolában, majd az iskolai hittanoktatásban. Csendes öröm átélni évről-évre az adventi külső és belső készülődést, ráhangolódást a diákokkal együtt. Az órák hétköznap vannak, mégis gyakran ott is, akkor is megéljük karácsony örök üzenetét. Bár sok a hiányzó, „a vírus senkit nem kímél”, mégis kik együtt vagyunk, számunkra minden külső nehézségnél többet jelent a testet öltött Ige.
„Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus a Dávid városában.” Lukács 2,10