Mit jelenthet számunkra a Sola Scriptura jelmondat ma?
„A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre”
2Tim 3,16
A reformáció egyik jelmondata a protestáns felekezetek hitfelfogásának egyik sarokköve. A Sola Scriptura, azaz egyedül a Szentírás jelmondat számunkra nem csupán egy megtanulandó örökség, hanem kijelenthetjük, hogy református identitásunk szerves alapja. Nekünk, protestánsoknak magától értetődő, hogy saját nyelvünkön olvassuk a Bibliát, hogy ott van mellettünk az asztalon, éjjeliszekrényen, és akár naponta elő is vesszük. Az is evidens, hogy a bibliaórákon a közösen felolvasott igei részt közösen értelmezzük, gondoljuk át.
Ennek tükrében számomra meglepő volt azt tapasztalni, amikor reformátusok egymásnak feszülnek, és a Szentírásból idézve megmondják a másiknak, mit lehet gondolni, tenni és mit nem. Mi van Istentől, mi nem. Mert ha így van leírva, akkor így is kell venni. És aki nem így gondolja, az eltévedt a helyes útról.
Sokat gondolkoztam arról mostanság, hogy vajon tényleg hol van a határ, mikor kell szó szerint venni a Bibliában leírtakat, és mikor értelmezhetjük picit át. Egyáltalán, lehet-e értelmezni az Igét, mennyire szakadhatunk el a leírt szövegtől? Olvastam arról érvelést bibliai igehelyek alapján, miért nem lehet nő lelkész, sőt diakónus, presbiter sem. De semmilyen módon nem hirdetheti az igét, mert Pál ezt így írta le. Tehát még hitoktatói szolgálatot sem vállalhat. Az érvelés látszólag teljesen logikus, és bibliahű volt, rengeteg igehellyel alátámasztva. Számomra azonban feltűnt egy fontos dolog: egyetlen egy dolog hiányzott belőle, a szeretet, az alázat. És rögtön beugrott egy szintén páli igevers: szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok (1Kor 13,2). Ne mi mondjuk meg, hogyan gondolja az Isten, rendeljük Neki oda, kire milyen szolgálatot bíz, kit milyen talentummal áld meg. Hagyjuk, hogy az Ige vezessen minket, ne mi az Igét. A farizeusok is szó szerint vették a mózesi törvényeket, becsülettel próbálták betartani, csak éppen azt nem vették észre, Aki betöltötte azt. Hagyjuk, hogy Jézus töltse be az Ige szavait életünkben, hogy Ő tegye élővé bennünk a leírt szavakat!
Fontos olvasni a Bibliát, akár minden nap is. De ne csupán elolvassuk az Igét, hanem próbáljuk megérteni is. Ne csak jelzésre, útmutatásra használjuk életünkben, hanem hagyjuk, hogy át is formáljon minket.
Istennek rengeteg áldott bibliamagyarázója, igehirdetője van és volt, akiknek gondolatai segíthetnek közelebb jutni az üzenethez. A Sola Scriptura elv azonban azt is jelenti számunkra: ahhoz, hogy azzá legyünk, akivé szeretnénk, ahhoz szükségünk van egy saját identitás kialakítására. Ez azonban nem megy csupán mások gondolataira való építéssel. Ez egy nehéz, sokszor fájdalmas folyamat. De egyedül csak a Szentírás által, és általa egyedül Istentől tudom meg, ki vagyok, mi vagyok és mi a helyem a világban. Ebben más emberek lehetnek segítségünkre, de a küzdelmet nekünk kell megvívnunk. Nehéz, sokszor fárasztó út ez, de megéri, mert így juthatunk el Istenhez, és ahhoz az élethez, amelyre Ő hívott el. Ne habozzunk, olvassuk mi is a Bibliát, és tegyük fel mindennap azt a szép kérdést, amelyet már a kis óvodások is gyönyörűen megtanultak aranymondásként: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. (1Sám 3,9).