Interjú Englert Orsolyával, korábbi válogatott kosárlabdázóval, a felnőtt konfirmációs kör tagjával
Hogy kerültél a Pozsonyi úti Gyülekezetbe? És miért?
Felnőtt fejjel döntöttem úgy, hogy konfirmálni szeretnék. Aktív sportolóként viszont ennek technikai kivitelezése akadályokba ütközött. Késő este végződtek az edzéseim, és több egyházközösség csak délután adott lehetőséget a felnőtt hittan illetve konfirmációs körökre. Aztán sokadik telefonos próbálkozásomra, egyszer csak jó hírrel szolgált a lelkész: "hétfő este várjuk magát nagy szeretettel"... És hétfő este egy tényleg csupaszív ember várt az ajtóban: Berkesi Gábor.
Hogy érzed magad itt?
Hiszem, hogy a Jóisten okkal vezetett ide. Első pillanattól fogva befogadtak a Testvérek és úgy érzem a legjobb helyre kerültem. Húsvét hétfőn megtörtént a konfirmáció is, ami szintén csodálatosan élmény volt.
A közösségbe tartozással nem itt találkoztál először, hiszen hosszú éveken át kosárlabdáztál. Hogy találkoztál a sportággal, és mit jelent számodra?
19 évig profi kosárlabdázó voltam. 90-szeres magyar válogatottként egy hónappal ezelőtt fejeztem be aktív pályafutásomat. Külön öröm számomra, hogy pályafutásom utolsó meccseire a hétfői konfirmációs kör tagjai is kilátogattak és szurkoltak nekem. Sportolóként gyermekkorom óta közösségben játszom, átéltem a közösség és az összetartozás fantasztikus erejét. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy a hit, az alázat és a szeretet ereje néha csodákra képes a sportpályán is.
Nagy közhely, de sokan mondják, hogy a sportban is fontos a hit. Hinni kell abban, hogy az ember meg tudja csinálni azt is, ami szinte lehetetlen. Te is vallod ezt?
Igen vallom. Megannyi győzelem emlékét őrzöm, amikor az ellenfél a pálya másik oldalán, erősebb, ügyesebb, gyorsabb volt és mégis sikerült legyőznünk őket. Erre szokták mondani sportnyelven, hogy nálunk megvolt a "kémia". Ez lefordítva, számomra egyet jelent a hittel. Amikor mind a 10-en egy egységként, egy közös óriási szívvel vagyunk képesek hinni, küzdeni és bízni. Hinni a egymásban, küzdeni egymásért és bízni az összetartozás erejében.
Mik a terveid most a kosárlabdázás után?
Kisgyermekekkel fogok foglalkozni, illetve egy sporttáplálkozási tanácsadással foglalkozó cégnél kezdek majd dolgozni augusztustól. Szeptembertől a SOTE dietetikus szakán fogok tanulni, és emellett, ha Jóisten megsegít minket, akkor készen állok az anyai szerepre is.