2007 húsvét
A keresztmotívum a festészetben
- Részletek
- Írta: Berkesi Anna
A festészetben különösen sokszor megihlette az alkotókat a kereszténység központi témája, a Krisztus a kereszten képe. Mivel ez a téma a hit jelképe, ez késztette a művészeket arra, hogy különféle stílusokban, megközelítésekben, mindig saját koruknak megfelelő felfogásban ábrázolják.
A keresztrefeszítés korai ábrázolásai általában sematikusak. Korábbi számunkban olvashattak már arról, hogy a keresztrefeszítés a legszégyenteljesebb halálnem volt, az őskeresztények ezért sokáig nehezen fogadták el, hogy Megváltónk bűnözőkhöz hasonló módon halt meg. Ekkor még elsősorban a kivégzés módjának gyalázatossága kötötte le az alkotók figyelmét. A keresztrefeszítés kínjainak legmegrázóbb ábrázolásai azonban később, az 1500-as évek elején születtek meg.
Két képet szeretnék különösen is a figyelmükbe ajánlani. Az első a híres spanyol zseni, El Greco képe. Itt a kereszten függő Krisztus testi fájdalma szinte szellemi tűzzé lényegül át, felfelé törekvő eksztatikus lánggá.
A másik – számomra különleges – alkotás a híres németalföldi művész, Rembrandt egyik legtökéletesebb műve, A három kereszt című rézkarca, amely a legjobb festményeihez hasonlítható. Az alkotás Krisztus keresztre feszítésének és a keresztmotívumnak egyik legmegindítóbb ábrázolása. Rembrandt végső alkotói periódusának kezdetén, 1653-ban dolgozott ezen a művén. Ekkor képei egyre komorabbá, ám egyúttal egyre elmélyültebbé is váltak. Később, valószínűleg nem sokkal halála előtt, 1666-ban visszatért ehhez a rézkarchoz, amikor is jelentősen átalakította.
Rembrandt Lukács evangéliumából, a keresztre feszítés leírásából merít: „Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig. És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala” (Lk 23,44-46). A komolyan hívő Rembrandt üzenete egyértelműen kiemelkedik a kompozícióból: Jézus halott testét fényzuhatag árasztja el, miközben a mellette levő két latorra a teljes sötétség borul. A kereszt lábánál, a félig látható, félig érezhető, összevissza sokaságból csak két alak emelkedik ki határozottan: egy római lovas centurio s egy másik, ugyancsak lovon ülő, kivont kardú katona. A centurio minden bizonnyal az, aki a történtek láttán Istent dicsőítve, így kiáltott: „Bizony ez ember igaz vala” (Lk 23,47).
Háborús kár a toronyban
- Részletek
- Írta: Barátossy Jenő főgondnok
A januári és februári szélvihar megrongálta templomunk tornyának tetőfedését. Február 12-én letépte a szél, és az udvarra zuhant a horganylemez tető jelentősebb darabja.
Soronkívül ajánlatokat kértünk a felújítási munkára. Az ajánlatok szerint a kár helyreállítása 2,5–3 millió Ft költséggel oldható meg. A presbitérium határozata alapján a munkát azonnal meg kellett kezdeni a további kár elkerülése érdekében.
A kivitelező március 23-án azt tapasztalta, hogy a tetőszerkezet megbontása során a torony feletti acélszerkezeten a II. világháború alatti számos ágyúlövés helyén, a szerkezet tartó elemei oly mértékben korrodáltak, hogy a felépítmény életveszélyessé vált, és egy újabb szélvihar esetén lezuhanhat a mintegy 3500 kilogramm súlyú szerkezet. Az elmúlt 60 év alatt nem bontották ki a templomtetőt, csak a látható belövések helyén végeztek kárelhárítást. A vihar okozta kár hívta fel a figyelmünket a „rejtett katasztrófa” veszélyének forrására. Van olyan eset életünkben, amikor hálát adhatunk Istennek azért a kárért, szomorúságért, amely egy későbbi katasztrófától menthet meg bennünket.
