A sok külső és belső nehézség ellenére is nagy hálaadással számolhatok be a kedves gyülekezetnek, hogy idén is sok örömben, áldásban lehetett részünk a gyermekekkel való foglalkozás során – kicsiknek, nagyobbaknak és felnőtteknek egyaránt. Vasárnaponként szeptemberben három csoportban kezdődött el a foglalkozás (Csathóné Mária, Boza Kristóf, Horváth Éva vezetésével), ami segédlelkészünk távozásával módosult – a felsősök csatlakoztak a péntek délutáni csoporthoz. Vasárnapi alkalmainkat mintegy negyven gyermek látogatta. Hétköznap délutánonként az önkormányzati iskolákban tizennégy csoportba osztva lehetett rendszeresen hittan foglalkozásokat tartani mintegy kilencvenöt gyermekkel (ezeket Horváth Éva szervezte, vezette). A bibliai történetek feldolgozásán, éneklésen, barkácsoláson túl, idén különösen sok beszélgetésre, lelkigondozásra is sor kerülhetett egy-egy találkozás alkalmával– igaz nem mindig örömteli esemény kapcsán. Több gyermek mondta, sírta el, hogy meghalt valamelyik nagyszülője, váratlanul kórházba került édesanyja (van, kinek börtönbe), apjának nincs munkája, vagy válnak szülei (sokaknál már ezen túl vannak) – hogy a legnehezebbeket említsem. Persze örömről is lehetett hallani bőven: testvér születése, versenyeredmény, kirándulás stb. Péntek délutánonként egyidőben két csoportfoglalkozást tartottunk a Pozsonyi úton: a felsősöknek, s a konfirmandusoknak. Az utóbbit Berkesi Gábor vezette, de egy- egy ünnepélyre együtt is készült a két csoport. Nem minden  hitoktatásban részt vett gyermek jár később konfirmációs órára, akik viszont jönnek, nagy örömöt jelentenek mindnyájunknak. Addigra legtöbbjükkel sok közös élmény köt össze a beszélgetéseken túl: kirándulások, táborok, családi délutánok. Idén is volt részünk ezekhez hasonlókban: Ősszel ezúttal nem kirándultunk, hanem október 23-án a Rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellájában koszorúztunk, emlékeztünk 56-os hőseinkre. Advent első vasárnapján tanácstermünkben áhítattal, énekléssel, ajándékkészítéssel kezdődhetett ünnepi ráhangolódásunk sok gyermekkel, szülővel, nagyszülővel. Gyülekezetünk 90 éves jubileuma alkalmából tanácstermünkben kiállítást rendeztünk, amelyre sok nagyszerű gyermekrajz is érkezett „Mit jelent nekem a Pozsonyi úti gyülekezet?” témában. A munkák tükrözték, hogy templomunkban, hittanórán, közös programjainkon átélhető a Szentlélek munkája, szeretete. Advent negyedik vasárnapján délután a templomunk ismét megtelt: a családi karácsonyi énekes-zenés-verses ünnepélyen még egy jelenetbe is belevágtunk néhányakkal. Farsang idején megrendezett szokásos családi délutánunk idén különösen jól sikerült. Volt ott népi játék, tánc, élő zene, tréfás mesejelenet, fánk, tombola, álarckészítés, sok játék! Számunkra ez az alkalom - a klasszikus farsang pogány népi elemeinek kihagyásával – hagyományőrző délután, s egyben szintén missziói alkalom. Virágvasárnap előtti szombat sokak számára jelentett emlékezetes délutánt tanácstermünkben: vetítéssel, nagyheti énekekkel, kézműveskedéssel telt ünnepi készülődésünk május első vasárnapján zenés-verses műsorral köszöntöttük az édesanyákat templomunkban a pünkösdi hittanos évzáró és konfirmációi ünnepély után pedig közös nyári táborba készülünk július 8- 13 között a Gerecsébe (vezetőkel együtt nagyjából hetven fővel). Hálás köszönet a munkatársaknak, szülőknek, valamint ifiseinknek a közös programok kivitelezésében való önzetlen segítségükért! Köszönjük, hogy a gyülekezet imádságban hordozza, s másmódon is támogatja rendezvényeinket! Dicsőség a „Gyámolító, Vígasztaló, mennyei Társ, Lelkesítő” Szentlélek Úr Istennek (a közismert ifjúsági ének szavaival), maradjon velünk az Ő nagy kegyelme!