Az Úr útján Betlehemben

Az ókor közismert nárcisztikus uralkodója, az „isteni” Augustus császár közzé tette híres-hírhedt rendeletét a népszámlálásról. Kiürült a római államkassza, az esztelen, fennhéjazó építkezések minden pénzt felemésztettek. Nosza, elő a jól bevált recepttel, adóztassék meg minden alattvaló. Ki-ki jelentkezzék egy adott ideig szülővárosában, tegyen vagyonnyilatkozatot – ha nem, kíméletlen büntetések következhetnek. Ezrek, tízezrek indultak el fogcsikorgatva vagy éppen rezignált közönnyel eleget tenni a „császár parancsának”.
Eljutott a hír a kicsi Galileába is. Az ultra-nacionalista zélóták azonnal készek voltak a helyzetértékeléssel: nekünk ne parancsoljon Augustus, mi csak az örökkévaló Istennek engedelmeskedünk. Aki elindul, az hazaáruló. Csapatostul menekültek a hegyekbe a várható retorziók elől, partizánakciókba kezdtek. A sadduceus-pártiak a megegyezést, kompromisszumot hirdették és élték. A látszatért, túlélési kényszerből engedünk, de fel nem adjuk őseink ránk testált értékrendjét.
Józsefet Názáretben különösebben nem befolyásolta pártérdek, csendesen bíztatja Máriát: készüljünk, indulni kell. Elképesztő tett az indulás az áldott állapota kilencedik hónapjában lévő ifjú hitvestől. Több mint száz kilométert megtenni gyalog avagy szamárháton, nem akármilyen teljesítmény. De menni kell, az Úr szorongatja őket. Ismerik a mikeási próféciát, hogy a megváltónak Betlehemben kell megszületni. Az Úr küldi, bátorítja őket, vigyáz rájuk a viszontagságos úton.
Megérkezve Dávid városába kőkemény, rideg tény várja őket: nem kellenek senkinek, nincs éjszakai szállás. Szinte érthetetlen, hisz gyakorlat volt egy ősi zsidó törvény: ha felebarátodat az este az utcán vagy a földeken éri, kötelességed azt befogadni házadba és vendégül látni. József Betlehembe való, nincs ott egy rokon, gyerekkori játszótárs, aki invitálná? A hotel igazgatója szívtelen, csak a nagypénzű vendégekre hajt?
Nem fogadták be őket, mert a Törvény szerint a szülő nő tisztátalan, aki vele érintkezik, átveszi mindezt. Az egész vendégfogadó tisztátalanná válása képtelenség lenne, elmaradnának a törzsvendégek is.
Nem fogadták be őket, mert a gyűlölt Názáretből valók. Ez a város nem vett részt a szabadságharcban, ezért ki nem állhatta az egyszerű átlagember sem.
Nem fogadták be őket, mert a népszámlálásra jöttek, rajtuk a bélyeg: gyáva hazaárulók.
Szembesül, konfrontálódik a beszűkült földi érdekvilág a menny határtalan, kikezdhetetlen szeretetével. Az élő Isten az Ő világmegváltó, embert rehabilitáló tervét mindenen keresztül viszi. Augustus, világhatalmak, eszmék, már a születésekor avítt izmusok, fény és látszat demagógiák nem állhatnak útjába.
Ő indította Názáretből Betlehembe Józsefet és Máriát, az úton Ő óvta, ölelte körül őket – vadállatok, rablók nem támadtak, Mária nem szült meg útközben –, Ő adott egy istállónyi kis magot, biztonságot, majd leboruló pásztor és csillagász első hódolókat. Akit Isten útra állít, azt „tűzön-vízen” át is megőrzi.
Aki Őt választja augustusok, zélóták ellenében is, az az örökkévalót, a múlhatatlant kapja meg, fáradtsága, gyötrelme örömre fordul, mint Máriának Szentestén. Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.