2012 pünkösd
Pünkösdi igaz Advent
- Részletek
- Írta: Berkesi Gábor
”És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt voltak.” Apcsel 2,1
Bárki felkaphatja fejét a címet olvasva, hogyan jön össze pünkösd és ádvent? Az egyik koranyári ünnep, a másik december hónap nélkülözhetetlen velejárója. A Szentlélek eljöveteléről, az egyház születéséről szól, ádvent pedig a karácsony előtti koszorús, négy gyertyás gyermeki, boldog ünnepvárás szent feszültségéről. És mégis tartozhat együvé is! Figyeljünk a latin szó jelentésére, advent-eljövetel üzeni, hogy Jézus másodszor is el fog jönni e világba. A mostani világkorszak lezárul és megkezdődik a második, örök Éden. De tegyük a kezünket a szívünkre, és valljuk meg őszintén: valóban erre gondolunk, ezt várjuk ádventkor? Talán nem, sokkal inkább a karácsonyvárás izgalmában élünk. Pünkösd előtt az első alakuló gyülekezet tudatosan figyel a mennyre, koncentráltan várja Jézus ígéretének beteljesülését: „Én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama lelkét...” (János 14, 16-17). Ez a hiteles ádvent, tudatos készen- és ébrenlét. És pünkösd napjára beteljesült az ígéret, ámenné lett a várakozás; többé nem homályos, bizonytalan jövő, hanem megtapasztalt, átélt, drága, mindenkori jelen. Velünk az Isten! A testben közöttünk lakozott Jézus előttünk járt, a Szentlélek által visszavonhatatlanul bennünk él!
Kik azok a mindnyájan, alapigénk szerint? Mintegy százhúsz ember. Jézus elhívottai, kik tanítványokból apostolokká értek, és nem kevés nő, többek között Mária, az Úr anyja is, ki már nem a betlehemi kicsiny, tehetetlen fiára gondol, hanem élete megváltójaként ismerte fel és el Jézust.
Hol vannak? Jeruzsálemben, ahol annyira reszkettek, remegtek nagypéntek után. Szerettek volna elmenekülni, messze, távoli biztonságba kerülni, kiket Jézus mindent legyőző hatalma vezetett ki súlyos klausztrofóbiájukból, depressziójukból. Ott vannak emelt fővel Márk anyja házának felső szobájában, ahol az első úrvacsora, lábmosás történt, és ahová húsvét estéjén belépett Jézus ajtókat, falakat áttörő feltámadt szeretete a rehabilitáló köszöntéssel: „Békesség néktek!”
Hogyan vannak együtt? Egy akarattal. Közös pünkösd előtti ádventi vággyal, türelmes imádsággal, a hű sáfár biztonságot munkáló, aktív készenlétével. Ez csoda: százhúsz ember egy akarattal, mikor oly sokszor két egymást szerető embernek is nehéz közös nevezőt találnia. Ráértek, pedig akkor is kőkemény munkával kellett megkeresni a mindennapra valót. Imádkoznak, lélekben, vágyban eggyé olvadnak, és ebben a csendesítő, felszabadító légkörben föloldódnak súlyosnak gondolt emberi feszültségek, pitiáner, amúgy gorombán megosztó különbségek. Közös a vágy: Jézus öröksége, vígasztaló Szentlélek, jövel!
Mit üzen ma az Ige? Több csendet, tudatos felfelé tekintést, készenléti várakozást, Jézus ígéreteinek komolyan vételét. Két, öt, tíz, százhúsz, százezer ember egyakaratú könyörgését, hálaadását, az elkérhető és megkapható Szentlelket és vele együtt áldott pünkösdi ünnepet, évszakokon túli örök, közös utat az élő Jézus Krisztussal.
Eldobható ünnep?
- Részletek
- Írta: KBA
Az egyik nagy internetes portál készített egy nem reprezentatív felmérést arról, hogy melyik ünnepnapunkat áldoznánk fel. Az apropót az adta, hogy Portugáliában a válság hatására csökkentették a munkaszüneti napok számát. Természetesen nálunk csak ötletelésként merül fel ez a kérdés. Az olvasók hatalmas fölénnyel pünkösd ünnepét adnák fel legszívesebben.
Pünkösd a Szentlélek kitöltetésének ünnepe nekünk reformátusoknak jelent valamit? Vajon mi nem értékeljük le? A szívünknek, hagyományainknak oly kedves karácsony és húsvét mellett nem törpül el? Oly nehéz megragadni, hogy mit is kellene ekkor éreznünk. Szép-szép dolog a Szentlélek kitöltetése, de sokszor a hívő emberek sem érzik át ennek jelentőségét.
A kisgyermek számára az első hatalmas fejlődési ugrás, amikor ráeszmél, hogy édesanyja néha elmegy mellőle, nincs mindig ott vele. A 6-10 hónapos korban lezajló szeparációs szorongás következtében a csecsemők kétségbeesve keresik édesanyjukat, és sírva mennek utánuk. A későbbiek folyamán is milyen nehéz egy gyermeknek, amikor el kell válnia a biztonságot adó szülői háttértől. Gondoljunk csak az első máshol töltött éjszakra, az első táborozásra. De ekkor már a kicsiny is tudja, hogy bár nem látja szüleit, ők ott vannak és léteznek, visszavárják a szerető családi fészekbe. A már felnőtt fiatalnak is olyan jó érzés vissza-visszatérni, majd megpihenni a szülőknél. Életünk meghatározó eleme a biztonságot adó családi kötődés.
