Máté 4,1-11 / Lukács 4,1-13
Korabeli héber felfogás szerint a pusztaság, mint természeti valóság a démonok lakhelye, babonás értelmezésben kísértetek, rémek, lidércek, látomások színtere. Ragadozók, kígyók, skorpiók lakják, embernek ott élni több mint kockázatos, nagyon veszélyes.
Alapigénk szerint ide megy Jézus. Nem emigrál, nem száműzi a politikai-vallás hatalom, magától megy. Pontosabban a Szentlélek jelenléte, vezetése által. Nincs egyedül, nem kiszolgáltatott, gyámoltalan, - az élő Isten Szentlelkével őrzi, védi, szereti a pusztában is. Jó negyven évvel később az aggastyán János apostolról írja az Ige, a Lélek által volt kint Pathmosz szigetén a kényszer munkatáborban, fegyenctelepen, az Úr napján. Még ott is a Lélek által. Az ártatlanul elszenvedett büntetésben, megaláztatásban is. Üzeni mindez a bibliaolvasó utókornak, hogy történjék bármi, jussak akármilyen mélyre, az Úr nem hagy el, Lelke által vezet, tanácsol.
Negyven napig volt kint Jézus a pusztában! Elképesztően sok! Csupán egy éjszaka is embert próbáló. Mit tett ez alatt? Mit evett? Evett egyáltalán? Hol aludt? Lefogyott? Elgyengült? Ember voltunkkal együtt járó kínzó, mindennapi kérdések. Ám a Szentírás minderről semmit sem szól. Minek is szólna: Jézus fölötte áll mindenféle biológiai, élettani korlátnak. Negyven, bibliai szám, jelenti: súlyos megpróbáltatások után derűs a vég, az élni akarás mindig több mint a pusztulás, a menny térdre kényszerítheti a végzetet kéjesen kivitelezni kívánó „arctalan rombolót”.
Mit tett Jézus negyven napig? Böjtölt, készült a számára oly lealacsonyító földi „élet-másságra”, de amit ő szeretetéből fakadóan mégis önként, fanyalgás nélkül vállalt. Kizárta a külvilágot, nem jutottak el hozzá a lelket lassan de biztosan sorvasztó „média szenzációk”, dühödt tehetetlenségbe taszító politikai hírek. Csendben volt. A csend az élő Isten „hullámhossza”. Abban és ott lehet igazán érzékelni, hallani Őt. Készült feldolgozni a vele szemben megvalósuló konok értetlenséget (anyja és testvérei eszelősnek tartották).
Fájó megtapasztalás: aki az Úristen szeretetében csendesül, azt a kísértő durván megtámadja. Jézus is átél három ilyen attakot a név és arctalan örök ellenkezőktől:
- éhes vagy, változtasd át a köveket kenyérré, hiszen mennyei erőt kaptál és a pusztában nincs semmi testi táplálék
- borulj le előttem, add nekem az életedet és én csodagyógyítót csinálok belőled, áramlanak hozzád az emberek, dől majd a pénz
- ugorj le a templom párkányáról, hisz „meg van írva”, Isten vigyáz majd rád.
A jót akaró, a csábító célja elérésének érdekében a Bibliát is idéző örök diszharmonikus színes palettája a mindenkori ember tönkretételét, kifosztását illetően. Ugye ismerős? Mit jelent hát a böjt? Egy nagy örök segélykiáltást, S.O.S. jelzést az ég felé, Uram, könyörülj rajtam, ne hagyj elcsábulnom! Mi a böjt? Az, amit Jézus is tett, nem vitatkozik a kísértővel, egyszerűen az Ige alapján elzavarja: „Távozz tőlem sátán!” Nincs szinkronhatás, nem is lehet az átlagember életében kettőség. Jézus is és a sátán is egy azon időben és helyen. Csak „vagy”-ok vannak, vagy Jézus, vagy az ellentábor. Adjon az élő Isten a böjt idején minél több jézusi csendes órát, percet, a lélek gyógyulásának áldott alkalmait.
A húsvéti ünnepek, egyházunk rendje szerint böjt első vasárnapjával kezdődnek. Áldott feltámadás ünnepet kívánok mindenkinek.