„Mindeddig megsegített bennünket az Úr!” (1Sámuel 7,12)
Budapesten születtem 1983. november 13-án családom első gyermekeként. Azóta még két öcsém született: Gábor és Bálint. Édesapám, Dobos Bertalan építészmérnök, Sárospatakról származik. Édesanyám, Bodnár Erika, aki otthon vezeti a háztartást, Felvidéken, egy kicsi, Csicser nevű faluban született, nem messze az ukrán határtól. Házasságkötésük után költöztek Budapestre. Ez a döntés sok-sok nehézség elé állította őket, mert a távolban maradt a családi segítő „kéz” és a barátok támogatása. Édesanyám egy ismerőse által kerültünk a pasaréti református gyülekezetbe, ahol 1998-ban konfirmáltam. Ennek a gyülekezetnek voltunk a tagjai egészen addig, amíg 2001-ben el nem hagytuk a fővárost, és költöztünk a Biatorbágy közelében fekvő kis faluba, Etyekre.
A terézvárosi Erkel Ferenc Általános Iskola és Gimnázium francia tagozatos osztályában töltöttem el az általános iskolás éveimet, ahol kiváló tanárnők keze alatt tanulhattunk, barátkozhattunk. A 6. osztály után nyertem felvételt a Lónyay Utcai Református Gimnáziumba, amely abban az időben még nem az eredeti helyén működött. Az érettségi vizsgát már valóban a Lónyay utcában tettem le 2002-ben. Habár református felmenőim között nincsenek lelkipásztorok, mégis már korán, gyermekkoromban arra a döntésre jutottam, hogy lelkész szeretnék lenni. Ebben nyilván nagyban befolyásolt a pasaréti gyülekezet lelkipásztorának, Cseri Kálmánnak a személyisége is. Az évek múlásával ez a gyermeki döntés elmélyült, és 2002-ben az érettségi vizsga után felvételt nyertem a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karára, ahol Isten kegyelméből ma V. éves vagyok. A teológia 3. évében jelentkeztem a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karára, ahol ma már másodéves vagyok.
A Pozsonyi úti gyülekezetet már a teológia alatt megismerhettem, mert a homiletikai gyakorlatunkat itt tölthettük. Hálával és jó szívvel gondolok vissza azokra az alkalmakra, mert nagyon jó közösségben lehettünk, és sokat tanulhattunk. Hogy most a gyülekezetben szolgálhatok, azt Literáty Zoltán tanársegédnek köszönhetem. Ő keresett meg, hogy Berkesi Gábor nagytiszteletű úrnak segítségre lenne szüksége a szolgálatban. Én ezt szívesen vállaltam, hiszen egy olyan helyen szolgálhatok, ahol sokat tanulhatok, értékes emberekkel találkozhatok, jó közösségben lehetek. Köszönöm szépen a kedves fogadtatást!