2011 karácsony

Részletek: Írta: Mátyás Imre

Új presbitereink

Kutasy Zsolt

1968-ban születtem, 11 éve vagyok házas, feleségem Kutasy Mercédesz, az ELTE Spanyol Tanszékének tanára. Gyermekünk János, idén június 8-án született.

Kezdetben a Budapest-Kelenföldi Református Gyülekezet tagja voltam nagyon sokáig, 1982-ben itt konfirmáltam és 1986-2004-ig jártam az ifjúságba, voltam ifjúsági vezető, presbiter. 1987-ben lett Jézus az életemben is Úr egy nyári ifitáborban, azóta próbálkozom az Úton járni… Munkahelyeim között akadtak filmszínházak és könyvtárak is, 2003-tól a Lónyay Utcai Református Gimnáziumban tanítok magyart, hittant és média-kommunikációt, jelenleg a Teológián végzős vagyok mint vallástanár. Nagyon szeretem a zenét, az irodalmat, az építészetet és a pszichológiát, kedves és sokszor kapott igei tanácsom a Bibliából: „Vigyázz, hogy arra a formára készítsd, amit a hegyen mutattam neked.” (2Móz 25,40)

Koronka Lajos

Mérnök, tanár. Az Újpesti Szakközépiskola igazgatója. A Szabadság téri gyülekezet ifivezetője, majd presbitere volt. Nős, három gyermek édesapja.

Új pótpresbitereink

Bereczki Éva

Ápolónő. Gyülekezetünk hűséges tagja. Özvegy, egy gyermek édesanyja.

Brunner Balázs

Vegyészmérnök, a Chinoinban dolgozik. 1996-os konfirmációja óta gyülekezetünk hűséges tagja. A pénteki nagyifi tagja, a szerda esti alkalmak kántora. Nemrég nősült, feleségét a nagyifiben ismerte meg.

Dr. Császár Lajos

A közgazdaságtudomány doktora, a Vidékfejlesztési Minisztérium főtanácsadója. Református lelkészcsaládból származik. Kórusunk szintén hűséges tagja.

Lohr Ferencné

1976-ban költöztünk családommal az Újlipótvárosba. Férjem és három gyermekem katolikus, inkább a katolikus templomba jártunk, de nem rendszeresen, hanem csak a nagy egyházi ünnepeken. A 80-as évek nagyon sok nehézséget, betegséget hoztak az életembe, a kilátástalanságban Isten megszólított a gyermekkori igével. Fatáblába égetett betűkkel ez állt az ágyam felett: „Én terólad el nem feledkezem” (Ézs 49,15). Zokogva kerestem fel Berkesi Gábor nagytiszteletű urat, és kértem, hogy fogadjon vissza az egyházam. Közösen imádkoztunk, és attól kezdve rendszeresen járok az alkalmakra, sőt a férjem is gyakran jött velem. Ő 2003-ban meghalt, gyerekeink kirepültek, egyedül maradtam. Isten megtartó és vígasztaló kegyelmét lelki testvéreim szeretetén keresztül érezhettem és érzem ma is. Hálás vagyok Neki, hogy a Pozsonyi útra vezérelt!

Meglepetés és megtisztelés ért a felkéréssel, hogy vállaljam el a pótpresbiteri szolgálatot. Rövid gondolkodás után örömmel és köszönettel mondtam igent. Továbbra is igyekszem a gyülekezet életében tevőlegesen résztvenni, és a fogadalmam szerint Istent szolgálni, másokat is Hozzá hívogatni. Szeretném, ha a fogadalomtételkor elhangzott – a templomunk falán is olvasható – ige valósággá válhatna az életemben: „Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat” (Zsolt 50,14).

Uram, Istenem adj erőt, hogy az eskümet soha senki és semmi miatt ne szegjem meg! Ámen.

Páricsy Zoltán

Feleségemmel, Lillával közel tíz éve vagyunk tagjai a gyülekezetnek. Az első időszakban, mint egy több évtizedes múlttal bíró közösség egyik vezetője kértem lehetőséget a befogadtatásra. Ezt Berkesi Gábor nagytiszteletű úr első kérésre örömmel megadta, így évekig tarthattuk péntekenként alkalmainkat. Időközben jónéhányan e befogadó gyülekezet tagjaivá váltunk. Építészként dolgozom barátaimmal irodánkban, mellette a BME Építészmérnöki Karán tanítok. Feleségem gyógypedagógus, művészetterapeuta, pszichológus, főleg gyermekekkel foglalkozik.

