2012 karácsony

Részletek

Írta: Lakasz Andrea

A reggeli ébredést követően nyilván sokan töprengünk azon, vajon milyen nap vár ránk. Időben beérünk-e a munkahelyünkre? El tudjuk-e végezni az elvárásoknak megfelelően az előttünk álló feladatokat? Adódik-e felesleges bosszúság a munkahelyi környezetben? Munka után, esetleg ebédszünetben, el tudjuk-e intézni az esedékes hivatalos teendőinket?

Sajnos tendencia, hogy többségében vannak közöttünk azok, akik számára a nap „sikeressége” már reggel, ébredéskor eldől. Akik aggodalmaskodva, félelmekkel terhelten vágnak neki a napi fáradalmas mókuskeréknek. Akiket a napi rutin olyannyira megterhel, kimerít és reménytelenségbe taszít, hogy hosszú távon az egészségük bánja a hajtást, a megállni, kikapcsolódni nem-tudást. Akik minden reménységüket abba vetik, majd az év végi leálláskor, a karácsonyi szabadság alkalmával kipihenik magukat, elegendő erőt gyűjtenek az újonnan kezdődő, pontosabban a rövid megszakítást követően folytatódó embertelen hétköznapokhoz.

Majd jön a keserű csalódás. Elérkezik az év várva várt legnagyobb ünnepe. Végre együtt a család. A napok azonban ahelyett, hogy gondtalan pihenéssel telnének, váratlan meglepetésekkel szolgálnak. Újabb bizonytalanságokkal szembesülünk. Hirtelen egyszerre van otthon mindenki – miről is tudunk beszélgetni, milyen közös témáink vannak? Hogyan tölthetjük el értelmesen és békésen az időt? Mit kezdhetünk egymással ennyi napon keresztül, hogy maradandó élményeink legyenek, hogy örömteli napokra emlékezhessünk vissza? A karácsonyi készülődésbe fektetett rengeteg energia vajon miben, hogyan térül meg?

Elsődlegesen lelkiekben kellene „megtérülnie”. Úgy készülni az Ünnepre, hogy a sütést-főzést, takarítást, díszítést elsődlegesen az Úrnak szentelve végezzük, hiszen ő mindenkor értékeli a teljesítményünket. Abban térülhet meg, ha Karácsony szent ünnepét nem a médiából áradó, fogyasztást sürgető és elváró bombasztikus ajánlatoknak rendeljük alá, hanem az angyali hírnek: Megváltó született! Jézus Krisztus, akinek mai szemmel nézve nyomorúságos körülmények közé történő születése az ok arra, hogy ezen a napon évezredek óta emberek százmillióinak szívében áradjon szét a hála és a köszönet.

Mi, keresztyének tudjuk, Jézus Krisztusban Isten legnagyobb ajándéka érkezett ezen a napon a Földre. A Karácsony számunkra az élet feletti öröm érzését, a kilátástalanságban is az örök reménységet és a mindennapi aggodalmaktól, félelmektől mentes szabadságot jelenti - a Jézus Krisztusba vetett feltétel nélküli hitünk révén. A tudatot, hogy hozzá az egyre kegyetlenebb hétköznapok és ünnepnapok alkalmával is bátran fordulhatunk megnyugvásért, pihenésért és megoldásért. A kételkedés láncait levetve, örömmel és bizodalommal forduljunk született Megváltónkhoz bármikor, akár örömünkben, akár bánatunkban „…mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is.” ( 1 Jn 2,2)
Legyen az idén is áldott, hálaadással teli ünnepünk!
(Lakasz Andrea, München, 2012)

Részletek

Írta: Böjte Csaba

"Talán senki sem gondolta, hogy a nagy Isten mint kisbaba, védtelenül jön közénk: „Nézzétek, itt vagyok, ha vállaltok, élek, ha megmosdattok, tiszta leszek, ha ennem adtok, nem halok éhen.” Ez a hatalmas kiszolgáltatottság a szeretet lényege: leengedem a fegyvereket, leveszem magamról a páncélt, egészen odaadom magamat a másiknak – ennél szebb megtestesülést nem tudok elképzelni, és ennél szebb tanítást sem: kicsinek, védtelennek, sebezhetőnek lenni és odabújni a másikhoz. Ez nagyon szép isteni és emberi vonás. A karácsony számomra mindig hatalmas örömünnep, mert ennél hangosabban, szebben nem lehet elmondani, amit Isten irántunk, emberek iránt érez, gondol. Biztos, hogy Isten minden tette üzen nekünk valamit: egy egyszerű lány gyermekeként, istállóba, állatok közé hozzánk érkező Isten a szeretet lényegéről beszél. Hatalmas bizalommal kitárulkozik felénk! Legyen áldott az ő szent neve ezért!”

Részletek

Írta: Simon András

"Nem vagyunk az ajándékozás szokása ellen, ha a vásárolt vagy készített ajándék valóban kifejezi azt a szeretetet, amit egymásnak átnyújtani szeretnénk, és nem az egész év során elspórolt szeretet helyett adjuk."

