2013 húsvét

Részletek

Írta: KBA

„Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen.” Lukács 2,10
„Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.” Máté 28,5

Gondolkodtunk-e már azon, hogy vajon miért fordul elő több, mint háromszázszor a Bibliában a "ne félj" kifejezés? Miért van az, hogy az emberi létnek ennyire szerves része a félelem? Jézus Krisztus földi életének két fontos állomásánál, a születésénél és a feltámadásánál, a földi kezdetnél és végpontnál is elhangzik a bátorítás: ne féljetek! Elgondolkodtató, miért volt félelmetes az a tény, hogy Isten Fia, a Megváltó, akire oly régóta vártak, testet öltött és megszületett. Miért félelmetes az, hogy a szeretett Mester legyőzte a halált és feltámadt? A világtörténelem legszebb és legnagyobb pillanataiban az ember fél. Szüksége van az angyali bátorításra. Volt okuk a félelemre, lehetett félnivalójuk mind a pásztoroknak a betlehemi éjjelen, mind a tanítványoknak a húsvéti reggelen. Vajon nem félünk-e mi is attól, hogy valami új, ismeretlen dolog történik körülöttünk? A megszokott emberi életet felborította valami szokatlan, váratlan. Mindenki várta a Megváltó eljövetelét, mégis váratlanul érte őket az angyali kar örömüzenete. Hányszor, de hányszor megjövendölte Jézus halálát és feltámadását, mégis legközelebbi tanítványait is megviselték a nagypénteki történések, és szorongással teltek a következő napjaik is. Vajon mi nem félünk, nem szorongunk attól, hogy várjuk, keressük Jézust, és mégsem vesszük észre? Nem félelmetes az, hogy lehet, hogy nem mi lennénk a pásztorok, napkeleti bölcsek, hanem azok, akik nem adtak szállást éjszakára? Nem gondolkodunk el azon, hogy várjuk vissza a Megváltót, keressük az üzenetét, mégis úgy érezzük, nem értjük, nem halljuk szavát? Vajon nem félünk az általunk még nem tudott, de esetleg bekövetkezhető személyes tragédiáktól, szenvedésektől, megpróbáltatásoktól? Nem szorongunk a betegség, halál gondolatától, pedig hisszük a feltámadást és a Jézussal való találkozást? A csodálatos üzenet ebben a két elhangzott ne féljben, hogy érezhetjük, hogy Isten tökéletesen ismer bennünket. Tudja, ismeri az érzéseinket, mielőtt még megszólítanánk. A szerető Isten tudja, hogy szükségünk van a megnyugtatásra, biztatásra, lelki ölelésre. És nem a magaslatokról ad nekünk erőt, hanem Ő maga élte át a szenvedéseket. Jézus is gyötrődött, Ő is félt, de végigjárta útját: átélte a szenvedést, a halált. Nagyon jól tudja, mit érzünk, ezért megelőz minket, még mielőtt szólásra nyithatnánk a szánkat, biztat: ne félj! Tudom, mit érzel, ismerlek és szeretlek.
A félelmetes ismeretlen, a kívülvaló Isten életünk része akar lenni. Figyelmünket Magára irányítja, így szembenézve félelmeinkkel, ismerősünkké válik. Kétezer éve hallatszik, nekünk is szól ez az örök biztatás: ne féljetek! Mert az Isten szeretet, öröm és békesség, aki tudja, mi a szenvedés, halál, mégis reménységet, megnyugvást ad számunkra. Húsvét ünnepén győzzük le mi is a szorongásainkat, tegyük le a kereszt lábához, és örvendezzünk Jézus Krisztus feltámadásának, és a nekünk szóló biztatásnak: ne félj!

