Erdélyi vendégeink

A Kolozsvári Református Liceum vegyeskarának szolgálata

"Van még lelke Árpád nemzetének!" - köszönte meg Berkesi Gábor lelkipásztor a Kolozsvári Református Liceum 45 tagú vegyeskarának felemelő énekes szolgálatát. Magam hallgatóként lelki haszonélvezője lehettem a május 20-i, Pozsonyi úti istentiszteleten előadásuknak, így szívesen gondolom tovább Vörösmarty Mihály Liszt Ferencet köszöntő, márványba vésendő fenti mondatát: nagy lelke van Árpád - dr. Székely Árpád iskolaigazgató, karnagy és Bányai Tünde másodkarnagy nagyszerű kórusának. Akármelyik magyarországi református gimnázium elirigyelhetné ezt a hatalmas hangi és érzelmi kondícióval rendelkező együttest. Ahol egy ilyen pompás kórus működik, ott az ünnepnapokon, de a hétköznapokban is egy semmi mással nem helyettesíthető fény és melegség tölti be az iskolát, bőven nyújtva érzelmi-lelki segítséget a megmaradáshoz. Karnagy úr elmondta, hogy otthon a városban nagy ellenszéllel szemben kell dolgozniuk. Bizonyára éppen emiatt erősek, mert dacolni kényszerülnek a hivatal packázásaival. Munkájukat minősíti, hogy több operaénekes került ki a csapatból, és a végzősök közül sokan választották a zenei pályát. A Református Zenei Fesztivál fővárosi rendezvényeire kaptak meghívást, amelynek különböző eseményein léptek fel, gazdagítva az idei Református Egység ünnepét. Ezen a vasárnapon a Pozsonyi úti gyülekezet vendégszeretetét élvezhették. Repertoárjuk színes összképet mutat. Hallhattunk kompozíciót Kodály Zoltántól, Gárdonyi Zoltántól, Bárdos Lajostól, továbbá Sibeliustól, Waughan Williamstől, Youngtól. Különleges színfolt volt a karnagy vegyeskari átiratában Bartók Béla Este a székelyeknél című zongoradarabjának népi hangvételű alapdallama. Hiányoltam viszont a régebbi korok, elsőrenden a reformáció kezdeteinek protestáns kórusdarabjait, az 1996 óta kézben lévő új énekeskönyv hungarikáinak, történelmi dicséreteinek feldolgozását, és a tiszta magyar bibliai próza kórusmegzenésítéseit. Búcsúzáskor, útravalóul nem mondhattunk többet: Testvérek, őrizzétek a Lelket, a Zászlót, a Műhelyt. S a busz után hosszan integetve a fohászt: "Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!"