magyar népdalzsoltár/
A hétfői első hittanórán az egyik kislány így fogadott: „Életem legjobb bulija volt a szombat délutáni!” Ezt hallva több kisdiák is csatlakozott az örvendezők karához. De furcsa – buli a tanácstermünkben? No nem, csak egy önfeledt, vidám délután szülőknek, nagyszülőknek, gyermekeknek. Mi is történt? Hosszú évek óta minden tél végén meghirdetjük a magyar táncházat, kézműves foglalkozást, játszóházat. Idén a tekerő(lant) muzsikájára Balaskó Anikó tanárnő szakavatott vezetésével ropta a táncot kicsi és nagy, idős és fiatal; a „nyenyere” fiatal népművésze Romhádi Krisztián volt. A „Csapjunk a lovak közé” nevű alkalmi színjátszótársulatunk székely tréfák eljátszásával kívánt mosolyt csalni a jelenlévők arcára, majd Karsai János pantomimművész, gyülekezetünk tagja következett – minden mímelése dörgő tapsot eredményezett. Balog Éva tanárnő a rá jellemző nagy tapasztalattal oktatta a generációkat az álarckészítés mesterségére. Alkalmi arcfestőink fantáziája határtalan, látván a gyermekek és felnőttek kipingált arcát – köszönet érte Igmándiné Boglárkának és Polgár Annának. Idén is remekelt Iliszné Marika néni a szalagosfánksütés tudományában. Köszönjük! Közel kétszáz fánk készült, melyből egy morzsa sem maradt! A tombola elmaradhatatlan – ebben az évben is megkoronázta alkalmunkat. Íme az egyik gyermek őszinte vallomása: „ A délután legeslegjobb programja a tombola volt!” (Övé lett a fődíj.) Köszönet a délutánért, melyet a többi családi délutánunkkal együtt missziós céllal szervezünk, hogy az iskolai hittanos gyermekek és szüleik is bekapcsolódhassanak gyülekezetünk életébe. Sokan lehettünk, örömünk volt, az élő Istennek legyen hála érte!