Részletek

Írta: Berkesi Anna

Advent első vasárnapjára készülve a Pozsonyi úti esték sorozatunk keretében Hartyányi Judit zenepedagógus, karnagy, docens előadását hallgathattuk meg a 130 éve született Kodály Zoltánról. A sok gyönyörű zenemű között felvételről felcsendült az Angyalok és pásztorok című gyermekkari kompozíciója is. Gimnáziumi emlékeimből tudtam, hogy nagyon szép darabról van szó, de hogy ennyire megragadó, arról elfelejtkeztem. Nem csupán fület gyönyörködtető, de komolyan elgondolkodtató is.

A zenemű az angyal kórus és a pásztor kórus felelgetésére épül. Az angyalok a jól ismert latin szöveget éneklik: Gloria in excelsis Deo et in terra pax hominibus bonae voluntatis. A pásztorok pedig magyar népi énekek szövegével válaszolnak. Már a kezdet is üzenet: legelőször csak az angyalok szólalnak meg. A mennyei hang csendül fel, a felülről, Istentől jövő égi hang, amely jelzi az embernek, valami hatalmas dolog történik. Nem az ember kérdez, nem kiabál, kér, könyörög válaszra várva, hanem a mennyei szféra szólít meg. Csendesen, lágyan, de határozottan. Nem véletlen, hogy az emberi hangok elnémulásakor, a csendben hallhatjuk meg az égi zenét. Ekkor jut eszébe az embernek a szép dicséret szövege: Csak légy egy kissé áldott csendben: magadban békességre lelsz (274. dicséret 3. verse).

A pásztorok véve az üzenetet, a mű második szakaszában átveszik a megszólalást, az angyalok elnémulnak. Boldogan hallják meg az üzenetet, lelkesen indulnának megkeresni a megszületett Megváltót, de csak van, ami megtorpantja őket: mit vigyenek magukkal? Hisz nem mehetnek a Messiás elé rongyosan, mezítlábasan. Sokszor mi magunk is meg-megállunk, nem merünk elindulni a hívás felé. Talán úgy gondoljuk, hogy nem vagyunk méltók Uram, hogy hozzád menjünk. De talán pont akkor leszünk méltók rá, ha magunkat adjuk, ha nem akarunk megfelelve egy görcsös ideának, mindenáron magunkkal vinni valamit. Hanem amint vagyok, úgy fogadj el Jézusom. Meztelen, rongyos, akár lecsupaszított lélekkel. Ajándékként elég magunkkal vinnünk a hálát, köszönetet, őszinte bűnbánatot, legfőképpen pedig hitünket a megváltó Jézus Krisztusban.

A pásztorok elbizonytalanodnak attól is, hogy nem mindig tudják: merre is kell menniük pontosan. De a mű harmadik szakaszában – a pásztorok mellett – ismét megszólalnak az angyalok: Gloria, hangjukkal csillagként mutatva az utat a betlehemi istállóhoz. Van, hogy mi is elindulnánk Isten felé, de aztán elbizonytalanodunk, hogy jó úton járunk? Van, hogy hitünk kis magja lelkesen kihajt, de a gyom és gaz útját állja? Nehéz utat keresni a fény felé? Olyan jó azzal mindig szembesülni, hogy nem vagyunk egyedül a Jézus felé vezető úton. Isten nem hagy minket magunkra, hanem újra és újra felcsendül az égi hang, a lelki csillag. Ő megmutatja merre van a kegyelem, a megváltás, csak meghalljuk-e hangját? Elérünk-e mi is életünk során Betlehembe, majd a keresztfához? Leborulunk-e Jézus elé énekelve: Jövök, semmit nem hozva, keresztedbe fogózva, meztelen, hogy felruházz, árván, bízva, hogy megszánsz (458. dicséret 3. verse)?

A pásztorok az angyalok egyre erősebb biztatásának segítségével eljutottak az istállóba. Felemelő része a darabnak, amikor a pásztorkar széles tempóban, egyre erősödő dinamikával énekli: ott fekszik, miközben az angyalok velük együtt harsogják: Gloria. A földi és az égi egymásra talál. Itt már nem felelgetnek, hanem közösen dicsérik és áldják a megszületett gyermeket. A darab negyedik, befejező része erről a közös hangról, összhangról szól. Vajon mi is meghalljuk-e karácsonykor ezt a csodás mennyei hangot, az égi jelzést, útmutatást? Vagy – akár a legjobb szándékkal – csak mondjuk a magunkét, kicsit unva elénekeljük a szokásos énekeket. Kívánom, hogy minden kedves testvérünk élje át karácsony szent ünnepén ezt a csodálatos égi és földi összhangot! Mert ez az ünnep arról szól, hogy az égi lejött közénk, földivé lett, hogy mi láthassuk az Ő dicsőségét. Értünk, miattunk. Ragyogja be minden ház, család ünnepét ez a csodálatos érzés!