2008 húsvét

Részletek

Írta: Lambert Győzőné

Szentesen 1802. december 29-én született, református papi családban.

Tanult Szentesen, Temesváron és Debrecenben. Eredetileg papi pályára akart lépni, mert félt a hazánkban akkor még kevés anyagi jutalommal kecsegtető művészeti pálya töviseitől.

Egy ideig hallgatta a teológiai tudományokat, de géniusza nem hagyta nyugodni és 1826-ban már Bécsben, a Művészeti Akadémián folytatja, majd 1830-ban fejezi be tanulmányait.

1830-ban hazajött és két évet töltött szülővárosában, Szentesen. Ezen idő alatt elismerésre tett szert több főrangú személyről festett, jól sikerült arcképeivel. Ugyanakkor későbbi kompozícióihoz vázlatokat készített. Szülővárosában nem kapott elég portrémegrendelést, ezért Svájcba, Olasz- és Németországba utazott. Külföldi körutazása után előbb Debrecenben, majd 1836-ban Pesten telepedett le. A Nemzeti Múzeum képtárának őrévé nevezték ki.

Eleinte arcképeket festett, de ekkor már mind sűrűbben jöttek önálló kompozíciói, melyek közül nevezetesebbek: A hit jutalma (allegóriai kép); Erdőszélen tüzelgető utazó parasztok (Nógrád vármegyei táj); A magyar fuvaros nyomorúsága (Heves vármegyei táj); Az eltévedt huszár – előőrs (Torna vármegyei táj).

Történelmi képei közül kiválik - a korszak festészetében sokszor megismétlődő Hunyadi János halálának témáját feldolgozó – Hunyadi a rigómezei csata után című festménye (1838). A biedermeier életfestészet szentimentális irányzatának hatását mutató festmény sikere után, egy grafikai és festménysorozatban az egész magyar történelem megrajzolását és megfestését tervezi. Tervét azonban csak 1858-ban tudja megvalósítani. Az 1840-es években elkezdte a protestáns köznemesi történelemszemléletet tükröző rajzsorozatát (Vérszerződés, Magyar Nemzeti Galéria), amelynek kiadását 1847-ben meg is hirdette.

A Magyar Képtár 1843-ban végre létrejött, amelynek felügyelője és rendezője, később 1847-ben őre lett.

A képtár őreként megbízást kapott a fiatalabb festőnemzedék elméleti és gyakorlati oktatására, amelyhez kézikönyvet is írt a vonal- és levegőperspektíváról, a színek erejéről, vegyítéséről és harmóniájáról.

A szabadságharc idején nemzetőr volt, egy szabadcsapat szervezője. Haditörvényszéki ítélettel 1850-ben eltávolították állásából. Későbbi nagyszámú történeti képein mintha mindig is a szabadságharcra utalt volna. 1858-ban nem kevesebb, mint tíz történeti tárgyú képet állított ki. Egyik legérettebb alkotása a Mátyás serege Szendrőnél győzelmet arat. E művében az erős magyar államot megalkotó király diadalát ábrázolja a hódítók fölött. A festmény ma már csak litográfiában látható, az eredeti – mint annyi más munkája is – eltűnt.

Az 1840-es években elkezdett és 1858-ban folytatott történelmi témájú képek közül említésre méltók a Magyar Nemzeti Múzeumban látható Eger ostroma (1858), és a Szendrői ütközet (1859), továbbá a magántulajdonban lévő a Vándor álma (Eltévedt előőrs) című festmények (1851), melyekben az elbukott szabadságharcnak állított emléket.

Kevés alakos munkái közül legnépszerűbb a Charitas–ábrázolások ikonográfiai hagyományát követő, a Magyar Nemzeti Galériában látható festménye, a Jablonczay Pethes János búcsúja (leányától a lipótvári börtön ablakánál). Az 1846-ban készült alkotás különösen a szabadságharc után vált ismertté, amikor az ellenreformáció mártírjaként tisztelt, gályarabságra ítélt református prédikátor alakjában a nemzet mártíromságának jelképét látták.

