Máté 28,1-10
Furcsa látvány: az első húsvét kora hajnalán két nő rohan a jeruzsálemi köztemetőből (a Golgotáról) be a fővárosba. Mi történt? Kergeti őket valaki? Megijedtek talán? Valami babonisztikus félelem szállta meg lelküket az éjszakai temető lidércességében? Nem.
A halott Jézust keresték a holtak birodalmában, elvégezni földi küldetésüket: illatszerekkel bekenni a Mester testét a végleges eltemetés előtt. Útközben nagy földrengést élnek át – már ez önmagában is elég ok a félelemre (sokkoló lehetett számukra a megnyílt föld, összetört fák, bedőlt kripták látványa) – elhengerült a megoldhatatlannak tűnő malomkő a kripta bejáratáról, látják a félájult tetszhalott katonákat (hogy el tud sápadni a fegyver is időnként a mennyei jelenések előtt, reszketnek a harcedzett, kitűnően kiképzett kommandósok is), üres a sír, nincs sehol Jézus teste. Nem, ezt nem lehet kibírni, ennyi hirtelen negatív élmény marcona férfiaknak is elég, nemhogy két törékeny nőnek.
Ám ahol a Jézust kereső világ tehetetlenné válik, ott a menny is megjelenik az örök folytatást kínáló kegyelemmel: angyali jelenés fénylik fel a temető csak múltról tudni akaró konokságában, égi imperatívusz hangzik: „Ti ne féljetek… Jézus feltámadott…” Mondta, emlékezzetek, s menjetek gyorsan és mondjátok el tanítványainak mindezeket. Ők mennek, mit mennek, rohannak félelemmel és nagy örömmel örömhírt mondani. Ekkora érzelmi különbözőséget átélni néhány perc alatt feldolgozhatatlan. Ezért talán a kettősség, félelem és nagy öröm. Mindkettő nagy inspiráció a nagy mozgásra, félelem (életveszély, halálfélelem) nagy öröm (feszítő boldogság). S ezen „lihegő” kettős lelkiállapotukban tisztán meglátják: szembe jön velük Jézus. Mások az Ő utai. Nincs temetőkben, hisz azok emlékparkok, kegyeleti helyek, nincs ott mert él! Szembe jön nyugtatni, békíteni, könnyet letörölni, bűnt bocsájtani, gátlásokat, érzéseket feloldani. De nem csak jön, szól is. „Chairete” – magyarul: örüljetek. Szűnjön a kettősség, maradjon el a félelem, éljen tovább a nagy öröm. Jézus a feltámadott mondja ezt, nem egy kampányfőnök, vagy reklám szakember, ezért nagyon elhihető. Chairete – örüljetek.
Napjainkban, a ma élőknek mit jelent a feltámadás? Félelmet és nagy örömet, vagy az állandó félelem, szorongás mellett csupán pislákoló örömet. Nehéz, örömöket kioltó korban élünk? Az első húsvét kora, ideje, a maihoz képest sokkal gyötrelmesebb volt. Ezért lehetett nagy érték az Úr örömet hirdető szava. Ha nagy az árnyék, a fény is nagy. Ha sok a baj, annál inkább igaz a húsvéti örömhír. Feltámadott az Úr, bizonnyal feltámadott!