2009 húsvét
Vezércikk
- Részletek
- Írta: Berkesi Gábor
„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.” (Jób 19,25)
„Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Pál levele a galatákhoz 2,20)
Időnként – nem várt erőteljes ingerek hatására – minden embernek lehetnek magyarázhatatlan reakciói. A kis Nemecsek Ernő nem született hősies embertípusnak, ám adott pillanatban bátran nekiugrott a nála sokkal erősebb Áts Ferinek a Pál utcai grundért folyó vértelen presztízsháborúban. A legkevésbé férfias Baradlay fiú, Jenő, talán percek leforgása alatt szakadt ki politikai, emberi neutrális világából és vált embermentő hérosszá.
Alapigénk is ilyen nem várt reakció. Nem várt, mert aki mondja, rövid idő alatt elvesztette gyermekeit, vagyonát, majd barátait is, maga is súlyos betegségben szenved. Ilyen háttérrel panaszkodást, indokolt Isten-ellenes kirohanást várnánk, nem hitvallást. Körülötte minden halott, önmaga is félig-meddig az, „mégis” hitet vall, tudom, hogy az én megváltóm él. Magyarázhatatlan, rációellenes, matematikailag kiszámíthatatlan. Könnyes szemmel, gyászban, nagy betegségben hangzó mondat, a hit szent „mégis-e”, „csakazértis-e”. Hol van az Isten? – kérdi a démoni ellentábor. Hogy hagyhatja ezt a derék, benne olyan nagyon bízó Jóbot így szenvedni? Nincs is Isten, vagy ha volt is, mára már halott (amint azt hirdette a XX. század hatvanas-hetvenes éveiben a dekadens nyugati teológiai irányzat). Hol van? Ilyen indokolatlan, áldott hitvallásokban, mert ember ilyet magától nem mond. Mi az, hogy feltámadás? Ez a „gyógyító” életlátás, mert Jób ettől gyógyult meg. Meggyógyult, újra nősült, gyerekei születtek, lett vagyona, az új kezdet valóság lett számára. De ki vagy mi ez a megváltó, kiben, miben bízik Jób feltétel nélkül? Góél – héber szó, jelentése: adósok börtönéből kiváltó, kiszabadító. A kora ószövetségben élő Jób nem ismerhette Jézust, valamire mégis ráérzett, előképe lett a húsvéti embernek.
Jó másfél évezreddel később, a Krisztus utáni első évszázad közepe táján nagy időket, eseményeket megélő, áldott „világutazó” apostol, Pál írt egy mondatot a galatákhoz címzett körlevelében, mely mondat hiteles, valós rím a jóbi hitvallásra: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus…”. Nem csak annyit üzen, hogy hallottam Jézusról, esetleg „ismerem Őt”, annál is többet, hogy „hiszek benne”, „bennem van”, a legtöbbet mondja: „él bennem a Megváltó”. Élő Uram van, bennem is élő Jézusom. Nem egy személytelen sejtett goél, hanem a kereszthalált halt, feltámadt és élő, nevesített Jézus Krisztus. Neki dicsőség szüntelen. Ámen.
Kálvin Emlékévek
- Részletek
- Írta: Administrator
Nem túlzás azt állítani, hogy felekezeti életünk legnagyobb jubileumához érkeztünk: a protestáns világ Kálvin János születésének 500. évfordulóján emlékévet tart.
Genftől Torontón át Buenos Airesig számos rendezvénnyel ünneplik reformátorunk születésének évfordulóját.
Hazánkban március 18-án, a Debreceni Református Kollégium Oratóriumában, a Kálvin 500 éve című kiállítással nyitották meg a nagyszabású ünnepség-sorozatot.
A jubileumi kiállítás október 31-éig tart nyitva, a Tiszántúli Református Egyházkerület és Kollégium Nagykönyvtárában. A tárlat bemutatja a kálvini életmű európai és a magyar kultúrára gyakorolt hatását, valamint az évszázadokon át fennmaradt tárgyi emlékek sokaságát: látható többek között Luther Márton kézzel írott eredeti végrendelete is, amelyet az evangélikus levéltár adott kölcsön a református egyháznak.
