Ártatlan vádlott imája
Hallgass meg, Uram! vizsgáld meg ügyem!
Ítéld meg igaz számnak szavait!
tégy törvényt rám Te, igaz Bírám,
ki előtt nincs titka szivemnek!
Álom hullt rám szent kamrádban:
megvizsgáltál, megpróbáltál –
s ime tiszta vagyok, nemes érc a szivem,
nem szennyezi semmi hamisság.
Hazugul, gonoszul sose szól ez a nyelv:
nem az emberi csak, mire néz a szavam –
a Te szód figyelem, nyomodat követem
(álút nem is út a szememben!).
Szólítlak, Uram – s Te felém fordulsz,
csodatévő karod óv a veszélyben.
Végy szárnyad alá! védj, mint a szemed
fényét, gonoszok dühe ellen!
Belehájasodott szívük a bűnbe;
fönnhéjázván vesztem lesi mind,
loppal kiszemelt zsákmánya után
lapuló vérszomjas oroszlán.
Kelj harcra, Uram! vond ki a kardod,
szállj szembe a bősz fenevaddal! apaszd
el a gonosz erejét! szabadíts meg, Uram,
a világba tapadt botoroktól!
Élvezzék csak ki fenékig e föld
minden gyönyörét! Töltsd tele hasukat!
s dús kincseiket (tobzódva tovább)
fiak és unokák örököljék! –
Rám virradjon boldog ragyogás,
átjárva egész szivem égi öröm,
hű néped közt, szent színed előtt,
ahogy ébred benned a lelkem!