2012 pünkösd

Részletek

Írta: KBA

Az egyik nagy internetes portál készített egy nem reprezentatív felmérést arról, hogy melyik ünnepnapunkat áldoznánk fel. Az apropót az adta, hogy Portugáliában a válság hatására csökkentették a munkaszüneti napok számát. Természetesen nálunk csak ötletelésként merül fel ez a kérdés. Az olvasók hatalmas fölénnyel pünkösd ünnepét adnák fel legszívesebben.
Pünkösd a Szentlélek kitöltetésének ünnepe nekünk reformátusoknak jelent valamit? Vajon mi nem értékeljük le? A szívünknek, hagyományainknak oly kedves karácsony és húsvét mellett nem törpül el? Oly nehéz megragadni, hogy mit is kellene ekkor éreznünk. Szép-szép dolog a Szentlélek kitöltetése, de sokszor a hívő emberek sem érzik át ennek jelentőségét.
A kisgyermek számára az első hatalmas fejlődési ugrás, amikor ráeszmél, hogy édesanyja néha elmegy mellőle, nincs mindig ott vele. A 6-10 hónapos korban lezajló szeparációs szorongás következtében a csecsemők kétségbeesve keresik édesanyjukat, és sírva mennek utánuk. A későbbiek folyamán is milyen nehéz egy gyermeknek, amikor el kell válnia a biztonságot adó szülői háttértől. Gondoljunk csak az első máshol töltött éjszakra, az első táborozásra. De ekkor már a kicsiny is tudja, hogy bár nem látja szüleit, ők ott vannak és léteznek, visszavárják a szerető családi fészekbe. A már felnőtt fiatalnak is olyan jó érzés vissza-visszatérni, majd megpihenni a szülőknél. Életünk meghatározó eleme a biztonságot adó családi kötődés.
Nem véletlenül nevezzük Istent a mi Atyánknak, hisz Ő az, aki a legfőbb érzelmi biztonságot adja meg számunkra. Vele a láthatatlan lelki köldökzsinór sem szakad meg soha. Fiát, Jézus Krisztust küldte el azért,hogy testet öltve még közelebb legyen számunkra. Hogy ne féljünk, ne szorongjunk, ne legyünk egyedül. Tudta, hogy gyermekeinek mire van a legnagyobb szüksége: láthassák és akár meg is érinthessék Őt. Krisztus mennybemenetele után azonban megszűnt az érzékszervünkkel felfogható Isten jelenléte az életünkben. Az ember egyedül maradt és hiány támadt a lelkében.
Isten azért küldte Szentlelkét, hogy sose érezzük magunkat egyedül. Hogy legyen egy olyan lelki fénykép, amely híven őrzi nekünk Atyánk képét. Hogy a lelki köldökzsinórunkon keresztül Szentlelke segítségével erősítsen, hogy legyen mi éltesse bennünk a tüzet, formáljon, és mindig visszavárjon a legfőbb és legnagyobb szeretethez.
Ugye, mi nem dobnánk ki pünkösd ünnepét?

Részletek

Írta: Böjte Csaba

"Vigasztalást, örömet és derűs jövőbelátást üzen a pünkösd ünnepe mindannyiunknak. A mi Jézus Krisztus urunk soha nem jött bemutatkozni, hogy ő kicsoda, általában az emberek mondják róla, hogy kinek tartják őt. Van azonban egy hely, ahol Jézus arról beszél, hogy nem baj, ha Ő elmegy, mert Isten, a mennyei atya új vigasztalót küld helyette az emberiségnek. Jézus tehát gyakorlatilag önmagát és a Szentlelket is vigasztalónak nevezi. Azt gondolom, hogy a mai, kissé hitehagyott világban a bátorító, erősítő, vigasztaló, lelkesítő szónak és viselkedésformának nagyon fontos szerepe van. A Szentlélek Úristen és maga Jézus Krisztus a mi igazi vigasztalónk."

Részletek

Írta: Lakasz Andrea

„Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” ApCsel 2, 39

Pünkösdöt elsőként a IV. században említik, a zsidó hálaadási ünnepből alakult ki. Pünkösd csodája folytán Jézus tanítványai – Isten megnyilatkozását követően – egyszerre csak megértették egymást. Ez az esemény a bábeli zűrzavar feloldását is jelentette, kinyilatkoztatva, hogy Jézus küldetése nemzetiségektől és nyelvektől függetlenül érvényes. A tanítványok adományként, ajándékként értelmezték a történést, amelyre támaszkodva megkezdték missziós cselekedeteiket. Megalapították az első gyülekezetet, amely szimbolikusan az egyház születésének óráját jelenti (ApCsel 2, 41). Az apostolok ettől kezdve küldetésüknek tekintették, hogy Jézus Krisztus személyiségét, szavát és hatását hirdessék az embereknek. Pünkösd a húsvéti időszak záróakkordja, a Szentlélek ünnepe. A Szentlélek a hálaadási ünnepen töltötte ki az apostolokat, és egyben véget vetett az emberek egymás közötti, valamint Isten és az emberiség között fennálló megértésbeli problémáknak. A kétségbeesetteknek reményt adott, a csüggedőket felvidította, s bizonyságul szolgált arra, hogy csak ott történik pozitív változás, ahol az emberekben jó „szellem”, Isten lelke lakozik. Aki Isten lelkével találkozik, az felébred, megszabadul félelmeitől, meghallgatásra és megértésre talál. Jelenléte bizonyítja, hogy a világban élő különböző nemzetek, nyelvek egyet képeznek, általa vannak összekötve egymással. A Jézus Krisztusba vetett hit feltétele a Szentlélek befogadásának: „Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok?” 1Kor 6, 19

Részletek

Írta: Kövespataki László

Tudomány és hit kapcsolata J. C. Lennox könyve alapján

Lennox könyvének utolsó harmadát a genetikai kód, vagyis az élőlényekben lévő információ témájának szenteli. Tapasztalati tény, hogy a búza magjából búza nő ki; az elefánt-mama csakis elefántot szül, s az ember utóda is ember lesz… A XX. század egyik nagy felfedezése, hogy megtalálta az emberi tudomány ennek magyarázatát. Kiderült, hogy az utódok olyan genetikai kódok alapján fejlődnek, melyeket pontos, részletes tervutasításnak is nevezhetnénk! Ezt a kódok az élőlények sejtjeiben lévő DNS (dezoxiribonukleinsav) molekulák tartalmazzák. Az új egyedhez szükséges információkat ezek mind tartalmazzák! Lennox alaposan elemzi, részletezi a DNS-ekben leírt információk tartalmát, megjelenési formáját, és így vezeti rá olvasóját annak
felismerésére, hogy ilyen információk csak magasrendű értelemmel rendelkező Tervezőtől származhatnak. Bizonyítja ezután egy bizonyos Dawkins nevű materialista tudós elméletének tarthatatlanságát; ez az illető ui. megpróbált egy olyan modellt kidolgozni, mely szerint irányítatlan, véletlen folyamatok is létrehozhatnák a genetikai kódokat… Könyve végén a szerző leszögezi mondanivalója lényegét: „…a tudomány egyáltalán nem temette el Istent:a tudomány eredményei Isten létezésére utalnak…” – akárhogyan ragaszkodnak is előfeltevéseikhez a materialisták!

(vége)