2012 reformáció
Sola scriptura – magyarul
- Részletek
- Írta: Berkesi Gábor
In memoriam Károli Gáspár
Valamennyi lelki ébredés, theológiai megújulás, reform nélkülözhetetlen kelléke, kihagyhatatlan alapja a Biblia, mégpedig a nemzeti anyanyelvű, Isten valóságos Igéjeként értékelt „ zsinórmérték”. Nem szobadísz, családfát tartalmazó ereklye, a téka kiemelt értékű kiállítási példánya – hanem valóban az élet könyve, a Könyvek könyve. A lyoni takács Vald Péter támogatta a francia fordítást, Wycliff kezébe akarta adni népének az angol Bibliát, Husz Jánosnak is vágya volt, hogy az élő Isten cseh nyelven is szóljon tízezrekhez. Ők voltak – sok áldott anonim, névtelen mellett – az ismertebb előreformátorok. A reformáció ikonja Luther Márton német fordítása egységbe kovácsolta országa nyelvjárásait, kibékítette írásmódjait (gót betű), őszinte reformációt generált. Csak a szegény három részre szakadt magyarságnak nem volt anyanyelvű Bibliája. A hivatalos nyelv a latin, túlélési kényszerből jó volt beszélni az osztrák németet, tudni valamennyit törökül. Mi lesz velünk, hová züllik szeretett magyar népem? – tette fel a kor fájó költői
kérdését az Egervölgyi egyházmegye istenes, áldott tudós esperese, a gönci gyülekezet lelkipásztora Károli Gáspár a XVI. század végén. „ Csontba rekesztett tűzként” élt szívében a vágy: a magyar fordítás, de kora, egészségi állapota (sokat volt lázas, köhögött), visszatartotta. Ám győzött benne a magyarság megmaradásáért való, megalkuvás nélküli tenniakarás és 1586. egy csendes hétköznapján „kapitulált” az őt elhívó, éltető Isten előtt. Így ír: „ Meggondolván az Anyaszentegyháznak, az mi nemzetségünk között ez dologban való fogyatkozását, és jövendő épülését, másfelől a mi tisztünket... egynéhány jámbor atyafiakkal, kik nekem a fordításban segítségemre voltak...hozzákezdtem.” Lázas négy év kezdődött el örömök, csüggedések, euforiák, köhögések között. Szinte mindennapos imádságává lett munkája végefelé a következő mondat: „Csak az Isten addig éltessen, amíg a Bibliát kibocsájthassam, kész leszek meghalni és Krisztushoz költözni.” A kor híres nyomdásza Mantskovits Bálint lengyel mester maga hozta el és állíttatta be gépeit Vizsolyban, a kész lapokat kifutófiúként egy ifjú, bizonyos Szenci Molnár Albert hozta - vitte. A nyomdát éjjel-nappal a gyülekezet tagjai felváltva őrizték a császári pribékekkel szemben. 1590-ben a fordítás elkészült, tudósok egybehangzó véleménye szerint drága szép magyar nyelvünk megmenekült. „ Nyelvében él a nemzet” ismert jelmondat. Élt és él is, mert az éltető Úristen erőn felül megáldotta a fordító munkáját. Tartalmat, evangéliumot, nyelvtant, helyesírást, túlélést adott a Biblia a magyarságnak. Így ír munkája végeztével az ősz, tudós prédikátor: „ Az Isten és az én jó lelkiesméretem nékem bizonyságom, hogy nem egyebet, hanem a nagy Istennek tisztességére az Ő házának épülésére néztem ebben a dologban.
Szabad mindennek az Isten házába ajándékot vinni. Egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, én azt viszem, amit vihetek: magyar nyelven az egész Bibliát.” A XX. század zseniális gondolkodója, írója Németh László írja a magyar Bibliáról: „ A magyar népben épp úgy benne van a Biblia mint a kenyér, amelyet megeszik, a szőlő, amelyet kapál. Ebben mosakodott és ebben ünnepelt.” A reformáció harmadik jelmondata: Sola scriptura - egyedül a Szentírás. Talán banális, de semmiképpen sem felesleges a kérdés: mit jelent, mennyit ér kinek-kinek a Biblia? Állandó szellemi - lelki értékskáláján hol helyezkedik el? Most, reformáció ünnepén ki-ki fogalmazza meg mélyen átgondolt válaszát. Urunk! Add továbbra is kérünk a Te minden kor, változás, eszmeiség, divatokon túl is mindörökre igaz drága szavadat magyar nyelvünkön is. „ Szólj Uram, mert hallja a te szolgád.” (I. Sám 3:10)
Boldogmondás-parafrázis
- Részletek
- Írta: Fabiny Tamás
Boldogok a protestánsok, mert soha nem kapják készen a hitet, hanem személyesen megharcolnak érte.
Boldogok a magyar protestánsok, mert küzdelmes történelmükből is erőt merítenek a mai helytálláshoz.
Boldogok, akik ápolják a reformáció örökségét, mert ők sokakat tudnak gazdagítani.
