2015 karácsony
2015 karácsonyi újság cikkei.
Kárpát-medencei Imaest
...a budapesti Pozsonyi úti Hálaadás Református Nőszövetségben
A közelmúltban különböző médiumok naponta számoltak be terrorcselekményekről, amelyeknek vétlen és ártatlan emberek estek áldozatul. Ugyanakkor ismeretlen, személyi iratok nélküli tömegek rohannak át Európa valamennyi országán, akikről nem tudhatjuk, hogy milyen cél vezérli őket akkor, amikor üldöztetésükre hivatkozva nem segítséget kérően, hanem erőszaktól sem visszarettenve gázolnak át minden országon. Az Imanapra készülve mindezen történések, hálaadó imára indították szívünket, és arra, hogy megköszönjük Istennek, amiért mindeddig megőrizte nemzetünket, az anya és a leszakított országrészekben.
Az ezredéves hazánkat és nemzetünket járta a tatár, tette hódoltsággá a török, igázta le az osztrák és az orosz, nagyhatalmak szétszaggatták, de Mindenható Urunk kegyelme megtartott bennünket. Imaestünkön a Mindenható Édes Atyánkhoz könyörögtünk és imádkoztunk, hogy az elkövetkező időkben is őrizzen, és megtartó kegyelmével ajándékozzon meg bennünket. Adjon az Úr minden ember szívébe szeretetet. Szentlelke erejével világosítsa meg mindannyiunk elméjét, és az ellenségeskedő emberek szívét is indítsa békességre, egymás iránti megértésre, megbocsátásra.
A délvidéki testvéreink a Kárpát-medencei Imanap Istentiszteleti alapigéjéül a Máté evangéliuma 15-ik részéből a 21- 28 versszakait választották. Az ige egy anyáról és beteg lányáról szól, akit az Úr az anya hitéért meggyógyított. Berkesi Gábor nagytiszteletű úr az igemagyarázatában kitért az 1700-as évek végén délvidékre betelepített református magyar testvéreink életére, akik abban a korban idegenek voltak azon a területen, mai szóval mondhatnánk azt is, hogy betelepülők, vagy bevándorlók. Testvéreinknek, a megélhetésük mellett, úgy kellett megküzdeni a magyarságuk és református hitük megtartásáért, hogy legtöbb esetben csak az asztalról lehulló morzsák jutottak számukra. A Délvidéki testvéreinket az Istenbe vetett hitük, és az Úr kegyelméért esedező imáik tartották meg napjainkig. Imáinkban mi is kérjük a Mindenható Édes Atyánkat, hogy segítsen megtalálni az egymáshoz vezető utat, erősítse meg az Úrban vetett hitünket, mert csak az Ő segítségével és valamennyi magyar testvérünk összefogásával maradhatunk meg az elkövetkező idők nagy kihívásaiban.
Az Imaestet szeretetteljes vendégség zárta. A bőségesen terített asztal körül, a beszélgetések mellett Urunk eljövetelére várva, reménységgel telt szívvel énekeltük a szebbnél szebb adventi és karácsonyi énekeket, melyekhez nagytiszteletű úr nagy szeretettel folyamatosan szolgáltatta a zenét. Lambert Győzőné, a Hálaadás Református Nőszövetség elnöke
Gyülekezeti hírek
December 12-én meghitt, sok-sok csodálatos pillanattal teli, igazi adventi ovis-babás családi délelőtt volt a gyülekezeti ovis- és babaszobában. Köszönjük a szervezők minden munkáját és a résztvevő szülők segítségét!
***
Advent második vasárnapján, templomunk születésnapján a Hálaadás kórus külön is ünnepelt: húszéves fennállásunkért nagyszabású koncerttel adtunk hálát. Műsorunkban magyar és külföldi művek egyaránt szerepeltek a bécsi klasszicizmustól a kortárs zenéig. Valóban hálás szívvel gondolunk az elmúlt évekre! A megannyi Református Énekek Fesztivál élményére. Antonio Vivaldi teljes Gloriájára és a Duruflé Requiem-re. Az immár gyülekezeti hagyománnyá vált virágvasárnapi és adventi zenés áhítatokra. A már tíz éve megrendezett kórushétvégékre.