Részletek

Írta: Lakasz Andrea

A próféták jövendölése valóra vált. Nagypéntek világot megrázó történését követően magdalai Mária üresen találja a sírt, amelybe Jézus keresztre feszített testét helyezték. Kétségbeesett zokogására az angyalok válaszolnak, majd Jézus maga jelenik meg előtte, de ő az első pillanatban nem tudja, hogy Ő az, aki előtte áll. Hova tűnhetett a várva várt Messiás, aki kiábrándította Izráel népét? A nép csalódott, mert Jézus nem váltotta be a hozzá fűzött földi reményeket. Nem rendezte az akkori gyarló világ politikai és gazdasági problémáit, és nem vállalt mai értelemben vett társadalmi szerepet. Sőt, halálának pillanatában teljesen egyedül maradt, magányosan küzdött meg a fizikai és az emberek értetlensége folytán rázúdult lelki fájdalmakkal. Keresztre feszítése miatt csalódás, megtagadás, reménytelenség lett úrrá még tanítványain is, akik a magdalai Mária által hozott hír hallatán értetlenül, hitetlenül, magyarázatra várva állnak a sírbolt előtt. Mitévők legyenek, hogyan tovább? És Jézus fizikai valójában jelenik meg számukra. Bizonyságot téve arról, hogy feltámadt, és közöttük van, nem hagyta el őket. „Békesség néktek!” szól hozzájuk nyugalommal, kijelentve egyben isteni küldetésének, az Atyától kapott feladatának lényegét (Jn 20, 19).

Jézus Krisztus feltámadása, eljövetele bizonyítja Isten irántunk érzett szeretetét. Az Atya az emberek egymás, ezen túlmutatva, a népek közötti békesség hirdetését bízta egyszülött Fiára, amely olyan óriási feladat és küldetés, amelyet semmiféle emberi, a világbékét célzó kezdeményezés sem közelít meg vagy helyettesít. Egyedül a Jézus Krisztusba vetett hit nyújt örömteli alapot számunkra ahhoz, hogy saját életünket lelki békében, kiegyensúlyozottan, ugyanakkor más népekkel békességben éljük; a mindennapi problémákat Jézusra tekintve, Neki átadva, Hozzá segítségért fordulva oldjuk meg. Az Úr feltámadása örömhír és reménység. Vele élni semmibe nem kerül. Szívünket Neki átadva, az Ő áldozata révén kapjuk az új élet ajándékát. Várja, hogy meghalljuk Őt és szóljunk Hozzá.

„…Szívünk teljességében illik szánkba víg ének. A feltámadott Jézus nékünk zálogot adott, hogy bár a föld gyomrába tétetünk, megújul valójába’ életünk; e hittel midőn ünnepelünk, Te légy Jézus, velünk!” (187. dicséret)

Részletek

Írta: Gyökössy Endre

Drága Jézusunk,

a lelkünk mélyén sokszor érezzük a magányosságot, az elveszettséget, a kiszolgáltatottságot, talán minél több ember van körülöttünk, annál inkább. Add nekünk azt a rejtettséget, biztonságérzetet, amit Te hoztál a földre, hogy Benned és Általad gyökerünk legyen fölfelé, befelé, lefelé, életbe, életen túlra. Add, Urunk, hogy Veled kezdhessük, végezhessük napunkat, és egyszer életünket. Azaz csak hisszük, hogy végezzük, hiszen az ajtóra, amire mi halált írunk, a másik oldalára Te letörölhetetlen betűkkel azt írtad, hogy Élet. Amibe pedig összes technikánk és civilizációnk éles vésőjével belevéssük, hogy élet, az bizony sokszor halál. Támogass bennünket úgy élni, Urunk, hogy életünk ne csak lét legyen, vegetálás, görcsös kenyérkeresés, ne csak kis örömkutatás, kapkodás az eltűnő boldogság után, hanem több ennél. Olyan élet, életes élet, aminek dallama van, fénye, értelme és folytatása. Köszönjük, hogy valami effélére tanítgattál minket. Köszönjük, hogy jó Pásztorunk vagy, urunk, és maradj is, hogy amikor majd megállunk ama ajtó előtt, tudjuk, hogy a juhok számára az Ajtó is Te vagy – ámen.

