Drága Jézusunk,
a lelkünk mélyén sokszor érezzük a magányosságot, az elveszettséget, a kiszolgáltatottságot, talán minél több ember van körülöttünk, annál inkább. Add nekünk azt a rejtettséget, biztonságérzetet, amit Te hoztál a földre, hogy Benned és Általad gyökerünk legyen fölfelé, befelé, lefelé, életbe, életen túlra. Add, Urunk, hogy Veled kezdhessük, végezhessük napunkat, és egyszer életünket. Azaz csak hisszük, hogy végezzük, hiszen az ajtóra, amire mi halált írunk, a másik oldalára Te letörölhetetlen betűkkel azt írtad, hogy Élet. Amibe pedig összes technikánk és civilizációnk éles vésőjével belevéssük, hogy élet, az bizony sokszor halál. Támogass bennünket úgy élni, Urunk, hogy életünk ne csak lét legyen, vegetálás, görcsös kenyérkeresés, ne csak kis örömkutatás, kapkodás az eltűnő boldogság után, hanem több ennél. Olyan élet, életes élet, aminek dallama van, fénye, értelme és folytatása. Köszönjük, hogy valami effélére tanítgattál minket. Köszönjük, hogy jó Pásztorunk vagy, urunk, és maradj is, hogy amikor majd megállunk ama ajtó előtt, tudjuk, hogy a juhok számára az Ajtó is Te vagy – ámen.
(Kézfogás a magasból 22.)