Köszönjük neked, Bogi, hogy még annyiszor összeszedtél minket és megtanítottál együtt énekelni!
Csillogó szemmel
Gyülekezetünkben évek óta működik a baba-mama kör. Tavalyra erősödött meg úgy igazán, hogy a szokásos beszélgetéseken túl egyéb programok szervezésébe is fogtunk. Karácsony előtt díszítettünk mézeskalácsot, tavasszal kirándultunk erdei tanösvényen, voltunk közösen babakoncerten, havonta egyszer Kucsera Klára vezetésével mondókás-dalos-népzenés Kerekítő foglalkozáson vehettünk részt. Istennek hála, sok a többgyermekes család körünkben, a nagyobb testvérek közül sokan gyülekezetünk ovis hittanos csoportjának hűséges tagjai. Emiatt jött az ötlet, bővítsük ki a szokásos szombati baba-mama-papa köri karácsonyunkat az óvodásokkal is. Így tarthattunk idén először adventi ovis-babás családi délelőttöt gyülekezetünk ovis és babaszobájában.
A délelőtt koncepcióját a karácsonyfára építettük. Erről szólt a bábelőadás, erről szóltak a játékos feladatok, kézműveskedések is. Csoportmunkában szerveztük hetek óta, nagy lelkesedéssel vártuk szülők és hittanos vezetők egyaránt. Szerettük volna a gyermekeket megajándékozni egy tartalmas, igazi karácsonyi hangulatú alkalommal. Vajon sikerült? Erre csak gyermekeink tudnak választ adni, de nekünk felnőtteknek hatalmas élmény volt.
Berkesi Gábor igei köszöntője után gyertyafényes énekléssel hangolódtunk a bábelőadásra, amely a korosztály kedves figurájáról, Kippkoppról szólt. Zenei betétekkel, profi előadókkal, hangulatos rögtönzésekkel, igényes díszlettel teli előadás volt. A gyerekek pedig csillogó szemmel, szájtátva álltak a „színpad” előtt. Amikor arcukra néztünk, meghatódott szívvel láttuk rajtuk a gyermeki áhítatot. A csillagszóró meggyújtása után tényleg közénk érkezett a karácsony: a főszereplő csillagocska elvezette figyelmünket a legnagyobb ajándékra, Jézus Krisztusra. Remélem, gyermekeink számára sikerült valamit megmutatnunk karácsony valójából, lényegéből. Mi az ő kis csillogó tekintetük által kaphattuk meg az ünnepi örömet. Mert ott volt velünk a legnagyobb ajándék, maga Jézus Krisztus, és Ő ott volt a gyermeki áhítatban is. Kedves gyülekezeti tagunk, Bartók Enikő jóvoltából csodálatos karácsonyfadíszt kaphatott minden kis résztvevő: dióhéjban fekvő kis Jézust, amely az ünnepek alatt, és a következő esztendők során is emlékezteti majd őket a délelőtt üzenetére.
Az előadás után játékos feladatokon vehettek részt az ovisok, bölcsisek egyaránt. Építhettek poharakból karácsonyfát, szagolhattak karácsonyi illatokat, beöltöztethették egymást karácsonyfának. A legkisebbek egy falra tett karton fenyőt díszíthettek fel filcből készült díszek segítségével. A gyermeki örömet látni mindig csoda. A szülőnek is hatalmas ajándék, ha megélheti, egy-egy feladat, ötlet mekkora vidámságot, elmélyülést adhat kicsinyeinknek. Matricás papír karácsonyfa díszítéssel, karácsonyfa alakú díszdoboz elkészítésével, illetve egy kis eszegetéssel zártuk a jó hangulatú, csodás pillanatokkal teli délelőttöt.