Nem véletlenül nevezzük Istent a mi Atyánknak, hisz Ő az, aki a legfőbb érzelmi biztonságot adja meg számunkra. Vele a láthatatlan lelki köldökzsinór sem szakad meg soha. Fiát, Jézus Krisztust küldte el azért,hogy testet öltve még közelebb legyen számunkra. Hogy ne féljünk, ne szorongjunk, ne legyünk egyedül. Tudta, hogy gyermekeinek mire van a legnagyobb szüksége: láthassák és akár meg is érinthessék Őt. Krisztus mennybemenetele után azonban megszűnt az érzékszervünkkel felfogható Isten jelenléte az életünkben. Az ember egyedül maradt és hiány támadt a lelkében.
Isten azért küldte Szentlelkét, hogy sose érezzük magunkat egyedül. Hogy legyen egy olyan lelki fénykép, amely híven őrzi nekünk Atyánk képét. Hogy a lelki köldökzsinórunkon keresztül Szentlelke segítségével erősítsen, hogy legyen mi éltesse bennünk a tüzet, formáljon, és mindig visszavárjon a legfőbb és legnagyobb szeretethez.
Ugye, mi nem dobnánk ki pünkösd ünnepét?
Vigasztalást üzen a pünkösd
- Részletek
- Írta: Böjte Csaba
"Vigasztalást, örömet és derűs jövőbelátást üzen a pünkösd ünnepe mindannyiunknak. A mi Jézus Krisztus urunk soha nem jött bemutatkozni, hogy ő kicsoda, általában az emberek mondják róla, hogy kinek tartják őt. Van azonban egy hely, ahol Jézus arról beszél, hogy nem baj, ha Ő elmegy, mert Isten, a mennyei atya új vigasztalót küld helyette az emberiségnek. Jézus tehát gyakorlatilag önmagát és a Szentlelket is vigasztalónak nevezi. Azt gondolom, hogy a mai, kissé hitehagyott világban a bátorító, erősítő, vigasztaló, lelkesítő szónak és viselkedésformának nagyon fontos szerepe van. A Szentlélek Úristen és maga Jézus Krisztus a mi igazi vigasztalónk."
Pünkösdi gondolatok
- Részletek
- Írta: Lakasz Andrea
„Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” ApCsel 2, 39
Pünkösdöt elsőként a IV. században említik, a zsidó hálaadási ünnepből alakult ki. Pünkösd csodája folytán Jézus tanítványai – Isten megnyilatkozását követően – egyszerre csak megértették egymást. Ez az esemény a bábeli zűrzavar feloldását is jelentette, kinyilatkoztatva, hogy Jézus küldetése nemzetiségektől és nyelvektől függetlenül érvényes. A tanítványok adományként, ajándékként értelmezték a történést, amelyre támaszkodva megkezdték missziós cselekedeteiket. Megalapították az első gyülekezetet, amely szimbolikusan az egyház születésének óráját jelenti (ApCsel 2, 41). Az apostolok ettől kezdve küldetésüknek tekintették, hogy Jézus Krisztus személyiségét, szavát és hatását hirdessék az embereknek. Pünkösd a húsvéti időszak záróakkordja, a Szentlélek ünnepe. A Szentlélek a hálaadási ünnepen töltötte ki az apostolokat, és egyben véget vetett az emberek egymás közötti, valamint Isten és az emberiség között fennálló megértésbeli problémáknak. A kétségbeesetteknek reményt adott, a csüggedőket felvidította, s bizonyságul szolgált arra, hogy csak ott történik pozitív változás, ahol az emberekben jó „szellem”, Isten lelke lakozik. Aki Isten lelkével találkozik, az felébred, megszabadul félelmeitől, meghallgatásra és megértésre talál. Jelenléte bizonyítja, hogy a világban élő különböző nemzetek, nyelvek egyet képeznek, általa vannak összekötve egymással. A Jézus Krisztusba vetett hit feltétele a Szentlélek befogadásának: „Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok?” 1Kor 6, 19
Hit és Tudomány III.
- Részletek
- Írta: Kövespataki László
Tudomány és hit kapcsolata J. C. Lennox könyve alapján
Lennox könyvének utolsó harmadát a genetikai kód, vagyis az élőlényekben lévő információ témájának szenteli. Tapasztalati tény, hogy a búza magjából búza nő ki; az elefánt-mama csakis elefántot szül, s az ember utóda is ember lesz… A XX. század egyik nagy felfedezése, hogy megtalálta az emberi tudomány ennek magyarázatát. Kiderült, hogy az utódok olyan genetikai kódok alapján fejlődnek, melyeket pontos, részletes tervutasításnak is nevezhetnénk! Ezt a kódok az élőlények sejtjeiben lévő DNS (dezoxiribonukleinsav) molekulák tartalmazzák. Az új egyedhez szükséges információkat ezek mind tartalmazzák! Lennox alaposan elemzi, részletezi a DNS-ekben leírt információk tartalmát, megjelenési formáját, és így vezeti rá olvasóját annak
felismerésére, hogy ilyen információk csak magasrendű értelemmel rendelkező Tervezőtől származhatnak. Bizonyítja ezután egy bizonyos Dawkins nevű materialista tudós elméletének tarthatatlanságát; ez az illető ui. megpróbált egy olyan modellt kidolgozni, mely szerint irányítatlan, véletlen folyamatok is létrehozhatnák a genetikai kódokat… Könyve végén a szerző leszögezi mondanivalója lényegét: „…a tudomány egyáltalán nem temette el Istent:a tudomány eredményei Isten létezésére utalnak…” – akárhogyan ragaszkodnak is előfeltevéseikhez a materialisták!
(vége)