"Még beszélt Jézus, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: "Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?" Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: "Ne félj, csak higgy!"
Márk 5,35-36
Presbitertársaimhoz hasonlóan, a felkérés hozzám is így szólt: számomra kedves igét választva, írjak róla néhány gondolatot. Az igehelyet nem volt nehéz megtalálnom, mert az már sok évtizede „megvan”. Ez Jézus jól ismert gyógyításai közül Jairus lányának feltámasztása, és ebben is az a rövid mondat, amit az aggódó, sőt a halálhír hallatán teljesen összetört apának mond Jézus: „Ne félj, csak higgy!”
Igen ám, de hogyan kapcsolható ez a böjt időszakához? A böjt a várakozást jelenti, és szoros kapcsolatban van az idővel. Úgy gondolom, hogy itt ebben a történetben is kulcsszerepe van az időnek. Odaér-e időben Jézus? Egy örökkévalóságnak tűnik, amíg átvergődik a tömegen. A vérfolyásos asszony is épp ezt az időpontot választotta ki, hogy „feltartsa” a Mestert…
Ki ne élte volna már át közülünk azt a tehetetlenséget, amikor egy forgalmi dugóban állva-araszolva telik el a nehezen megspórolt kis időnyereség, és egyre biztosabbá válik, hogy elkésünk onnan, ahova igyekeztünk. Jairus is átélte: elkéstek. Emberi tény, hogy az idő korlátai közül nem tudunk kilépni. Jézus mindezek felett azonban ura az időnek is. Annak, ami nekünk lehetetlen, Neki lehetséges. A zsinagógai elöljáró kiböjtölte vele a hazáig tartó utat, és megtörténhetett a csoda. Mi is megpróbálhatjuk hétköznapi rohanásaink között hittel rábízni a feladatainkat, és Ő hű és igaz, hogy segít teljesíteni azokat. Talán nem azzal, hogy megteszi helyettünk, inkább hozzásegít a megoldáshoz. Adja meg Isten, hogy ki-ki a maga életében átélhesse ezt a csodát. Azt, hogy a böjti időszak végén ott lesz a feltámadott Úr! Sőt máris itt van időtlen formában, csak merjük elhinni, és merjük rábízni magunkat!