100 éve született a hazai pasztorálpszichológia megalapítója, Isten öreg bojtárja, Gyökössy Endre
Szinte mindannyian hallottunk már Gyökössy Endréről, olvastuk már írásait, otthonunkba gyakran vesszük kézbe könyveit. Soraiból árad szeretet, hit, az erő. Tanácsai átlendítenek minket, olvasókat, a nehezebb pillanatokon, élethelyzeteken is. Vannak, aki ma is ódzkodnak a pszichológia és a teológia összekapcsolásától, a pasztorálpszichológiától. Pedig hatalmas áldás születhet e nyomán. Bandi bácsi egyik nagy „felfedezése” az volt, hogy a teológiájának középpontjába az isteni szeretetet, az Agapét helyezte. Mert milyen jó, hogy nem a haragvó Isten hív minket, hanem az az Isten, aki testté lett Jézusban, aki a szeretetet hozta a nagyvilágba. Az Agapé kifejezés számtalanszor megjelenik írásaiban, amelyre azt a definíciót adja: szeretlek, mert szeretlek. Akkor is szeretlek, ha te nem szeretsz engem. Ezt a nehéz, ámde csodálatos szeretetmódot ajánlja nekünk is. Mindezt olyan egyszerűen, hitelesen közvetíti felénk, hogy nem tudjuk kivonni magunkat hatása alól: „Hiszek Jézus Krisztusban – hiszek az Agapéban! Mert ő így, sőt annak jelent meg a földön. És nem hiszek a gyűlölet teremtő erejében, vagy hogy azzal bármit is meg lehetne oldani. Annál inkább hiszek a jézusi szeretet, az Agapé mindent legyőző hatalmában. Ami még a halálnál is erősebb, mert megmarad, és a „legnagyobb”. Hogy mennyire magáévá tette az agapé elvét, így vall erről:
„Szenvedjétek el egymást szeretetben”
- Ez az én alapigém.
Lényem és szolgálatom alapdallama ez az ige.
Tulajdonképpen ezt kellene ráírni a síromra, ha egyszer meghalok.
Mert a Szeretet és a Szenvedés ebben az igében összekerült.
Minél jobban szeretek valakit, annál jobban megszenvedem
Nincs szeretet szenvedés nélkül, és csak az tud
igazán szenvedni, aki szeret.
Jézusról beszéljek? A keresztjéről?
Olyan nagyon szenvedett - mert olyan nagyon szeretett!
Életét adta érettünk a kereszten.
Maradjunk annál, hogy az Ő követője,
a Homo Christianus csak azt az életet követheti,
amelyet Gazdája bemutatott.
Gyökössy Endre sosem küldte el, ostorozta a bűnöst embert, mindig különleges empátiát mutatott a gyötrődő emberek felé. Alapállása az volt, hogy külön lehet választani az embert és a bűnét. Meg kell érteni az embert akkor is, ha nem értünk vele egyet. Bele lehet képzelni magunkat mások gyötrődésébe, szenvedésébe úgy, hogy együtt szenvedünk vele, de bűne antipatikus marad számunkra. Ez nem jelent bűnpártolást.
A modern kor nagy kihívása a lelki elsivatagosodás, kiszáradás. A vallásos emberek számára is szükséges lehet a lélekápolás, a lelki karbantartás. Azt gondoljuk, hogy csak lelkészek végezhetik ezt a szép szolgálatot, pedig a gyülekezetben bárkit válhat lelkigondozóvá, lelkigondozottá. Bandi bácsi szerint közösségben tudjuk megélni igazán hitünket, hisz csak akkor lehetünk lelkileg egészségesek, ha a hármas egység megvalósul életünkben: ha szoros és jó kapcsolatban vagyunk Istennel, embertársainkkal és önmagunkkal. Ha valamelyik ezek közül sérül, akkor a lélek megbetegedhet. A nagyobb megingások, megpróbáltatások esetén ott van számunkra segítségként a közösség ereje. Nem lehet magányos keresztyénnek lenni – vallja a pszichológus lelkész.
A lelkigondozáshoz nem kell pszichológusi diploma. Nyilván nem arra hivatott, hogy súlyos pszichés betegségeket orvosoljunk, de napi lelki nehézségeink legyőzésében óriási segítség lehet. Lehet az igehirdetésnek is lelkigondozói hatása: a görcsök, a félelmek feloldása, bátorítás és az evangélium hirdetése. Kár, hogy nem mindegyik lelkipásztor él ezzel a hatalmas lehetőséggel. De mi is válhatunk lelkigondozóvá. Gondoljunk csak arra az „egyszerű” feladatra, hogy meghallgatjuk a másikat. Hadd mondja el mi bántja, mi nyugtalanítja, mi okoz számára szorongást. És közben próbáljuk megállni, hogy nem szólunk közbe, nem adunk tanácsot, csak szeretettel végighallgatjuk testvérünket. Nem is olyan könnyű ez a feladat, pedig mekkora gyógyító ereje van! Így vall erről Gyökössy Endre: „Bocsásd meg nekünk, Urunk, hogy mi annyit tudunk beszélni, és ritkán van erőnk, hitünk szeretetünk, meghallgatni a másikat. Tudjuk, hogy sokszor nem tudunk segíteni; de meghallgatni talán tudnánk, csak erőt kell vennünk hozzá.” A hallgatás művészet, a csendben pedig mindig megcsendül valami. A beszélgetésre időt kell szánni, tudni kell várni, amely szeretet és türelem nélkül nem megy.
„Tudnunk kell elhallgatni és meghallgatni. A lélektan tudósai azt állítják, hogy egy órai figyelmes odahallgatás vagy valakinek meghallgatása több lelki energiát fogyaszt, mint egy órányi beszéd. Talán ezért beszélünk többet ahelyett, hogy meghallgatnánk valakit. Manapság, amikor majdnem mindene megvan az embernek, egyedül embere nincs. Kincset ér, aki meg tudja hallgatni a másikat, és nem vág azonnal szavába. »Az semmi, ezt hallgasd meg« - és mondja a magáét. Tanuljunk hallgatni: a természetben, olykor a családban is.”
Gyökössy Endre pasztorálpszichológusként határozta meg önmagát, és felhívta kollégái figyelmét a lelkigondozás fontosságára egy olyan korban, amikor nincs is többre szükség sokszor, mint meghallgatni a másik embert. Pasztorálpszichológiai és lelkipásztori attitűdje legalább tizenöt, de inkább harminc évvel haladta meg korát. A mai kor problémáira a református missziókban az ő munkássága nyomán próbálnak választ adni. A református egyház 2012-ben elfogadott egy új hittan kerettantervet, amelyben a hatvan-hetven évvel ezelőtt Gyökössy Endre által megfogalmazott szemléletmód mutatkozik meg. Istennek legyen hála, hogy ilyen szolgát küldött számunkra, aki ennyire áldott, szeretetteli munkát végzett el itt e földi létben. Emléke legyen áldott, őrizzük meg és forgassuk szívünkben tanításait! Útravalóul álljon itt két idézet Bandi bácsitól:
„Jézus mindenkiről feltételez valami jót, rólad is, rólam is. Ő nemcsak olyannak lát, amilyenek vagyunk, hanem olyannak is, amilyenek lehetnénk az Ő segítségével.”
„Az egész Szentírás tartalmát összefoglalhatjuk egy szóban: szeress!”
(kép: gyokossy-endre.jpg)