2011 karácsony

Részletek

Írta: Lakasz Andrea

Advent első vasárnapján háztartások millióit díszítik fel adventi koszorúval. A szokás Észak-Németországból indult „világhódító útjára” 1839-ben, amikor Johannes Hinrich Wichern, a hamburgi Belső Misszió alapítója, egy hátrányos szociális helyzetű gyermekeket befogadó otthon imatermében fából készített koszorút akasztott fel 23 gyertyával. 19 kicsi piros gyertya jelképezte a hétköznapokat, és 4 nagy fehér gyertya a vasárnapokat.

Wichern a következőket írta a koszorúhoz: „Az istentisztelet utáni első déli csengetésnél siessetek az adventi áhítatra. […] A koszorún azért ég az első gyertya, mert ma van advent első napja. És amikor holnap jöttök, már kettő, holnapután három, azután mindennap eggyel több gyertya fog égni. És minél több lángocska világít, úgy közeledik a Karácsony, és annál vidámabbak lesznek a kisfiúk és kislányok. Majd amikor már minden gyertya világít a koszorún, akkor érkezik meg Ő, a szent Keresztyén, a maga minden dicsőségében.”

Milyen őszinte, szívből jövő, egyszerű magyarázat!

Az információkkal elárasztott világban Isten emberré válása csak „mellesleg” kerül szóba. Jézus Krisztusnak nagyon szűk hely maradt kétezer év elteltével az emberiség életében, napjainkban az ajándékhegyek eltakarják a jászolt…

Isten Jézus Krisztusban, egyszülött fiában lépett az emberek közé, és advent napjaiban ennek a ténynek a jelentőségét kell hirdetnünk szerte a világon. A gyertyagyújtással, a gyertya fényénél, az abból áradó melegségben hagyjuk, hogy köszönet és öröm áradjon szét bennünk, és emlékezzünk Megváltónk érkezésére; általa tűnik el a sötétség életünkből.

„Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból.” (Lk 1,78)

Részletek

Írta: Reviczky Gyula

A zúgolódás, gúny, harag
Rég halva már szívemben.
Egy szóval sem panaszkodám,
A kis Jézus ellen.

Nem vádolnám balgán azért,
Hogy engem kifelejtett.
Hogy nem hozott ajándékot,
Szemem könnyet nem ejtett.

Lelkem nyugodtan, csöndesen
Átszáll a nagyvilágon.
Imádkozom, hogy Jézusom
Minden szegényt megáldjon.

Ágyamra dőlök, s álmodom
Egy régi szép, édes álmot:
Boldog, ki tűr és megbocsát,
S ki szenved, százszor áldott!

Részletek

Írta: Mátyás Imre

„Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!” (Zsolt 50,14)

Gyülekezetünk kilencven éves fennállásáról jubileumi istentisztelet és zenés áhítat keretében emlékeztünk meg.

A délelőtti istentiszteleten igét hirdetett dr. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. Alapigéje Jakab apostol levelének versei voltak: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.” Nagy öröm, hogy ez alkalommal tehetett fogadalmat a gyülekezet nemrég megválasztott, új presbitériuma is.

Délután zenés áhítattal folytatódott a jubileum. A koncert elején Szotyori Nagy Gábor fiatal orgonaművész Liszt B-A-C-H fantázia és fúgáját mutatta be, egy külön erre az alkalomra kölcsönadott elektromos orgonán. A segítséget és szállítást ezúton is köszönjük a Viscount orgonaszalonnak. Ezután a Debreceni Református Kollégium Kántusa, valamint a Pozsonyi úti Hálaadás kórus közös előadásában elsőként Liszt Ferenc Pater noster című műve hangzott el a Christus oratóriumból, amit Kárpátiné Berkesi Boglárka, a gyülekezet kórusának karnagya vezényelt. Az Úri imádság Liszt-féle feldolgozásában a Miatyánk zseniális zenei értelmezéseként a lágy megszólító sorok után grandiózus akkordokban csendült fel: „Adveniat regnum tuum” (Jöjjön el a Te országod), „Fiat voluntas tua” (legyen meg a Te akaratod). A „Panem nostrum” (Mindennapi kenyerünket) könyörgése imádságosan kifejező ellenpólust alkot az „Et ne nos inducas in tentationem” (és ne vígy minket a kísértésbe) és a „Sed libera nos a malo” (de szabadíts meg minket a gonosztól) mondanivalójával. A csodálatos ámenek harangszerű akkordjai számunkra mintha összefoglalnák az „ország, a hatalom és a dicsőség” hármasságát a meghatóan szép zárószakaszban.