Utolsó jelentékenyebb műve Székely Imre magyar zongoraművész arcképe.

A Dobó Katica hősiessége című festmény (Magyar Nemzeti Galéria) keletkezésének időpontja ismeretlen, de minden bizonnyal ez a kép festészetünkben a török elleni harcok egyik legelső hatásos megjelenítése. Az ellenséget üldöző magyar nő elszántsága, kecsessége, a jelenet romantikus lendülete a képet rajzbeli fogyatékossága ellenére is kedveltté tette a közönség körében.

Kiss Bálint az 1868. január 27-én bekövetkezett haláláig a történeti festészet művelésével, tudatos hazafias feladatot vállalt. Változatos témái között sohasem szerepelt olyan, ami az ország elnyomóinak hódolatát vagy akár elismerését jelentette volna.

Részletek

Írta: Administrator

Ajándékozz egy Bibliát 2008-ban! A gyülekezeteinkben indított Ajándékozz egy Bibliát 2008-ban! mozgalom célkitűzése az, hogy arra bíztassuk a gyülekezeti tagokat: a Biblia éve egyedülálló alkalom és lehetőség arra, hogy a Bibliát nem ismerő, templomba nem járó családtagjaiknak, barátaiknak, ismerőseiknek végre egy igazán értékes ajándékot vegyenek, névnapra, születésnapra vagy éppen karácsonyra: egy Bibliát.

Ajándékozz egy bibliai igét! A Pozsonyi úti gyülekezetben indítunk egy különleges mozgalmat: a Tanácsteremben készítünk egy felületet, és mindenkit arra kérünk, ajándékozzuk meg rajta egymást életünk, megtérésünk, gyógyulásunk, vigasztalásunk, örömünk igéjével!

Részletek

Írta: Administrator

A Biblia évében a Szentírással kapcsolatos kérdésekről indítunk sorozatot. Napjainkban sokak által vitatott a kanonizáció kérdése. Számos könyv, cikk szól arról, hogy emberi és egyházpolitikai döntések sorozataként született meg a Biblia, amelyből szándékosan hagytak ki az egyháznak nem tetsző könyveket. A tisztánlátás érdekében röviden járjuk körbe ezt a kérdést.

A kánon kifejezés görög eredetű: vesszőt, vonalzót, botot, mérővesszőt jelent. A kánon szó a bibliai iratokra alkalmazva ezt jelenti: a hit szabályát tartalmazó, az Istentől ihletett iratok együttese, gyűjteménye. A kifejezést először és egyértelműen Athanasius püspök alkalmazta a Szentírásra i. sz. 350 körül. A kanonikus gyűjtemény kifejezés arra utal, hogy a Biblia teljességében tartalmazza az Istentől ihletett iratokat.

Ha a kanonizáció folyamatáról beszélünk az ó- és újszövetségi egyházban, akkor arról van szó, hogy mikor, miként ismerték fel, ismerték el az egyes iratok kanonikus voltát és csatolták véglegesen a kánonhoz. Fontos, hogy a kanonikus és kanonizált fogalmak különbségét tisztán lássuk: egy irat nem azért kanonikus, mert az ó- vagy az újszövetségi egyház annak ismerte el. Tekintélyét önmagában hordozza. Azért kanonikus, mert Istentől ihletett kinyilatkoztatás, mert Isten Igéje, nem pusztán emberi beszéd. Egy kanonikus irat akkor kanonizált, ha az egyház felismerte, illetve elismerte kanonikusságát és a kánon gyűjteményébe sorolta.

