Szívet melengető jóérzés közösségben együtt imádkozni. Március elsején, az Ökumenikus Világimanap alkalmából megtartott imaesten is ezt a felemelő érzést élhettük meg gyülekezetünkben, amikor a Hálaadás Református Nőszövetség vendégül látta a Kassák utcai evangélikus testvéreket. A gyülekezeti termünkben mintegy ötvenen gyűltünk egybe. Az imaesten a középkorúak és idősebbek mellett sok fiatal testvérünk a liturgiában közreműködő szolgálatával is részt vett. Egymást szívünkbe fogadva, és egymás terhét hordozva imádkoztunk a világ valamennyi jövevényéért, hiszen valahol a nagyvilágban, országunkban, településeinken, családunkban, mindnyájan jövevények vagyunk, mindnyájan befogadásra, segítségre, testvéri szeretetre vágyakozunk.
A francia keresztény testvéreink ez évre Máté evangéliumából választották a Világimanap vezérgondolatát, és vezérigéjét: „Jövevény voltam,.. és befogadtatok”….(Máté 25,35) Az ige választásakor a francia testvérek szerették volna ráirányítani földünk keresztényeinek figyelmét arra, hogy egymás elfogadását ne csak szavakban hangoztassuk, hanem azt cselekedeteinkkel is igazoljuk. Az Ige választásakor talán arra nem is gondoltak, hogy akár a tudatos, akár a tudattalan világunkban, de mindnyájunk egész életét mélyen és folyamatosan érinti ez az Ige, a fogantatásunktól kezdve a halálunkig. Életünk minden pillanatában mindnyájan vagyunk, vagy lehetünk olyan helyzetben, amikor vágyakozunk Isten és embertársaink cselekedeteiben is megnyilvánuló befogadására. Az imaest kezdetén, a Világimanap több mint 140 évéről és a francia testvérek által magukról és hazájukról összeállított anyagot jómagam ismertettem.
Ezt követte Grendorf Péter evangélikus nagytiszteletű úr istentisztelete, aki szeretettel telített, szívből fakadó szavaival kívánt megérinteni mindnyájunkat és az Igét szívünkbe helyezni, valamint megerősíteni kívánta bennünk a rászoruló embertársaink befogadására való törekvéseinket, kihangsúlyozva, hogy mindezeknek szívből és szeretetből fakadó cselekedeteinkben kell megnyilvánulniuk. Majd Németh Tamás tiszteletes úr, segédlelkészünk igemagyarázata következett, amely szintén az egymásra figyelő és egymást elfogadó cselekvő keresztény élethez nyújtott iránymutatást. Az istentisztelet után az egész világon megegyező liturgiát követtük, örömünkre nagyrészt fiatal testvéreink előadásával, sok szép énekkel, amelyek zenei kíséretét gyülekezetünk kántora, nőszövetségünk tagja, Kárpátiné Berkesi Boglárka adta. A szeretetvendégségre, a nőszövetségi testvérek, finomságokkal gazdagon terített asztalt varázsoltak, akik erre az imaestre is nagy szeretettel készültek, valamint fogadták egymást és vendégeinket.
Mindnyájan örömmel és szeretettel szolgáltunk, valamint imádkoztunk, hogy növekedjen bennünk az egymás iránti feltétel nélküli szeretet, és az egymás iránti elfogadás, amelynek mások számára is tapasztalható módon, cselekedeteinkben kell megmutatkoznia. Az adakozó testvéreknek köszönjük a képeslapokért adott adományaikat, melyek rászoruló családok segítését és menekültek befogadását fogja szolgálni.
Hálaadás Református Nőszövetség elnöke