Eldobható ünnep?

Az egyik nagy internetes portál készített egy nem reprezentatív felmérést arról, hogy melyik ünnepnapunkat áldoznánk fel. Az apropót az adta, hogy Portugáliában a válság hatására csökkentették a munkaszüneti napok számát. Természetesen nálunk csak ötletelésként merül fel ez a kérdés. Az olvasók hatalmas fölénnyel pünkösd ünnepét adnák fel legszívesebben.
Pünkösd a Szentlélek kitöltetésének ünnepe nekünk reformátusoknak jelent valamit? Vajon mi nem értékeljük le? A szívünknek, hagyományainknak oly kedves karácsony és húsvét mellett nem törpül el? Oly nehéz megragadni, hogy mit is kellene ekkor éreznünk. Szép-szép dolog a Szentlélek kitöltetése, de sokszor a hívő emberek sem érzik át ennek jelentőségét.
A kisgyermek számára az első hatalmas fejlődési ugrás, amikor ráeszmél, hogy édesanyja néha elmegy mellőle, nincs mindig ott vele. A 6-10 hónapos korban lezajló szeparációs szorongás következtében a csecsemők kétségbeesve keresik édesanyjukat, és sírva mennek utánuk. A későbbiek folyamán is milyen nehéz egy gyermeknek, amikor el kell válnia a biztonságot adó szülői háttértől. Gondoljunk csak az első máshol töltött éjszakra, az első táborozásra. De ekkor már a kicsiny is tudja, hogy bár nem látja szüleit, ők ott vannak és léteznek, visszavárják a szerető családi fészekbe. A már felnőtt fiatalnak is olyan jó érzés vissza-visszatérni, majd megpihenni a szülőknél. Életünk meghatározó eleme a biztonságot adó családi kötődés.
Nem véletlenül nevezzük Istent a mi Atyánknak, hisz Ő az, aki a legfőbb érzelmi biztonságot adja meg számunkra. Vele a láthatatlan lelki köldökzsinór sem szakad meg soha. Fiát, Jézus Krisztust küldte el azért,hogy testet öltve még közelebb legyen számunkra. Hogy ne féljünk, ne szorongjunk, ne legyünk egyedül. Tudta, hogy gyermekeinek mire van a legnagyobb szüksége: láthassák és akár meg is érinthessék Őt. Krisztus mennybemenetele után azonban megszűnt az érzékszervünkkel felfogható Isten jelenléte az életünkben. Az ember egyedül maradt és hiány támadt a lelkében.
Isten azért küldte Szentlelkét, hogy sose érezzük magunkat egyedül. Hogy legyen egy olyan lelki fénykép, amely híven őrzi nekünk Atyánk képét. Hogy a lelki köldökzsinórunkon keresztül Szentlelke segítségével erősítsen, hogy legyen mi éltesse bennünk a tüzet, formáljon, és mindig visszavárjon a legfőbb és legnagyobb szeretethez.
Ugye, mi nem dobnánk ki pünkösd ünnepét?