A gyülekezetünk elnöksége azonnal megbízta a kivitelezőt az acélszerkezet ideiglenes megerősítésével, és a műszaki megoldás kidolgozására szakértőt kért fel. Ő az első vizsgálat alapján további kárfeltárást kért, mert a főtartó teljesen tönkrement állapota miatt új megoldást kell megtervezni. A végleges megoldást a húsvéti ünnepek után dolgozzák ki. Az előzetes becslések alapján a – helyi műemlék védettséget is élvező – templomtorony helyreállítása 5-10 millió Ft között várható kiadást jelent.
Gyülekezetünk tagjainak áldozatos támogatásával, valamint az egyházi és az önkormányzati támogatások segítségével kell mielőbb a helyreállítást megoldanunk. Egyházmegyénk támogatása és a XIII. kerület Polgármesterének látogatása során tett ígérete alapján a munkálatok megkezdéséhez szükséges induló alappal rendelkezünk, de továbbra is szükség van egyháztagjaink áldozatkész segítségére.
Barátossy Jenőt Tekné Éremmel tüntették ki
- Részletek
- Írta: B. A.
Örömmel tudatjuk olvasóinkkal, hogy gyülekezetünk főgondnokát, Barátossy Jenőt a Magyar Mérnök Akadémia Tekné Éremmel tüntette ki. Ennek kapcsán kérdeztük Jenő bácsit.
Mit jelent ez a kitüntetés?
A Magyar Mérnök Akadémia 2001-ben alapította ezt az életműdíjat. Az Alapító levél alapján évente egy személy részesíthető a Tekné Érem és díszoklevél kitüntetésben: a műszaki tudományok területén hosszú éveken át végzett meghatározó és elismert szervezési, kutatási tevékenységéért; a műszaki kultúra fejlesztése és széleskörű elterjesztése érdekében végzett eredményes munkájáért; a fiatal műszaki értelmiség oktatása, nevelése terén elért példamutató iskolateremtő munkásságáért; a tudományos eredményeknek a gazdasági életbe való bevitelének és alkalmazásának folyamatos elősegítéséért.
Hol végezte a fenti tevékenységet?
A Budapesti Műszaki Egyetemen tanítottam 44 évig, és a Vegyiműveket Tervező Vállalat főkonstruktőreként mentem nyugdíjba 40 évi szolgálat után.
Hányan részesültek Magyarországon eddig ebben a kitüntetésben?
Előttem hárman kapták meg ezt a kitüntetést.
Gratulálunk és Isten áldását kívánjuk életére és munkásságára.
Bemutatkozik gyülekezetünk új segédlelkésze: Dobos András
- Részletek
- Írta: Dobos András
„Mindeddig megsegített bennünket az Úr!” (1Sámuel 7,12)
Budapesten születtem 1983. november 13-án családom első gyermekeként. Azóta még két öcsém született: Gábor és Bálint. Édesapám, Dobos Bertalan építészmérnök, Sárospatakról származik. Édesanyám, Bodnár Erika, aki otthon vezeti a háztartást, Felvidéken, egy kicsi, Csicser nevű faluban született, nem messze az ukrán határtól. Házasságkötésük után költöztek Budapestre. Ez a döntés sok-sok nehézség elé állította őket, mert a távolban maradt a családi segítő „kéz” és a barátok támogatása. Édesanyám egy ismerőse által kerültünk a pasaréti református gyülekezetbe, ahol 1998-ban konfirmáltam. Ennek a gyülekezetnek voltunk a tagjai egészen addig, amíg 2001-ben el nem hagytuk a fővárost, és költöztünk a Biatorbágy közelében fekvő kis faluba, Etyekre.
