A festészetben különösen sokszor megihlette az alkotókat a kereszténység központi témája, a Krisztus a kereszten képe. Mivel ez a téma a hit jelképe, ez késztette a művészeket arra, hogy különféle stílusokban, megközelítésekben, mindig saját koruknak megfelelő felfogásban ábrázolják.
A keresztrefeszítés korai ábrázolásai általában sematikusak. Korábbi számunkban olvashattak már arról, hogy a keresztrefeszítés a legszégyenteljesebb halálnem volt, az őskeresztények ezért sokáig nehezen fogadták el, hogy Megváltónk bűnözőkhöz hasonló módon halt meg. Ekkor még elsősorban a kivégzés módjának gyalázatossága kötötte le az alkotók figyelmét. A keresztrefeszítés kínjainak legmegrázóbb ábrázolásai azonban később, az 1500-as évek elején születtek meg.
Két képet szeretnék különösen is a figyelmükbe ajánlani. Az első a híres spanyol zseni, El Greco képe. Itt a kereszten függő Krisztus testi fájdalma szinte szellemi tűzzé lényegül át, felfelé törekvő eksztatikus lánggá.
A másik – számomra különleges – alkotás a híres németalföldi művész, Rembrandt egyik legtökéletesebb műve, A három kereszt című rézkarca, amely a legjobb festményeihez hasonlítható. Az alkotás Krisztus keresztre feszítésének és a keresztmotívumnak egyik legmegindítóbb ábrázolása. Rembrandt végső alkotói periódusának kezdetén, 1653-ban dolgozott ezen a művén. Ekkor képei egyre komorabbá, ám egyúttal egyre elmélyültebbé is váltak. Később, valószínűleg nem sokkal halála előtt, 1666-ban visszatért ehhez a rézkarchoz, amikor is jelentősen átalakította.
Rembrandt Lukács evangéliumából, a keresztre feszítés leírásából merít: „Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig. És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala” (Lk 23,44-46). A komolyan hívő Rembrandt üzenete egyértelműen kiemelkedik a kompozícióból: Jézus halott testét fényzuhatag árasztja el, miközben a mellette levő két latorra a teljes sötétség borul. A kereszt lábánál, a félig látható, félig érezhető, összevissza sokaságból csak két alak emelkedik ki határozottan: egy római lovas centurio s egy másik, ugyancsak lovon ülő, kivont kardú katona. A centurio minden bizonnyal az, aki a történtek láttán Istent dicsőítve, így kiáltott: „Bizony ez ember igaz vala” (Lk 23,47).