A budapesti református egyháznak egy nagy hátránya és egy nagy előnye volt. Az a különös, hogy ugyanaz a hátránya és mint az előnye: nincs múltja, nincsenek tradíciói. Az egész budapesti reformátusság anyaöle a Kálvin téri templom. (Nem számolunk most a reformáció századából származó óbudai egyházzal, amely valószínűen 1541-ben alakult, de ennek a várostól távoli fekvése miatt nem lehetett hatása és kisugárzó ereje a többiekre.) A Kálvin téri templom pedig maga is elég fiatal, hiszen építése 1816-ban kezdődött és 1830 júniusában fejeződött be. A pesti "református" egyház 1796-ban alakult, és a város a "Kecskeméti kapun" kívüli kőkerítés között lévő "régi temető helyen" jelölte ki az építendő templom számára a telket. Ezen a telken 1804 őszétől ideiglenes imaházban tartották az istentiszteleteket a Kálvin téri -akkor még Széna téri templom megépüléséig. Ebből a Kálvin téri anyagyülekezetből alakultak sorban a fejlődő főváros szaporodó reformátusságának mind önállóbb életet élő s mind izmosabb egyházközségei.
Ez a fejlődés különösen a világháború és az 1918-19-es forradalmak után bontakozott ki erőteljesen. Egymás után alakultak a missziói egyházak, épültek meg a templomok, míg végül 1932-ben a régi közös budapesti nagy egyházközség 18 önálló egyházközséggé alakult, s létrehozta a Budapesti Egyházmegyét.
Ez a rövid áttekintés is megmutatja, hogy a budapesti egyházközségeknek alig van még a szó komoly értelmében történelmük. Ez a "történelmietlen" állapot kétségtelenül hátrányos, mert a hagyományban sok erő és őrizet van. A magyar falvakból Budapestre fölsereglett reformátusság nem egyszer fájdalmasan érzi a szent hagyományok hiányát. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, ami ebben előny. Fehér lapot adott Isten a kezükbe, amely még nincs teleírva, és amelyre el lehet kezdeni írni az első sorokat. Friss életerők mozdulhatnak meg az ilyen egyházak életében. Kénytelenek alkotni, otthont teremteni. Az alkotás kényszerűségében pedig Isten nagy erőforrásokat nyit meg. Kétségtelenül nagy előnye van egyesek és a közösség életében az öregségnek, mert tapasztalat, bölcsesség, a hátuk mögött lévő múlt irányadó szelleme az ő ajándékuk. De a fiatalságé a bátorság, a friss lendület és az alkotókészség. A budapesti gyülekezetek akkor még mind "fiatalok".
Egyházközségünk, a Pozsonyi úti Református Egyház Budapest XIII. kerületében, az Újlipótváros és Angyalföld határán, a Szent István körút és a Róbert Károly körút (a Margit-híd és az Árpád-híd) között található. Ma már városias területen, ahol gyárak már szinte nincsenek (egykori helyüket lakóházak, irodaépületek, áruházak foglalták el), ahol viszonylag kevés a beépítetlen terület, a foghíj.