Ravasz László püspök a 118. zsoltár válogatott verseit olvasta fel az alapkőletételnél 1937. április 25-én.
Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!
Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr.
Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?
Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.
Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul.
Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!
Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat!
Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon.
Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél!
A kő a melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett!
Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!
Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!
Áldott, a ki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok!
Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged.
Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme!