2012 böjt

Részletek

Írta: Lakasz Andrea

„Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek…” (Jn 6,27)

A magunkhoz vett élelem életben maradásunkhoz elengedhetetlen, de kevés ahhoz, hogy az örökkévalóságban megmaradjunk. Az örök élet elképzelhetetlen anélkül, hogy Jézus hívó szavára igent válaszoljunk, és a földi javakon, igényeken, vágyakon felülemelkedve az Ő tanításai szerint cselekedve éljünk.

Napjainkban szem-szájnak ingerét korlátlan mennyiségben és minőségben elégíti ki a gasztronómia széles tárháza, kinek-kinek pénztárcája és tudatos, vagy éppen „csak úgy” kialakult táplálkozási szokása szerint. Bombáznak bennünket az ínycsiklandózó és csábító ajánlatokkal, hogy esztelen fogyasztásra ösztönözzenek a hamisan felállított és (ránk) kényszerített (étkezési) igények kielégítése érdekében. (Iskolákból hallottam, amelyik nebuló nem valamelyik gyorsétteremben fogyasztja el az ebédjét, az nem „cool”, a többiek kiközösítik. Vajon honnan fakad és hova vezet hosszú távon ez a hozzáállás?)

A böjt viszont nem arról szól, hogy ilyen vagy olyan okból kifolyólag átmenetileg tartózkodunk (bizonyos) ételektől, vagy csökkentjük a kalóriák bevitelét. Ennél lényegesen mélyebb jelentéssel bírnak a bibliai böjti leírások: amikor Isten népe mosakodással és önmegtartóztatással levetkezte magáról a rárakódott szennyet (bűnöket), és magát az Úr akaratának átadva, megerősödve és megtisztulva folytatta mindennapi életét.

Manapság hiányzik a hajdani külső és belső megtisztulás, azaz „takarítás” eszménye. A böjtnek mint fogalomnak a jelentése leszűkült. Ezerféle diéta, „léböjt”, egyéb kúra receptjét halljuk, látjuk, olvassuk nap mint nap, amelyek a test méreganyagoktól történő megtisztítását szolgálják. Ki-ki elkezdi az önsanyargatást, talán be is fejezi. Majd néhány hét, hónap elteltével szembesül a fájó valósággal, miszerint valójában csak ideig-óráig tartott a várva várt, és reklámok vagy éppenséggel ismerősök, barátok által beígért „csoda”…

És mégis mikor, és főleg mivel érhetek el tartós eredményt? – hangzik el ilyenkor a türelmetlen kérdés. A megoldás kulcsát azonban kételkedve, sőt elutasítóan fogadja a mai világ embere.

A megtisztuláshoz nem elegendő a az ételek megválogatása, a külsőnk rendbe tétele, hiszen a látszat csal. A böjt az elcsendesedést, a belsőnkkel történő foglalkozást, a magunkba nézést, az ott lapuló félelmek, (elő)ítéletek, sértődések, egyoldalú szemléletek feldolgozását és azok újraértékelését jelenti. Ez azonban rendkívül fárasztó és fájdalmas munka, ami manapság egyáltalán nem vonzó.

Bármennyire is hihetetlen, a kívánt cél elérése érdekében nem érdemes kifogások mögé bújni, álarcot ölteni vagy  éppen hiú ábrándokat dédelgetni, és másokra hárítani a felelősséget saját nyomorúságunkért. A megtisztulás egyéni, szabad döntés függvénye. Az egészséges és teljes, boldog élet kapuja mindenki számára nyitva áll.

A kérdést: be akarunk-e lépni rajta? - mindenkinek magának kell megválaszolnia. Jézus Krisztus szívünkbe fogadásával azonban tudni fogjuk, miért, mikor és milyen böjtöt kell tartanunk földi életünkben.

Részletek

Írta: Deli Árpád

A jó pásztor

Az Úr az én jó pásztorom:
Hiányom nincsen semmiben sem,
Dús rétre visz meg hűs vizekhez,
s (a vészben) óva átkarol.

Útján vezet (hisz Ő az Út).
Árnyaknak völgye sem riaszthat,
Mert hű pásztorbotod vigasztal
Oltalmul s biztos támaszúl.

A vesztem sóvárgol előtt
Királyi asztalodra méltatsz,
Olajjal kensz, bort és kenyért adsz.

Kegyelmes jóságod betölt:
Létemben fölragyog naponta,
Hogy úgy élem, mint templomodban.

Részletek

Írta: Kövespataki László

Kövespataki László sorozata tudomány és hit kapcsolatáról

A múlt rendszer évtizedei alatt leszoktatták a magyar keresztyéneket arról, hogy a materialisták ateizmusával szembeni érveiket (főleg nyilvánosan) megfogalmazzák. A pártállam 1990-ben kimúlt - az általa hivatalossá tett materialista szellem azonban megőrizte hegemóniáját hazánkban… Megmaradt az a gondolkodás, amely a tudományt a materializmussal azonosítja!

Miután ennek már legfőbb ideje lenne határozottan ellene mondani, nagy örömmel vettem kezembe John C. Lennox angol filozófus magyarul 2008-ban megjelent könyvét, melynek címe „A tudomány valóban eltemette Istent?”

A könyv tudós szerzője rávezeti az olvasót annak felismerésére, hogy a valóság és a materializmus két különböző dolog. Az ateisták ugyanis egyfolytában azt sulykolták és sulykolják az emberekbe, hogy a „matérián”, vagyis az anyagon kívül nincs létező valóság. Ezen az alapon sajátítja ki magának a materializmus a tudományt, mondván, hogy ami nem anyagelvű, az tudománytalan.

De hát mi bizonyítja az ANYAG mindenhatóságát? Azt tudniillik, hogy öröktől fogva létezik (mert hát nem teremthette senki), hogy minden, akár szervetlen anyagból szervessé, sőt élővé válásra képes magától? Ebből indulnak ki, de hát ha ez nem bizonyítható, akkor miért lenne tudományos tény? Az ateizmus pedig ezt veszi tudományos ténynek…

De ha nem tény, akkor mi?... Hát hit, csak éppen nem transzcendens dolgokban, hanem az ANYAG-ban!

A tudósok világa – olvassuk Lennox könyvében – messze nem ateista általában. Éppen csak az ateista tudósok agresszívek, önkényesen minősítik „tudománytalannak” mindazt, ami nem felel meg az ő világnézetüknek. Egyszer már ki kellene mondanunk, hogy valójában az anyag mindenhatóságában való hit a tudománytalan! (folytatása következik)

Részletek

Írta: Lambert Győzőné

Kiss Sándor (1918 Vásárosnamény - 1982 Washington) - a "bibliás politikus", Isten és a Haza szolgálatában.

A beregi kurucföld politikai levegőjével érkezett a híres református iskolavárosba, Sárospatakra, ahol a Soli Deo Gloria ifjúsági mozgalom vezetője lett. A szegedi Apponyi kollégiumban, a második világháború utolsó előtti éveiben szerzett tanári diplomát. A Kaláka Szolgálat munkatársaként Kiss Sándor a Pozsonyi úton ismerkedett meg az itteni Szórványkaláka Szolgálat munkájával. A szándékuk az volt, hogy a szórványban lévő emberekhez könyveket juttassanak el. Később - Bereczky Albert védnöksége alatt - a Református Szórványkaláka Szolgálat csoportjának vezetője lett egyházközségünkben. Többször tartott előadást a Pozsonyi úti gyülekezetben irodalomról, szociológiáról, politikáról.  1944-ben Bereczky Albert, aki fiaként szerette, presbiterré választatta, 1946-ban zsinati tagnak javasolta, később a Zsinati Tanács tagjává megválasztották.

1944. december 12-én antifasiszta ellenállás ifjúsági szárnyának tagjaként a nyilasok őrizetbe veszik, társaival együtt kegyetlenül megkínozzák. A fogságból 1945. január elején megszöktetik, a németek távozásáig templomunk toronyszobájában és pincéjében bujkál. Tildy Zoltán hatására belép a Független Kisgazdapártba. A párt egyik kiemelkedő személyiségeként, a tudományos rendezvények szervezői feladatkörét látja el. 1945 elején elvállalja a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) országos elnöki tisztjét, de távozik, amikor belátja, a megszálló Vörös Hadsereg támogatta kommunisták kisajátítják a szövetség vezetését. 1945 nyarán a volt sárospataki diáktárssal, Vatai László református lelkésszel létrehozzák a Bajcsy-Zsilinszky Endre Politikai Akadémiát, melynek szervezője és egyik kiemelkedő szónoka. Nemzetgyűlési képviselőként a pártja képviseletében a kitelepítésre ítélt svábok mentésére nagy számban állít ki igazolványokat. Az Országos Intéző Bizottság tagjaként ő szervezi meg a baloldali blokkal szemben az 1946. szeptember 8-i, a Hősök terén zajlott nagy politikai demonstrációt. Miután a fasiszták fogdáját már megszenvedte, 1947. január 16-án a kommunisták börtönébe kerül. Az úgynevezett köztársaság-ellenes Magyar Közösség összeesküvési perben elítélik. Egy cellába kerül azzal a csendőr-főhadnaggyal, aki 1944 végén, miközben különböző kínzásokat végeztetett rajta, a 90. zsoltárt énekeltette vele. Isten kegyelmes munkája nyomán a börtönben mégis "megbékélnek" egymással. Szabadulása után csak kemény fizikai munkát vállalhat. Részt vesz az '56-os eseményekben is: a Független Kisgazdapárt és a Magyar Paraszt Szövetség újjászervezője. Emiatt emigrációba kényszerül, de az ENSZ vizsgálóbizottsága előtt is tanúságtevő, a magyar ügyek fáradhatatlan mindenese. Soha nem térhetett haza. Köztéri szobrát Vásárosnaményban, 2000. március 15-én leplezték le.

"Hosszú évek szenvedésében, a börtönben éppúgy, mint a hadifogságban, megmutatkozik, hogy ki milyen ember. Emberségből, erkölcsből ott lehet vizsgázni és abban, azt hiszem, egyet értünk, hogy erkölcs nélkül nincsen igazi élet, politika sincsen. Van a politikának egy más fajtája, de elég baj, hogy van." (New York, 1959)

"Amikor 1944 márciusában a hitleri Németország megszállta Magyarországot, (...) kötelességemnek éreztem, hogy életre-halálra harcoljak a fasizmus ellen. Így lettem a földalatti Magyar Diák-ellenállási Mozgalom vezetője... Az embertelenség, a megalázás, a kínzás, az emberi méltóság megfosztása soha sem absztrakt, mindig vért és valóságot jelent. Örüljünk annak, hogy olyan világban élhetünk, ahol ez csak a bűnözők világában fordulhat elő. Nem kell feltétlenül megtapasztalnunk, anélkül is átérezhetjük a kínzottak, üldözöttek, megalázottak, eltiportak helyzetét. Az emberiség arra kötelez bennünket, hogy mindig az ő oldalukon álljunk. Ha csak tehetjük, segítsük emberibbé tenni a világot."