(Kézfogás a magasból 22.)

Részletek

Írta: KBA

100 éve született a hazai pasztorálpszichológia megalapítója, Isten öreg bojtárja, Gyökössy Endre

Szinte mindannyian hallottunk már Gyökössy Endréről, olvastuk már írásait, otthonunkba gyakran vesszük kézbe könyveit. Soraiból árad szeretet, hit, az erő. Tanácsai átlendítenek minket, olvasókat, a nehezebb pillanatokon, élethelyzeteken is. Vannak, aki ma is ódzkodnak a pszichológia és a teológia összekapcsolásától, a pasztorálpszichológiától. Pedig hatalmas áldás születhet e nyomán. Bandi bácsi egyik nagy „felfedezése” az volt, hogy a teológiájának középpontjába az isteni szeretetet, az Agapét helyezte. Mert milyen jó, hogy nem a haragvó Isten hív minket, hanem az az Isten, aki testté lett Jézusban, aki a szeretetet hozta a nagyvilágba. Az Agapé kifejezés számtalanszor megjelenik írásaiban, amelyre azt a definíciót adja: szeretlek, mert szeretlek. Akkor is szeretlek, ha te nem szeretsz engem. Ezt a nehéz, ámde csodálatos szeretetmódot ajánlja nekünk is. Mindezt olyan egyszerűen, hitelesen közvetíti felénk, hogy nem tudjuk kivonni magunkat hatása alól: „Hiszek Jézus Krisztusban – hiszek az Agapéban! Mert ő így, sőt annak jelent meg a földön. És nem hiszek a gyűlölet teremtő erejében, vagy hogy azzal bármit is meg lehetne oldani. Annál inkább hiszek a jézusi szeretet, az Agapé mindent legyőző hatalmában. Ami még a halálnál is erősebb, mert megmarad, és a „legnagyobb”. Hogy mennyire magáévá tette az agapé elvét, így vall erről:

„Szenvedjétek el egymást szeretetben”
- Ez az én alapigém.
Lényem és szolgálatom alapdallama ez az ige.
Tulajdonképpen ezt kellene ráírni a síromra, ha egyszer meghalok.
Mert a Szeretet és a Szenvedés ebben az igében összekerült.
Minél jobban szeretek valakit, annál jobban megszenvedem
Nincs szeretet szenvedés nélkül, és csak az tud
igazán szenvedni, aki szeret.
Jézusról beszéljek? A keresztjéről?
Olyan nagyon szenvedett - mert olyan nagyon szeretett!
Életét adta érettünk a kereszten.
Maradjunk annál, hogy az Ő követője,
a Homo Christianus csak azt az életet követheti,
amelyet Gazdája bemutatott.

Gyökössy Endre sosem küldte el, ostorozta a bűnöst embert, mindig különleges empátiát mutatott a gyötrődő emberek felé. Alapállása az volt, hogy külön lehet választani az embert és a bűnét. Meg kell érteni az embert akkor is, ha nem értünk vele egyet. Bele lehet képzelni magunkat mások gyötrődésébe, szenvedésébe úgy, hogy együtt szenvedünk vele, de bűne antipatikus marad számunkra. Ez nem jelent bűnpártolást.

A modern kor nagy kihívása a lelki elsivatagosodás, kiszáradás. A vallásos emberek számára is szükséges lehet a lélekápolás, a lelki karbantartás. Azt gondoljuk, hogy csak lelkészek végezhetik ezt a szép szolgálatot, pedig a gyülekezetben bárkit válhat lelkigondozóvá, lelkigondozottá. Bandi bácsi szerint közösségben tudjuk megélni igazán hitünket, hisz csak akkor lehetünk lelkileg egészségesek, ha a hármas egység megvalósul életünkben: ha szoros és jó kapcsolatban vagyunk Istennel, embertársainkkal és önmagunkkal. Ha valamelyik ezek közül sérül, akkor a lélek megbetegedhet. A nagyobb megingások, megpróbáltatások esetén  ott van számunkra segítségként a közösség ereje. Nem lehet magányos keresztyénnek lenni – vallja a pszichológus lelkész.