Bölcskei Gusztáv, a Magyar Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke megnyitójában Kálvin Institutio fordításának címlapját idézte, amelyen az áll: „készségesen és őszintén” – így tudnak örülni a reformátusok Kálvin örökségének, mondta a püspök. Kálvin János hiteles ember volt, a mai közélet pedig éppen a hitelesség hiányától szenved, tette hozzá a zsinat lelkészi elnöke. Bölcskei Gusztáv arról is beszélt, hogy Kálvin János bizonyára örülne az egységesülő Magyar Református Egyház hírének. A püspök ezzel arra utalt, hogy a Kárpát-medence magyar reformátussága Alkotmányozó Zsinatra készül, amely 2009. május 22-én Debrecenben ül majd össze, ahol közös egyházalkotmány elfogadásával kívánják szervezeti egységüket helyreállítani.
Az alkotmány és a létrejövő Magyar Református Egyház megalakulásának kihirdetésére úrvacsorás istentisztelet keretében kerül sor délután a református Nagytemplom előtti téren. Az istentisztelet előtt a főtéren az egységre lépő egyházak mutatják be múltjukat, jelenüket, szolgálatukat, színes programokkal közös ünneplésre hívva Kárpát-medence több ezer református gyülekezetének érdeklődőit.
Húsvétkor a Kárpát-medencei elnökségek közösen fogalmazzák meg ünnepi körlevelüket, felelevenítik a lelkipásztorok határokon átívelő vendégszolgálatainak szép szokását, ezzel is készülve egyebek mellett az ünnepi alkalomra. A szervezők bátorítják a gyülekezeteket, hogy akik tehetik, testvérgyülekezetükkel közösen vegyenek részt a debreceni programokon.
„A magyar reformátusság a reformáció korától kezdődően mindig több ország területén és több állam szervezeti keretei között élt, egyházjogi közösségben a Kárpát-medencében élő, a reformációhoz csatlakozott nemzetiségekkel” – fogalmaz a Magyar Református Egyház alkotmánytervezetének preambuluma. Az egység helyreállítása azért is megvalósítható, mivel a magyar reformátusság a kényszerű szétszakítottság ellenére folyamatosan megőrizte hitbeli és teológiai egységét, az összetartozást soha nem vonták kétségbe – áll a dokumentumban.
A Kálvin-emlékévhez kapcsolják a 2009-es, Fadd-Domboriban tartandó Csillagpont református ifjúsági találkozót is, október 30-án pedig ünnepi hangversennyel tisztelegnek a református vallás alapítója előtt Budapesten, a Művészetek Palotájában. „Kálvin a mi uccánk” címmel médiapályázat is indul fiataloknak, megkötések nélkül.
Végül néhány érdekesség: a Magyar Posta emlékbélyeget bocsát ki, a Magyar Nemzeti Bank 5000 forintos érméket jelentet meg Kálvin János tiszteletére.
A nemzetközi eseményekről részletes listát a lenti, idegen nyelvű honlapon találhatnak, álljon itt néhány érdekesség, a teljesség igénye nélkül:
- Zsoltárfesztivál (2009. április 24– május 3., Genf, Saint-Gervais templom): református zene a 16. századtól napjainkig;
- Pünkösdi istentisztelet (2009. május 31. 10:00–11:00). Élő közvetítés az Eurovízió jóvoltából egész Európában;
- Hugenotta falu (2009 július): Genf egyik parkjában egy 16. századi falu élete elevenedik meg szemeink előtt.
További információ:
- A Kálvin-emlékévek magyar nyelvű honlapja: http://kalvinev2009.reformatus.hu
- A Kálvin-emlékévek idegen nyelvű honlapja (angol, német, francia, spanyol): http://www.calvin09.org
Kálvin nyomában
- Részletek
- Írta: Berkesi Anna és Komjáthy István
Látnivalók Genf városában
Idén ünnepeljük reformátor ősünk, Kálvin János születésének 500. évfordulóját. Életének fő színtere Genf városa volt, amely most számtalan színes programmal készül erre a nagy alkalomra. Összeállításunkban bemutatjuk, mit érdemes megtekinteni, ha netán Kálvin János élete nyomán kívánunk egy hétvégét eltölteni a svájci városban (kedvezményes utazási csomagok várják az érdeklődőket), vagy akár képzeletben követjük végig a reformátor életének főbb helyszíneit.