Szűcs Attila

Végzettségemet tekintve informatika-matematika szakos tanár vagyok. Az utóbbi időben az informatika területén dolgoztam, illetve jelenleg besegítek a Baár Madas Gimnáziumnak mint informatika tanár. Öt éve élünk felségemmel és édesanyámmal Budapesten, azóta vagyunk a Pozsonyi úti gyülekezet tagjai. Kiskorom óta aktív tagja vagyok a református egyháznak, szülővárosomban, Nagyecseden tettem meg az első lépéseket a helyi gyülekezetben. Ott konfirmáltam 1992-ben, illetve Ecseden kapcsolódtam be az ifjúsági gyülekezeti munkába. Ebben nagyon sokat köszönhetek a Muzsnai lelkész családnak. Ami a Pozsonyi úti gyülekezetben megfogott, az Berkesi Gábor lelkész úr megértő és támogató szeretete, amit családommal együtt ezúton is köszönünk.

Részletek: Írta: Deli Árpád

Minden év, minden nap sírjaink ássa,
S törtetés, kapzsiság a’* halál sátra,
Mert nem ád hírnév, dús vagyon sem reményt:
Mind, mi mástól való, itt marad másra –

Csak mit másnak adtam, marad majd enyém.

* Ejtsd: ah

Részletek: Írta: Kapuvári Rozi

Gyülekezeti terem, bibliák. Egy dobogó, amin a hangszerek állnak, a billentyűs gyakorolja az egyházi énekeket, az új dalokat. Megérkeznek a hívek, leülnek, tele a terem. Elkezdődik az alkalom, bizonyságtételek, énekszó, Ige, igehirdetés. A lelkésznő tömör, tartalomdús beszédet mond. Végül imaközösséggel fejeződik be az együttlét. Teljesen „szokványos” bibliakör. Valami azért mégis más: rajtam kívül minden résztvevő férfi. És mind ugyanolyan ingben ülnek a székeiken. A helyszín: Váci Fegyház.

Bármikor betekinthetünk egy gyülekezet életébe, részt vehetünk egy körmeneten, s megsaccolhatjuk, hogy egy belvárosi templom nagyjából hány hívet tudhat magáénak istentiszteletenként. De léteznek olyan közösségek, melyeknek világáról nem tudunk, nem is nagyon tudhatunk semmit, hiszen a külvilágtól hermetikusan el vannak zárva. Ezen közösségek egyikét megismerhettem.

Az ember nem tudja, hogy miként viselkedjen egy extrém szituációban. Például egy fegyházban, ahol bűnözők veszik körül. Előítéletekkel, félelemmel vagyunk tele, és elzárkózunk. Mikor jött az ötlet, hogy én ebben a közösségben szeretnék eltölteni egy kis időt, megismerni a hitéletet, rengeteg negatív és elutasító véleményt kaptam. S ez mind megerősített abban, hogy oda kell mennem, s nem hiába tettem…

Beszélgethettem Csuka Tamásné, Margit nénivel, aki a börtön lelkésze, s aki immár huszadik éve tesz hivatásának eleget szívvel, lélekkel. Megdöbbentő volt hallgatni, hiszen szavaiban a bizonytalanság egy szikrája sem mutatkozott, a hite sziklaszilárd volt. Csuka Tamásné férjével a váci gyülekezet lelkipásztorai voltak, nap mint nap elhaladtak a börtön kapuja előtt. Megfogant bennük az ötlet, jó lenne a falakon belül is hirdetni Isten igéjét. Akkoriban ez lehetetlen volt, de a rendszerváltás után megnyíltak előttük a kapuk. Hivatalosan kilenc éve létezik a börtönlelkész státusz, amit Margit néni tölt be, s megalapította gyülekezetét, amire joggal büszke.

Mondhatom, hogy joggal, hiszen a beszélgetést követően egy három órás alkalmon vehettem részt. A terem viszonylag tágas, sokan elférnek benne. Baloldalon civil ruhában ülnek. Az előzetesben lévők el vannak választva a többiektől.

A Bibliakör énekléssel kezdődött, ami jó hangulatú volt. Mindenki énekelt. A billentyűknél ülő férfi még az alkalom előtt mesélt nekem magáról egy picit. Lajos 25 év fegyházbüntetést kapott. Elmesélte, hogy torz istenképe volt, nem érdekelte a sok „fekete ruhába öltözött idős asszony”. Majd egy fogvatartott társa bizonyságot tett, egy olyan helyen, ahol szemét, piszok és büdös van. Isten még egy „ilyen” helyen is jelen volt. Itt kezdődött… Meglátta Istent, meglátta saját magát és a következő héten bent ült az istentiszteleten. „Akkor kezdtem el Bibliát olvasni, ösztönösen kerestem a hívő, vallásos emberek társaságát. Akkoriban még nem volt olyan lelki élet, mint most. Kötekedő formában álltam Istenhez. Egy éven keresztül dilemma volt, hogy meg vagyok-e térve vagy nem. Jelet kértem Istentől, s ahogy növekedett bennem a Biblia ismerete, úgy jelentette ki Isten, hogy az övé vagyok. Isten nem jelet adott, hanem jellé tett.”

Ezek a szavak indították a gyülekezetben töltött óráimat. Ami ezt követte, az döbbenetes volt.

