Acta 1,13-14
- Kérlek, imádkozz értem!
- Baj van?
- Igen, nagy:
… Súlyos beteg vagyok, műteni kell…
… Iszonyú nehéz vizsgám lesz…
… Váratlanul, fiatalom meghalt egyik szerettem…
… Ki akarnak forgatni csekély vagyonomból „drága szeretteim”…
… Utcára kerültem nyugdíj előtt, korom miatt nem találok munkát…
… Nincs baj, de már a szülőszobán vagyok…
… Nem bírok gyermekemmel! Hát ezért neveltem? Vagy rosszul neveltem?...
... Megvénültem, egyedül maradtam. Lesz-e mellettem valaki, ha segítségre szorulok?...
Íme egy csokor a mindennapos, halálosan komoly imádságok soha véget nem érő kényszer tárházából. S.O.S. jelzések fölfelé és kifelé, a bénító tehetetlenség nyílt bevallásai. De jó, ha rezonál szívünkben, közhelyen túl életté nemesedik az apostol nyugtató, megoldást generáló szava: „Minden gondotokat Ő reá vessétek, neki gondja van reátok.” (1Pét 5,7) Jézus is bíztat: „Kérjetek, és adatik nektek...” (Mt 7,7) Nem mindig azt és úgy adja, amit és ahogy jónak vélek, de hogy adni fog és azt, ami kárrá nem válik, ebben biztos lehetek.
Alapigénk is imádságról szól. Tíz napos imádság, tízegynéhányan kezdték, mintegy százhúszan fejezték be. Tíz napig? Ráértek, nem volt más dolguk? Kik ezek? Forrófejű vallási fanatikusok, kiket bár lehet csodálni, de szeretni nem? Egyszerű a válasz: Jézus tanítványai, férfiak és nők, Márk anyja Mária házának felső szobájában, a korábbi utolsó vacsora, egyben első Úrvacsora helyszínén. Ráértek, mert rá akartak érni. Amit az ember nagyon akar, arra ráér. Volt más tennivalójuk is, de az imádság nem halkult el. A „sajnos nem érek rá” mentegetőzés sok esetben „diplomatikus” elutasítás talán. Mit imádkoztak? Kérések örömét? Nem, csak egy kérést, nagyon nagy kérést, a kérések kérését: Úr Jézus Krisztus, küldd el és áraszd ki ránk vígasztaló Szentlelkedet. Az éltetőt, a bátorítót. A tizedik napon is együtt voltak és a várakozás, a pünkösdi advent beteljesedett: sebesen zúgó szél, kettős tüzes nyelvek formájában eljött a Lélek. Beteljesedtek, és kezdtek más nyelven szólni. Más nyelven, igazabban, őszintébben, hitelesebben.
És aznap ott Jeruzsálemben, Kr. u. 33. Pünkösdjén mindenféle emberi előkészület nélkül, szent, mennyei spontaneitással megalakult a keresztyén egyház.
Új szív, új lélek, új imádság, új imatéma, add Uram Szentlelkedet! Istentiszteletre jövet, vagy onnan hazatérőben, csendes vagy kirobbanó örömökben, fárasztó terhek hordozásában, fel nem ismert próbák közepette, számot adások előtt, alatt, után és mindig, hogy éljünk és túléljünk, emberek maradjunk, add Lelkedet. Jövel Szentlélek Úristen!