Mur de la Réformation (A reformáció genfi emlékműve): Kálvin és három társa: Farel, Béza és Knox szoborcsoportja, mellette – többek között – Bocskai István szobra.
Rue Jean Calvin (Kálvin János út): Ebben az utcában élt Kálvin, de az egykori házra ma már csak egy tábla hívja fel a figyelmet.
Temple de la Madelaine (La Madelaine templom): A 12. században épült templom, tornyában megtalálható Genf legrégibb harangja. Ez volt a város első református egyházközsége, ahol Guillaume Farel is prédikált.
Auditoire de Calvin (Kálvin Auditórium): 1556-tól ez volt az angol és olasz anyanyelvű Genfbe menekült protestánsok gyülekezete. Emellett a lelkészgyűlések színhelye volt, Kálvin itt tartott rendszeres előadásokat és bibliamagyarázatokat. John Knox vezetésével itt készült a Biblia angol nyelvű fordítása 1556-59 között.
Cathédrale de St-Pierre (St-Pierre katedrális): Kálvin ebben a templomban prédikált minden vasárnap kétszer, valamint minden második héten naponta. Az 1864-ben készült szószék ugyanazon a helyen áll, ahol Kálvin 1543-tól prédikált. A szószék mögött található Kálvin székének másolata (betegsége miatt kellett használnia).
Musée International de la Réforme (Nemzetközi Reformáció Múzeum): Április 24. és október 31. között Egy nap Kálvin életéből címmel háromdimenziós időszakos kiállítás látható a Nemzetközi Reformáció Múzeumban. Kihagyhatatlan genfi látnivaló.
Collège Calvin (Kálvin Kollégium): A Kálvin által 1559-ben alapított kollégium a világ egyik legelső nyilvános iskolája volt. Figyelemre méltóak az épületben megtalálható többnyelvű bibliaidézetek. 1872-től egyetemmé vált, és beköltözött új épületébe. Az Európa szerte megtalálható református kollégiumok példaintézménye.
Université de Genève (Genfi Egyetem): Az egyetem Kálvin és a könyv világa címmel kiállítást rendez az évfordulón, amelyen megtekinthetők Kálvin fordításai és műveinek eredeti kiadásai. A kiállítás betekintést nyújt a reformátor személyes könyvtárába is.
Cimetière des Rois (Királyok temetője): A temetőben látható Kálvin feltételezett sírhelye, amit csupán egy J. C. feliratú tábla és a mögötte álló fa jelez – a reformátor akaratának megfelelően.
Temple Saint Gervais (Saint Gervais templom): 1535 nyarától Guillaume Farel prédikált itt, majd később Kálvin is, aki 1546-ban a reformáció elve szerint átalakítatta a templomot.
Február 28-án tartott búcsúbeszédében Kálvin így fogalmazott: „Sokféle gyengeségem volt, amiket el kellett viselnetek, és az, amit elvégeztem, alapvetően semmi. A gonosz emberek bizonyára visszaélnek majd ezzel a megállapításommal. De ismételten csak azt mondom, az összes dolog, amit elvégeztem, semmiség, s én csak egy nyomorult teremtmény vagyok. Azt elmondhatom magamról, hogy jót akartam, hibáimmal mindig igyekeztem szembenézni, s az istenfélelem mélyen gyökeret vert a szívemben. Ti tanúsíthatjátok, hogy jók voltak törekvéseim. Ezért kérem, hogy a rosszat bocsássátok meg nekem. Ha pedig valami jó is adódott, kérlek, ti is törekedjetek erre és kövessétek a jót!”.
Nagycsütörtökön
- Részletek
- Írta: Kányádi Sándor
nagycsütörtökön már kora délután odébbállnak
a vacsorát már ki-ki a maga nem föltétlenül
családi körében költi el nagycsütörtökön
már kora délután meglép aki csak teheti
nincs idegünk már a közös szorongáshoz
a közös de a külön-különi megszégyenítéshez
sem a kálvária a kivégzés ceremóniájához
ha legalább élőben menne mint minden este
a megváltott és meg nem váltott világ
minden híradójában latrok százai ezrei
mentődnek föl naponta pilátusok légiói
mossák a kezüket nyilvánosan és közben
elégedetten mosolyognak bele egyenesen a
kamerákba csak az üzenetrögzítőkre hagyat-
kozhat nagycsütörtökről nagypéntekre virra-
dólag a megváltás dolgában bizonytalankodó
ki kell hétvégéztetni a fejekből az áldozat-
hozatalnak azt a deprimáló hogyismondjákját
ki kell hétvégéztetni no szia majd húsvét után
locsolkodni ugyan már kinek van ebben a mai
rohanó világban divatjamúlt a folklór
a föltámadást hétfőtől kezdve mindenki már
csak magának reméli
Kányádi Sándor, 1994
Pészah, széder
- Részletek
- Írta: Mátyás Imre
Az egyik legnagyobb zsidó ünnep hagyomány szerint a kovásztalan kenyér ünnepe vagy pészah.