A lelkészasszony megkezdte az alkalmat (farmernadrágot és farmer mellényt viselt). Bizonyságtételek következtek. Hogy nekem volt-e köszönhető, hogy olyan sokan álltak ki egymás után vagy mindig így van ez, nem tudom, de Istent ott volt, ezt laikus is érezhette.

Egymást váltották a bizonyságtevők. Egy férfi saját feljegyzett gondolatait olvasta fel. Egy másik Isten szolgáinak üldözéséről beszélt. Csodálatos volt. Külön-külön mindenki köszöntött engem, s megköszönték, hogy eljöttem hozzájuk. Érdeklődtek, hogy a kinti világban mit tudnak arról a hitéletről, ami a börtön falain belül zajlik.

Az alkalom végén imaközösségre került sor. Egymás után hangzottak el a fohászok. Ki a közösségért, ki beteg testvéréért, családért imádkozott. 13-ig számoltam a megszólalókat.

A bent levők részéről már az a puszta tény, hogy alkalmanként Bibliát ragadva mennek végig a folyosón is hatalmas bizonyságtétel. Míg a mi világunkban bármikor vállalhatom a hitemet, addig bent bántják, olykor leköpik, megütik azokat, akik nyíltan Isten mellett voksolnak. Sokkal nehezebb hát nekik ebben a környezetben az Úr elé menni, de megteszik. Vállalnak minden vele járó kellemetlenséget. Ehhez önmagában hatalmas hitre van szükség. Ilyen megpróbáltatáson, megaláztatáson a falakon kívül nem megy át az ember.

Ahol ők vannak, az a tékozló fiú moslékos vályúja. Innen ha valaki feláll, azt hívjuk megtérésnek – meséli Margit néni –, látom az eredményt és ez nem az én munkám, hanem az Ő lelkéé.

Csuka Tamásné napi 8-10 órát tölt bent a börtönben. Továbbá foglalkozik azokkal is, akik már kint vannak, szoktak „régi csibészek” találkozót szervezni, s közülük sok már családos, dolgozó, gyülekezetbe járó, akár egyetemista, ami egyfajta visszaigazolás Istentől.

A börtönökben a visszaesők száma 60-70%, míg a bibliakörösöknél ez 25-30%.

Érdekes élmény volt, megrendítő, kellemes, szomorú, vidám. S fülembe cseng Margit néni utolsó mondata: „Akit a Fiú megszabadított, az valósággal szabad.”

(kép: bortonkorus.jpg; aláírás: A Váci Fegyház börtönkórusának szolgálata a Csillagpont találkozón)

(tördelési kérés: első bekezdés kiemelve vagy szóközzel elválasztva a többitől)

Részletek: Írta: Berkesi Anna

Kálvin János: János evangéliuma magyarázata I-II.

Új kötetekkel folytatódik a Református Egyházi Könyvtár új folyamának sorozata. Kálvin újszövetségi kommentárjai közül János evangéliumának magyarázata első ízben olvasható magyarul.

Kálvin a kommentár bevezetőjében megjegyzi, hogy „ez az evangélium kulcs, amely kaput nyit a többiek megértéséhez”. „A kommentár jelentőségét mutatja, hogy a 19. századi nagy gyűjteményes kiadásig (Opera Calvini) tizenegyszer jelent meg latinul, és kilencszer franciául.” Ez jelzi, hogy „mindmáig kulcsfontosságú egzegetikai munkát tartunk a kezünkben. Immár magyarul is, Vekerdi József fordításban.” „…a viszonylag rövid idő alatt megírt kommentárt semmiképpen sem tekinthetjük elhamarkodottnak. Ellenkezőleg. Kálvin már strasbourgi tartózkodása alatt (1539–1541) magyarázta nyilvános óráin a János evangéliumát, s nyilván már akkor számos kommentárt megismert.”

Kálvin Kiadó, 2011. 4000 Ft

Jubileumi koncert DVD-n

Gyülekezetünk 2011. december 4-én ünnepelte alapításának 90. évfordulóját. Az ünnepi zenés istentiszteleten együttesen szolgált a gyülekezet Hálaadás kórusa és a Debreceni Református Kollégium Kántusa. Elhangzott Liszt Ferenc B-A-C-H fantázia és fúga és Pater Noster című műve, Antonio Vivaldi Gloriája zenekari kísérettel, valamint Kodály Zoltán 114. genfi zsoltára.

A felejthetetlen koncertről készített felvétel megvásárolható egyházközségünkben. Ára: 1800 Ft

Részletek: Írta: Berkesi Anna

December 25. 10 óra, úrvacsorás istentisztelet a templomban

December 26. 10 óra, úrvacsorás istentisztelet a templomban

December 31. 18 óra, évzáró istentisztelet a templomban

Január 1. 10 óra, újévi istentisztelet a templomban

2. oldal / 2

2011 karácsony

Bemutatkoznak új presbitereink