„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban.” (Efézus 1,3)
Karácsony és kívánság ikertestvérek. „Kellemes karácsonyt!”; „Boldog karácsonyt!”; „Kegyelem teljes ünnepet!”; „Áldott karácsonyt!”; „Merry Christmas!” stb. Mit kívánjunk most, idén, ebben a szó szoros értelmében rendhagyó, rend elhagyó világvírusos ünnepünkön?
Kellemes karácsonyt? Valahogy erőtlen, közhely, nem méltó a nagy ünnephez. Kellemes általában azt jelenti, hogy se nem hideg, se nem meleg, langyos, mint a Balaton vize nyári vakáció idején. Csakhogy a langyos szónak bibliai értelemben negatív üzenete van. Így beszélt nemrég valaki: „számunkra a karácsony évek óta kellemesen telik. Együtt a család, a gyerekek játszanak, mi felnőttek odatelepszünk az asztal köré és az éjszakába nyúlóan kártyázunk, tréfálkozunk, beszélgetünk, közben a poharaink sem üresek. Persze mindezt fenyőillattal, a »karácsonyi ízzel körítve«.” – ez lenne az ünnep? Olyan ez, mint egy átlagos, de minősített, „fenyősített” hétvége, ilyen egy évben ötvenkettő is van.
Boldog karácsonyt? Már jobban hangzik, de ez nem kívánható mindenkinek. Van, ki kimondottan fél az ünneptől. Szeretné, ha minél gyorsabban eltelne. Egy alkalommal, mikor ez a kívánság elhangzott, egy ötven év körüli férfi így válaszolt: „nagyon köszönöm, igazán kedves, de számomra a karácsony soha nem lehet boldog. Ahhoz gyerekek, sugárzó arcú unokák kellenek, vagy legalább testvér, rokon, egy szóval család, de én teljesen egyedül vagyok. Családom nincs, magányosan a karácsony sok minden lehet, csak egy nem: boldog.”
Áldott karácsonyt? Azt hiszem, igen. Nem azért, mert ez hangzik leginkább veretesnek, bibliásnak, „kánaáni nyelven” elmondottnak, hanem azért, mert ennek van igazán köze a valósághoz. Vigyázzunk, az Ünnepelt ki ne maradjon ezen a születésnapon! Hiszen, csak azért lehet, találtatott ki a karácsony, mert Isten ideadta a Fiát, Jézust, a menny-magas bűntelen tisztaságából, ebbe a megszomorodott, önmagát nagyon kereső, kavargó világunkba. Mentőövként a fuldoklónak, Megmentőnek az elveszetthez, útmutatásként a helyét keresőnek, könnyeket-letörlő Úrnak a gyászban szenvedőkhöz. Ez Isten ajándéka, és nem „kívánása”, hiszen Ő nem kíván, hanem ad. Több, mint kellemes, több mint földien boldog, az örök állandó Ő, már ebben a múlékony, törékeny életben is: Jézus.
Visszautalva címadó igére, „áldott a mi Urunk Atyja”, és nem kellemes, nem boldog. Áldott. Ezért legyen áldott, az Úrtól való, idei nem könnyű karácsonyunk!