A gyülekezet első állandó épületét, a Tutaj utcai imaházat, mely a gyülekezet és a templom bölcsője volt, a főváros által ajándékozott telken, 1926-ban avatták fel. Ekkor már megfogalmazódott a templom és vele egy olyan épületegyüttes szükségessége, mely a gyülekezet otthona, ahol tevékenységének minden formája, csoportja helyet talál. Megindult a gyűjtés: az első adományt 1927-ben egy holland lelkész, Decker Vilmos ajánlotta fel. A székesfőváros, a polgármester, Budapest és a vidék hívői követték az adakozásban. A tervpályázatot 1935-ben hirdették meg. Tóth Imre az első, Halászy Jenő építészmérnök a második díjat nyerte, a végleges terveket közösen készítették el. A kivitelező Wanner Henrik volt. Az ünnepélyes alapkőletételt 1937. április 25-én Dr. Ravasz László püspök végezte.
Az építkezés 1936 novemberétől 1937 októberéig súlyos gyakorlati problémák és nehéz gazdasági körülmények között folyt. A tornyot már csak kölcsönből építhették fel. 1940 adventjének második vasárnapján nyíltak meg a templom kapui. Kiemelkedő lelkészi tevékenységet végzett Bereczky Albert templomépítő lelkész, későbbi püspök, aki a nyilas időkben sok ember életét mentette meg.
A háború súlyos károkat okozott az épületben, melyeket a gyülekezet saját erejéből 1972-ig helyreállított, kivéve a főhomlokzat egy teljesen kilőtt hatalmas pillérét. Ennek a helyreállítása a templom félévszázados fennállása alkalmából történt csak meg.
A templomépület a Dunán át a Margitszigetre néz. Impozáns méretű, különálló tornya és a klasszikus görög hatású, középen kereszttel koronázott oszlopcsarnok a főbejárattal a Duna-parti frontra került. A templom és a torony közé épült fel a gyülekezeti életet szolgáló helyiségek sora. A templommal egyenlő nagyságú altemplomban s színpadán, főleg az ifjúság szervezésében, valaha élénk kulturális élet folyt. Sajnos a felújítására ma nincs pénz, ezért a gyülekezet kiadja.
Egyházközségünk történetéről bővebben olvashat id. Reviczky Béla Hálaadás című könyvében. A könyv elektronikus változatát oldalunkon is megtalálhatja. (Forrásmunka: id. REVICZKY Béla, Hálaadás – A Pozsonyi Úti Református Egyházközség története 1921–2001, Budapest, 2001.)