A lelkigondozáshoz nem kell pszichológusi diploma. Nyilván nem arra hivatott, hogy súlyos pszichés betegségeket orvosoljunk, de napi lelki nehézségeink legyőzésében óriási segítség lehet. Lehet az igehirdetésnek is lelkigondozói hatása: a görcsök, a félelmek feloldása, bátorítás és az evangélium hirdetése. Kár, hogy nem mindegyik lelkipásztor él ezzel a hatalmas lehetőséggel. De mi is válhatunk lelkigondozóvá. Gondoljunk csak arra az „egyszerű” feladatra, hogy meghallgatjuk a másikat. Hadd mondja el mi bántja, mi nyugtalanítja, mi okoz számára szorongást. És közben próbáljuk megállni, hogy nem szólunk közbe, nem adunk tanácsot, csak szeretettel végighallgatjuk testvérünket. Nem is olyan könnyű ez a feladat, pedig mekkora gyógyító ereje van! Így vall erről Gyökössy Endre: „Bocsásd meg nekünk, Urunk, hogy mi annyit tudunk beszélni, és ritkán van erőnk, hitünk szeretetünk, meghallgatni a másikat. Tudjuk, hogy sokszor nem tudunk segíteni; de meghallgatni talán tudnánk, csak erőt kell vennünk hozzá.” A hallgatás művészet, a csendben pedig mindig megcsendül valami. A beszélgetésre időt kell szánni, tudni kell várni, amely szeretet és türelem nélkül nem megy.

„Tudnunk kell elhallgatni és meghallgatni. A lélektan tudósai azt állítják, hogy egy órai figyelmes odahallgatás vagy valakinek meghallgatása több lelki energiát fogyaszt, mint egy órányi beszéd. Talán ezért beszélünk többet ahelyett, hogy meghallgatnánk valakit. Manapság, amikor majdnem mindene megvan az embernek, egyedül embere nincs. Kincset ér, aki meg tudja hallgatni a másikat, és nem vág azonnal szavába. »Az semmi, ezt hallgasd meg« - és mondja a magáét. Tanuljunk hallgatni: a természetben, olykor a családban is.”

Gyökössy Endre pasztorálpszichológusként határozta meg önmagát, és felhívta kollégái figyelmét a lelkigondozás fontosságára egy olyan korban, amikor nincs is többre szükség sokszor, mint meghallgatni a másik embert. Pasztorálpszichológiai és lelkipásztori attitűdje legalább tizenöt, de inkább harminc évvel haladta meg korát. A mai kor problémáira a református missziókban az ő munkássága nyomán próbálnak választ adni. A református egyház 2012-ben elfogadott egy új hittan kerettantervet, amelyben a hatvan-hetven évvel ezelőtt Gyökössy Endre által megfogalmazott szemléletmód mutatkozik meg. Istennek legyen hála, hogy ilyen szolgát küldött számunkra, aki ennyire áldott, szeretetteli munkát végzett el itt e földi létben. Emléke legyen áldott, őrizzük meg és forgassuk szívünkben tanításait! Útravalóul álljon itt két idézet Bandi bácsitól:

„Jézus mindenkiről feltételez valami jót, rólad is, rólam is. Ő nemcsak olyannak lát, amilyenek vagyunk, hanem olyannak is, amilyenek lehetnénk az Ő segítségével.”

„Az egész Szentírás tartalmát összefoglalhatjuk egy szóban: szeress!”

(kép: gyokossy-endre.jpg)