Boldogok, akik hálával emlékeznek a nemzet ötven évvel ezelőtti hősiességére, mert ők apáik méltó fiainak neveztetnek.
Boldogok, akik közös kehelyből tudnak úrvacsorázni, mert így lehetnek az Atya jó gyermekei.
Boldogok, akiket az igazság képviseletétől nem rettent el sem máglya, sem a gálya, sem a könnygázgránát, mert ők nem a félelem lelkét kapták.
Boldogok, akik számára az igen igen és a nem nem, mert így tanulták mesterüktől.
Boldogok, akik úgy köszönnek, hogy áldás, békesség, mert tudják, hogy Isten a mi erős várunk.
Debrecen 2006
Kálvin idézet
- Részletek
- Írta: Kálvin János
Hálát adok Istennek azért az irgalomért, hogy engem nyomorult teremtést a bálványozásnak mélységeiből, amelybe el voltam merülve, az evangélium világosságára kiemelt, az üdvösség tudományának részesévé tett, amire nagyon méltatlan voltam. Irgalmát megsokasította rajtam, minden bűneimmel, szegénységemmel megtört engem, amelyekért százezerszer megérdemeltem volna, hogy elvessen magától. Irgalma még többet is cselekedett velem: kegyelmét kiárasztotta rám, munkámat evangéliuma igazságának terjesztésére felhasználta. Íme kijelentem, hogy én abban a hitben akarok élni és meghalni; amelyet nekem ő adott, semmiben nincsen reményem, menedékem, csupán abban, hogy engem kegyelméből fiának fogadott, ezen alapszik minden üdvösségem. Magamhoz ölelem kegyelmét, amelyben a mi Urunk Jézus Krisztus által engem részesített, szenvedésének, halálának érdemét elfogadva, hogy minden bűnöm eltemesse. Kérem is őt, hogy ennek a nagy Megváltónak miérettünk, szegény bűnösökért kiontott vérével engem úgy mosson, úgy tisztítson meg, hogy előtte az ő képét hordozva megjelenhessek.
A "tételek kapuja" előtt
- Részletek
- Írta: Túrmezei Erzsébet
Papírlapra írta,
Fakapura szögezte,
450 éve már...
Ma Wittenbergben érckapu fogad.
És Luther 95 tétele ércbeöntve vár.
Csendben betűzgeted.
A fakapu
Tűz martaléka lett.
A tételíró kéz elporladt a vártemplom alatt,
A kripta ölén.
Az ércbetűk sora
Keményen, hidegen
Szemedbe néz.
Őszi nap vet rá bágyadt sugarat.
Késő zarándok olvasd, örülj:
Így megmarad.
Valamikor
riadó volt, nem hideg ércbetű.
Lázas tekintetű
Polgárok és diákok olvasták és vitatták...
Másolták... szájról-szájra,
Kézről-kézre adták...
Nyomában
Kigyultak az arcok, a szívek.
Nem érckapun,
Nem papiron,
Szívekben élt, dobogott, lüktetett,
Mert erő volt és Evangéliom!
S amíg ragyog az ércbetűk sora,
Egyért sóhajtok,
Késő kor késő vándora:
Ne merevüljön szánkon és szívünkön
az üzenet
halott formákba, hideg ércbetűkbe!
Legyen olyan élet-erőtele,
Mint 450 éve Luther Márton
Hatalmas 95 tétele!
Ezzel a verssel emlékezünk a 100 éve született evangélikus költő-diakonissza életére.
Kálvin, 1535
- Részletek
- Írta: Áprily Lajos
Ott ül a tornyos, vén Basileában,
fiatalon, a zord idők fokán.
Helvét magasság ég a messzeségben
s a kor viharsugára homlokán.
Páris felől piros máglyák lobognak,
jajgatva sír egy messzi, tompa kar.
Ádám esendő, átkozott fajában
lázad a bűn és zúg a zűrzavar.
Vergődve látja lázmeleg szemével,
igazság annyi hőse hogy zuhan.
S kitör a jajszó nyugtalan szívéből:
Meddig a próba, meddig még, Uram?
A vörös Münster várja már Erasmust,
az őszt, ki hullva is világtudás.
De Pál apostol óriás alakja
fölébe nő, mint égő látomás.
S feleletül mögötte felmagaslik
a véres testű embernek-fia:
fény hull sebéből és a fény zenéje:
Egyedül Istené a glória.
S két szót kiált a bibliás magasság,
hogy megkondul belé a végtelen:
Eleve-elrendeltetés az egyik,
s megváltó arcú társa: kegyelem.
S megered tolla lázas éjszakákon,
és növekedve ír és írva nő.
Amit leír, a századokba csendül,
sors lesz belőle, szellem és erő.
Acélos új rend, győzelmes tanítás,
világformáló s mégis ősi szó.
S teremtve hull a szomjazó szívekbe:
Igaz tudomány. Institutio
125 éve született a vers szerzője, Áprily Lajos! Emlékezzünk életére, munkásságára!