"Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen." Mikeás 5,1
Mikeás próféta könyve Krisztus születése előtt bő 700 évvel íródott. Hátborzongató belegondolni, hogy ami megíratott, ilyen hosszú idő elteltével, szó szerint beteljesedett. Az evangéliumok egyértelműen tanúskodnak róla, hogy Jézus Betlehemben született meg. József és Mária nem mindennapi körülmények között érkezik a városba. Ottani tartózkodásuk is elképesztő fordulatokat rejt magában. Valami felsőbb rendezés szerint, minden az ígéret szerint ment végbe. Amikor a világ karácsonyt ünnepel, erre a betlehemi jászolbölcsőben született gyermekre emlékezik. A Bibliaolvasó Kalauz szerint éppen szenteste napjára esik ez az ige. Azon gondolkodhatunk el, hogy miért kellett Jézusnak Júda szóba jöhető városai közül éppen a legkisebben, a legjelentéktelenebben megszületnie?
Az evangéliumok tanúsága szerint Jézus mindig a kicsinyekkel, a hátratételt szenvedőkkel, a perifériára szorulókkal vállal közösséget. Hálát ad Mennyei Atyjának, hogy a nagyok és hatalmasok elől elrejtette mindazt, amit a kicsinyeknek kijelentett. A világ szemében megvetettek, szem elől tévesztettek részesülhetnek ebben a kegyelemben. Szülei nem számottevőek. Mária egyszerű leány, minden rang és pozíció nélkül. József is hatalmas munkával, erejét megfeszítve küzdötte fel magát arra a szintre, hogy jegyesével házasságra gondolhasson. Jézus születésekor a pásztorok személyében egyszerű, írástudatlan emberek lesznek első hódolói…
Akik a világ szemében kicsinyek, felmagasztaltatnak, Akinek közössége van a Gyermekkel, méltóságot nyer. Mária még a várandóság ideje alatt énekli meg: …rátekintett szolgáló leánya megalázott voltára… nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az Ő neve. (Lukács 1,48-49)
Betlehem üzenete ez: a kicsiny, az alig észrevett, a figyelmen kívül maradó lesz az Isten számára fontos. Milyen jó ebben a távlatban látni a sorsomat. Mennyi minden más értelmet nyer. Egyszerre látok perspektívát, távlatot magam előtt. Isten számára vagyok fontos, még akkor is, ha már lemondtak rólam, vagy talán lemondtam én is magamról.
Karácsonyi kérdés: Felvállaljuk-e kicsiny voltunkat? Elfogadjuk-e magunkat kicsinyeknek? Tudunk-e megbirkózni azzal a körülménnyel, hogy olykor valóban a margóra kerülünk, pozíciót vesztünk? Isten így tud, és így akar bennünket használni. Kicsinyekként. Alázatos voltomban értem meg, mily nagy az ő lehetősége az életemmel. Talán szabad egy kicsit nagyobb távlatban is előre nézni. Saját életünk körülményein túl, gyülekezetünkre tekinteni. Milyennek látjuk a Pozsonyi úti közösséget? Kicsinynek? Az emberek szemében általában inkább tűnik nagynak. Nagy a templom, hosszú a névjegyzék, másokkal egybevetve, hozzánk még mindig többen járnak… El kell fogadnunk, hogy sokak szemében inkább nagynak számítunk. Mindez felelőséggel jár. A nagyra felnéznek, a nagyra figyelnek. Nem mindegy, hogyan élünk, sok múlhat ezen. Ugyanakkor ott belül, magunkba szállva érezhetjük magunkat kicsinynek. Mire elég a képességünk? Mennyire elegendőek adottságaink? Milyen a mi emberi állapotunk? Ebben a milliós fővárosban számítunk-e valamit egyáltalán? Gyülekezetünk tud-e tényezővé válni ebben a világban?
Az igéből megértett válasz egyértelműen az, hogy igen. Isten tud használni bennünket igazán. Csak ne a magunk erejére hagyatkozzunk. Ne magunkban keressük a támaszt. Vegyük észre elégtelen voltunkat, és akkor lehetünk Isten kegyelmének hordozói. Akkor lehetünk betlehemi jászol bölcsővé, amelyben ott van a megszületett Gyermek fénye, Isten szeretete, a világ világossága.
Áldott karácsonyt, boldog újévet kívánok Mindnyájuknak!
Kovách Tamás