"Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?
És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik- é a násznép, amíg velük van a vőlegény?..." (Máté 9, 14-15a)

Valahogy nagyon szánalmas tud lenni, ha valami nincs szinkronban az ember életében. Színművész, ki egy fergeteges Goldoni vígjátékban Shakespeare tragédiát játszik, gyülekezet, mely harsogva énekli: "Csak légy egy kissé áldott csendben", lelkipásztor savanyú ecettekintettel szól az Úrban való teljes örömről, stb. Alapigénk is ilyen ellentmondás: Keresztelő János aszketikus tanítványai és az állandóan " világfájdalom"-tekintetű farizeusok elszörnyülködve látják a Jézus körül gyakran kacagó, jókedvű tanítványokat böjt idején. De furcsa gyülekezet a Mester körül: az akkori értelmezés szerint az emberiség alja - vámszedők, paráznák, bűnösök, lelki tisztátalanok. Számukra nem volt kiút, egy életen át kellett hordozniuk a megbélyegzés súlyos terhét. Őket nem kereste fel senki, nem hívta vendégségbe, barátként szóba sem jöhettek, zsinagógába, templomba lábukat be nem tehették. S ebbe a tehetetlen magányba, örök dacos ellenkezésükbe lép be Jézus, szélesre tárva a megoldás kapuját, megfogalmazva az örök szeretet személyhez szóló égi imperatívuszát: "Jöjj és kövess engem! Kelj fel és járj! Bízzál, hited megtartott téged! Ne félj, én veled vagyok!" Lehet-é ekkora szeretetet átélve nem szeretni, ujjongani, mosolyogni? Ez ma is a hiteles böjt! Jézussal és még inkább Ővele. Ráhagyatkozni, kérdezni Őt, kérni Őt: fakasszon szívünkben örömöt, ajkunkra belülről jövő őszinte mosolyt. S ha a tekintet mégis komor, az legyen a felismert és elhagyni vágyott személyes bűn, teher nyomasztása. A böjt nem veszteség, gasztronómiai elvonókúra, hanem a Jézushoz való szoros tartozás átélése. Egyházunk rendje szerint böjt első vasárnapjával megkezdődnek a húsvéti ünnepek. A böjt időszaka a nagyhét előtt olyan, mint advent karácsonyt megelőzően, s amint advent is csak torzó lenne karácsony nélkül, a böjt is a feltámadás fényében nyer igaz értelmet. Minden kedves testvéremnek áldott készülődést, őszinte Jézusra hagyatkozást kívánok!