A kovásztalan kenyér, máshol pászka (héberül) vagy macesz (jiddisül), lisztből és vízből készült, gyorsan sütött, kovásztalan ostyaféleség. A bibliai magyarázat szerint Egyiptomot elhagyva nem volt idő a kenyér megkelesztésére, a zsidók keletlenül, kovász nélkül vitték magukkal a tésztát. A „pészah” szó jelentése „elkerülés”, emlékezés az egyiptomi tizedik csapásra, az elsőszülöttek megölésére, amikor az Úr elkerülte a bárány vérével megjelölt házakat.
Az ünnep alatt nem szabad kovászos kenyeret enni, sőt annak előnapjára minden kovászos élelmiszert el kell távolítani a lakásból, végül úgynevezett pészahi edényben kell főzni és enni. Pészahra a rabbinikus szabályozás szinte kórházi sterilizálást ír elő, így ilyenkor a zsidó nők rituális tavaszi nagytakarítást rendeznek.
A kivonulás emlékére a zsidó hagyomány két, ún. széder-estet tart. Ez a családi vagy gyülekezeti alkalom valójában egy szigorú szabályokhoz kötött vacsora, amikor speciális imakönyvből, a Hágádából olvasnak fel költeményeket és dicshimnuszokat.
A négyes szám kiemelkedő ezen a két estén, utalásképpen az Úristen négy, Izraellel tett legnagyobb ajándékára:
- „kivezetlek Egyiptom szolgaságából”,
- „megváltalak benneteket”,
- „népemmé teszlek benneteket”,
- „megmentelek benneteket”.
Ezt a gondolatot erősíti, hogy a széder közben négy pohár bort kell inni, és jelképes ételeket enni.
Az est során a társaság legkisebb gyermeke négy kérdést tesz fel, hogy miben is különbözik ez az este az év többi estjétől:
máskor ehetünk kovászosat és kovásztalan, ma csak kovásztalant?
- máskor nem kell mártanunk, ma kétszer is mártunk a tálba?
- máskor ehetünk minden zöldséget, ma csak keserűt?
- máskor úgy ülünk, ahogy kedvünk tartja, ma este csak hátra támaszkodva?
A kérdésekre egy egész elbeszélés, a Hágádá a válasz. A Hágádá szó a „higádtá bövinchá” mondatból ered, jelentése: „meséld el fiadnak”.
Számos keresztyén hittudós szerint a krisztusi utolsó vacsora is egy klasszikus széder-est volt. Erre utal az ünnep közelsége, a bárány elkészítése, valamint hogy Jézus jobbján a szokások szerint a legfiatalabb, János ült (a széder-esten is a legifjabb ül a házigazda jobb oldalán).
Szintén érdekes, hogy János evangéliuma szerint Jézus árulójára ezt mondja: „…a kinek én a bemártott falatot adom…” (Jn 13,26.), más evangélium mégis arról ír, hogy a tanítványok számára nem volt egyértelmű az áruló személye (Mk 14,18-19 és Lk 22,23). Magyarázata az lehet, hogy a széder szabálya szerint a házigazda mindenkinek ad a bemártott falatból, így abból nemcsak Júdás, hanem az összes tanítvány kapott.
Pészah a nevelés ünnepe. Miként a tanítás legjobb eszköze a szemléltetés, úgy a széder-esti szertartás is szemlélteti – elsősorban a gyermekeknek – a pészahi történetet és annak tanítását.
Vegyük példaképp a zsidó ünnepet, és adjuk tovább mi is a Húsvét megváltó üzenetét!