Azt kell mondanunk, hogy a szent iratok kanonikus voltát a belőlük áradó igazságtartalom és lelki hatalom olyannyira bizonyította, hogy a mégannyira gyarló egyház sem véthette el a kanonikus jegyzék megállapítását. Nem tudták nem elfogadni az Istentől ihletett prófétai beszédet, noha az gyakran és súlyosan megítélte mind az ó-, mind pedig az újszövetségi gyülekezeteket. A szent iratok dicsőségesen bizonyították isteni eredetüket, és kárhoztattak minden „polyvát”. A kánon sérthetetlenségét tehát mindenekelőtt a bibliai iratok egyedülálló belső, lelki szintje és ereje, valamint az egymással való egysége biztosította.

Egy irat kanonikussága az alábbi ismérvek alapján vizsgálható meg:

1. Isten szava tekintélyével szól-e?
2. Prófétikus irat-e, Isten „szent embere”, próféta írta-e?
3. Összhangban van-e a tartalma a többi kanonikus iratéval? (Az igazat mondja-e Istenről, az emberről stb.)
4. Az Isten Igéjére jellemző életátformáló erő megnyilatkozik-e általa?
5. Isten népe elfogadta-e? (Belefoglalták-e korábban a kánonba, olvasták-e és használták-e?)

Azt a meggyőződést, hogy a Biblia 66 irata az írott, minden korra és emberre érvényes isteni kinyilatkoztatást teljességében és kizárólagosan tartalmazza, senki sem építheti pusztán az ó- és újszövetségi egyház állásfoglalására. A kanonizáció – a szent iratok és az egész gyűjtemény hitelességének felismerése – végső fokon minden hívő ember személyes feladata is. Ellenőriznünk és hitelesítenünk kell a magunk számára az egyház bizonyságtételét. Csak egy minden oldalról megalapozott, a Szentlélektől nyert személyes meggyőződés alapján fogadhatjuk el a Bibliát az isteni kinyilatkoztatás mértékének. Ezért egyáltalán nem érdektelen számunkra a kanonizáció folyamatának az áttekintése.

További információ: www.biblia.hu

Részletek

Írta: Administrator

Lőrincz Zoltán: Jézus példázatai a magyar festészetben – Jézus példabeszédeinek képzőművészeti megjelenítése. Lőrincz Zoltán művészettörténész könyve azt tekinti céljának, hogy „a Biblia, a bibliai történetek, bibliaábrázolások vázlatos bemutatásával eljussunk Jézus példabeszédeinek képzőművészeti megjelenítéséig” és a gondosan kiválasztott bibliai idézetek hozzákapcsolása révén e példázatok teljesebb megértéséig. Rövid műelemzésekkel, hazai klasszikus és kortárs alkotók egy-egy művének bemutatásával hozza közelebb – a képzőművészet sajátos „igehirdetés”-én keresztül – az olvasókhoz a Szentírás üzenetét, akárcsak korábbi, ezt a kötetet megelőző és bevezető munkájában, A Biblia a magyar festészetben című könyvében.

Kálvin Kiadó, 2008, 2100 Ft

Fabiny Tamás: Ajtórésnyi zsoltár. Különféle élethelyzetekben születtek e kötet írásai. A szerző a hagyományos formákkal némileg szakítva fogalmazza meg gondolatait hitről és kételyről, útkeresésről és megérkezésről, magáról és másokról – és legfőképpen arról az Istenről, akihez kisfiúként a „Tessék mondani, tegezhetlek?” kérdéssel lépünk oda. Aki elolvassa ezt a kis könyvet, az megérti az addig bizonyára talányos címet. Az ajtórés egyaránt utal az alkalomszerűségre, a szüntelen küszöbön állásra, valamint arra, hogy valaki érkezik. Az Ajtórésnyi zsoltár c. kötetet elsősorban fiataloknak, illetve mindazoknak ajánljuk, akik az Istenről való beszéd és az Istenhez szóló imádság új formanyelvét keresik. (A kötet a 2001-ben megjelent könyv bővített kiadása.)

Luther Kiadó, 1280 Ft