Berényi József református lelkipásztor emlékére
„Kijelentem azt is, hogy a nekem adott kegyelemnek mértéke szerint én mindenkor mind a tanításban, az írásban, mind a Bibliának magyarázatában tisztán igyekeztem hirdetni az Ő Igéjét. Vitatkozásaimban, amelyeket az igazság ellenségeivel meg kellett harcolnom, kerültem minden fortélyt, minden mesterkedést, mindig egyenesen jártam el ügyének védelmében.” Pruzsinszky II., 461. old.
Október a helytállók, hitvallók, az igazság bajnokainak hónapja. Azoké, akik nem a félelem lelkét kapták, akik számára az igen igen, a nem nem volt, akiket semmi sem rettentett el az igazság ismeretétől és hirdetésétől. Fabiny Tamás evangélikus püspök fogalmazza meg Boldogmondás-parafrázis című elmélkedésében: „Boldogok a magyar protestánsok, mert küzdelmes történelmükből is erőt merítenek a mai helytálláshoz.” Sokszor gondolkoztam már el azon, hogy vajon én az adott történelmi helyzetben megfelelően tudtam volna-e dönteni. Lett volna-e megfelelő erőm a helyest meglátni, a jó oldalra állni? Mikor könnyebb Isten Igéjét hirdetni? Kálvin idejében, az elmúlt negyven év során, vagy a mostani érzéketlen, fásult, közönyös világban? Nem lehet, és nem is kell erre választ adni, hiszen mindenkinek a mában van feladata: nekünk a ma világában kell szólnunk. Nem a kornak, nem az állandóan változó koreszméknek, aktuális egyházpolitikai irányzatoknak, nem embereknek, nem önmagunknak kell megfelelnünk, mert ezek mulandóak, változékonyak. Hanem egyedül Istennek, mert csak Ő állandó.