A koncert Antonio Vivaldi Gloria című oratóriumával folytatódott. A tizenkét tételes zenekari kíséretes barokk kompozícióban a szerző helyenként már-már romantikus harmóniafűzésekkel, olaszos eleganciával fűzi egybe a tételeket. Az „Et in terra pax hominibus” lágy vonószenekari hangszerkezelése, a „Propter magnam” tétel feszes fugatója, vagy a „Domine Fili unigenite” szavaira írott virtuóz dallamívei csodálatos egységet alkotnak, hogy egyetlen, felemelő „Amen”-ben teljesedjék ki a karácsonyi üzenet. A szólótételeket Sepsy Katalin (szoprán), illetve Kárpátiné Berkesi Boglárka (alt) énekelte. A zenekart nagyrészt az Újpesti baptista gyülekezet magas színvonalon közreműködő művészei alkották. Köszönet értékes és önzetlen részvételükért. A művet Berkesi Sándor, a Kántus karnagya vezényelte.

A műsort Kodály Zoltán 114. zsoltára zárta. A grandiózus zsoltárfeldolgozást Kodály 1951-ben templomunk orgonaavatójára készítette. A zsoltár első mondatai – „Hogy Izrael kijött Egyiptomból, az idegen népnek országából, megtére Jákób háza” – az 50-es évek legfojtogatóbb sötétségében egyértelmű, már-már forradalmi mondanivalót hordoztak. Az egész műben központi hangsúlyt kap Isten világot formáló, mindenek felett való hatalma. Az orgona pedáljátékával megindított monumentális zárószakasz ellentmondást nem tűrve hirdeti az Úr „hatalmas erejét”. Az eksztatikus hangzású művet Berkesi Gábor lelkipásztor vezényelte. A hallgatóság között ott volt Arany János karnagy is, kinek édesapja, Arany Sándor vezényelte ezt a művet az ősbemutatón.

Valóban hálaadással gondolunk az évforduló minden résztvevőjére, a felkészülés minden erőfeszítésére. Jó hír lehet azoknak, akik nem hallhatták ezt a nagyszerű koncertet, hogy a teljes produkció meghívást kapott a jövő évi Református Zenei Fesztiválra. Ugyanakkor a koncert teljes anyagából gyülekezetünkben DVD is készül, amiért külön köszönet a hang- (Osváth Zoltán) és képmestereknek (Fekete Zsolt).

(kép: istentiszt.jpg)

Részletek

Írta: Mátyás Imre

Egyházi törvényeink szerint gyülekezetünk idén tisztújítást végez. A 2011. október 19-i presbiteri gyűlés alapján a gyülekezet elsöprő többséggel szavazott bizalmat az ajánlott tisztségviselőknek. Rövid összefoglalónk áttekintést nyújt a presbitérium változásairól. Eddigi huszonnégy presbiterünk közül sajnos hatan nem tudják vállalni a következő évek szolgálatát. Egészségi okokra hivatkozva felmentését kérte Szabó Ervinné, Röhrig Fülöp, valamint dr. Farkas Zoltán. Egyéb okokból szintén felmentését kérte Pataky László, Jenei Zsigmond, Laky Ottóné és Ficzere Lászlóné presbiter testvérünk, illetve Ratkó Éva pótpresbiter. Minden leköszönő presbiter áldozatos munkáját hálás szívvel köszönjük, és kérjük, továbbra is hordozzák a gyülekezetet gondolataikban, imádságaikban! A fájdalmas búcsú után nagy örömünk, hogy eddigi pótpresbitereink behívása mellett hat új jelölt is vállalja a megtisztelő feladatot: Kutasy Zsoltot és Koronka Lajost teljes jogú presbiternek, Bereczki Évát, Brunner Balázst, dr. Császár Lajost, Lohr Ferencnét, Páricsy Zoltánt és Szűcs Attilát pótpresbiternek választotta a gyülekezet. Gondnokaink változatlanul maradnak tisztségükben, ami azért is nagy öröm, mert Bálintné dr. Matyó Csilla, diakóniai gondnokunk nemrég jött ki kórházból, Barátossy Jenő főgondnok úr számára pedig ugyancsak nagy dilemma volt további hat év vállalása. Isten tegye áldottá szolgálatukat a Pozsonyi úton!