Íme, mily jó, amikor az atyafiak együtt, közösen munkálkodhatnak. Mert ez a meghitt, szép alkalom nem jöhetett volna létre Csathó Péterné Lakatos Mária, Indráné Oláh Anita, Villányi Viktória, Berkesi Boglárka és Németh Tamás sok-sok munkája, segítsége nélkül. Soli Deo Gloria!
A mindent betöltő
Karácsonyra készülünk, a keresztyénség egyik legnagyobb ünnepére. Arra az ünnepre, amely mára csupán egy kedves, szép, de rengeteg stresszel teli összejövetellé vált. Vajon miért hallhatjuk azt, hogy egyre kevesebben szeretik karácsony ünnepét? Miért látják sokan értelmetlennek a hozzá kapcsolódó rítusokat? Talán azért, mert kivettük belőle az ünnep lényegét, a legfőbb ajándékot: Jézust. Mert Őrá mutat minden: a fenyő örökzöldje hirdeti, hogy Jézus mindig velünk van, hirdeti a fakeresztet, amelyen megfeszíttetett és az örök életet. A fények rámutatnak a lelkeket melegítő, vidámító, félelmeinktől gyógyító, utat mutató Világ Világosságára. A fán látható csillag ma is elvezeti tekintetünket a betlehemi gyermekhez. A csengő, a zene lelkünket megmozgatva adja az angyalok örömét, dicsőítését. A díszek az öröm, áhítat, csodálat kifejezői.
Az ajándékok pedig nem önmagukban állnak a fa alatt, hanem emlékeztetnek bennünket arra, hogy Isten a legnagyobb ajándékot, Jézus Krisztust adta nekünk ezen a szent napon. Ha engedjük, hogy
Jézus betöltse karácsonyunkat, akkor minden sokkal nagyobb értelmet nyer. Önmagában is szép tud lenni a feldíszített fenyő, a családi együttlét. De mennyivel szebb, ha Ő is jelen van, ha értelmet, jelentést ad minden momentumnak.
Az utóbbi időben, mi keresztyének is sokszor szeretnénk Jézust száműzni életünkből. „Merry Christmas” helyett „Happy Holiday”-jel köszönünk, leszedetjük a templomból, templomokról a keresztet, nehogy másokat megsértsünk. Mert Jézus személye ma is nemkívánatos lett. Majd döbbenten vesszük észre, hogy ott maradunk egy kiüresedett, értelmét vesztett, gyökereit nem találó világban. Jézus Krisztus ma is élő valóság, ma is ünnepet betöltő, napjainkat beragyogó mindenség. Karácsonykor itt az alkalom Őt újra megtalálni, erejét és csodáját átélni. Hogy megtaláljuk azokat az értékeket, szokásokat, amelyeket tovább adhatunk gyermekeinknek, hogy örök életűek legyenek nemzedékről nemzedékre.
Kívánom, hogy idén is töltse be Ő ünnepeinket! Adjon meghitt, családias, szeretetteli pillanatokat, sok-sok örömet, csillogó szemű gyermeki áhítatot mindannyiunknak ezen karácsonykor is! „Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.” 1Kor 2,12
A karácsonyfáról
"…a karácsonyfa fénye kölcsönvett dicsőség: valami láthatatlan fényforrásra utal. A világ legszebb fája, de egy hét mulva lim-lommá, szemétté válik és ki kell söpörni. De kihúnyó csillagai mögött ott sugároznak a jóságtól és szeretettől megszépült lelkek láthatatlan, soha ki nem húnyó gyertyalángjai. Annyi szépség és áldás terem a karácsonyfán, amennyit a másik, az életnek fája, a Kereszt kölcsönzött neki. Csak annyi értelme van a karácsonyfagyujtásnak, amennyire jobbakká váltatok általa.”
Ravasz László, 1928