A terézvárosi Erkel Ferenc Általános Iskola és Gimnázium francia tagozatos osztályában töltöttem el az általános iskolás éveimet, ahol kiváló tanárnők keze alatt tanulhattunk, barátkozhattunk. A 6. osztály után nyertem felvételt a Lónyay Utcai Református Gimnáziumba, amely abban az időben még nem az eredeti helyén működött. Az érettségi vizsgát már valóban a Lónyay utcában tettem le 2002-ben. Habár református felmenőim között nincsenek lelkipásztorok, mégis már korán, gyermekkoromban arra a döntésre jutottam, hogy lelkész szeretnék lenni. Ebben nyilván nagyban befolyásolt a pasaréti gyülekezet lelkipásztorának, Cseri Kálmánnak a személyisége is. Az évek múlásával ez a gyermeki döntés elmélyült, és 2002-ben az érettségi vizsga után felvételt nyertem a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karára, ahol Isten kegyelméből ma V. éves vagyok. A teológia 3. évében jelentkeztem a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karára, ahol ma már másodéves vagyok.
A Pozsonyi úti gyülekezetet már a teológia alatt megismerhettem, mert a homiletikai gyakorlatunkat itt tölthettük. Hálával és jó szívvel gondolok vissza azokra az alkalmakra, mert nagyon jó közösségben lehettünk, és sokat tanulhattunk. Hogy most a gyülekezetben szolgálhatok, azt Literáty Zoltán tanársegédnek köszönhetem. Ő keresett meg, hogy Berkesi Gábor nagytiszteletű úrnak segítségre lenne szüksége a szolgálatban. Én ezt szívesen vállaltam, hiszen egy olyan helyen szolgálhatok, ahol sokat tanulhatok, értékes emberekkel találkozhatok, jó közösségben lehetek. Köszönöm szépen a kedves fogadtatást!
Akit sokszor hallhatunk, de keveset láthatunk: Sepsy Katalin zenetanár
- Részletek
- Írta: Sepsy Katalin
Miskolcon születtem, de kisgyerekkoromtól Debrecenben nevelkedtem. Édesapám, Sepsy Károly 42 évig a debreceni Nagytemplom orgonista lelkésze volt. Ő tervezte a Nagytemplom remek orgonáját, amin minden alkalommal szívbéli gyönyörűséggel játszott. 2005-ben vonult nyugdíjba. Szüleim és bátyám jelenleg is Debrecenben élnek.
Jómagam a debreceni Konzervatórium zongora szakán érettségiztem, majd a budapesti Liszt Ferenc Főiskolán középiskolai énektanárként végeztem.
1984 óta tanítok szolfézst a Járdányi Pál Zeneiskolában. Ez a kötelező elméleti tárgy egyre kevésbé népszerű a gyerekek körében, így igen sok energiát és lelkesedést igényel a tanár részéről, pedig sok alapvető elméleti tudást s zenei látásmódot képes átadni. Nyitogatja a gyerekek hallását, énekhangját, stílusbeli ízlését. Egy kedves anyuka kifejezésével élve fontos missziót teljesítünk ma a zenetanítással, amikor megpróbáljuk tovább adni a Kodály-módszer értékeit, hagyományait.
Én örömmel énekelek. Jó érzés hallani a dallam szárnyalását, ami a hallgatóság lelkét is megérinti. Ebben méltó segítőtársam Berkesi Boglárka, akivel „egy húron pendülünk” a zenében.
Szeretem a barokk könnyedén lebegő, érzelemgazdag stílusát, de kedvelem a klasszikus és romantikus zenéket is. J. S. Bach műveiben átélhetjük a mélységes hitet Isten bizonyosságában. Amikor a templomban felcsendül az ének és orgonahang, általa megjelenik a mennyei világ zengése.
Bach: Jesu, meine Freude (Jézus, vígasságom) című motettájának részletével kívánok áldott húsvétot minden kedves gyülekezeti tagnak:
„De ha Annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.” (Róma 8,11)