– Távol a kereszttől és kísértések híján senki sem tudhatja, mi a hit, és mekkora ereje van. Ez csak kísértések és szorongattatások közepette fogható fel. Méghozzá nem a testi bűnökre gondolok és utalok, melyek a maguk módján az istenfélőket is gyötrik, hanem azokra a lélekbeli kísértésekre, melyeket csak az érthet meg, aki már maga is érezte és tapasztalta őket. Az, hogy mi a hit, csakis a kísértésekből érthető meg.
In: Luther Márton: Asztali beszélgetések. Luther Kiadó, LVM 8., 2014. (Márton László ford.)
– Ha nem látunk kiutat, módot, eszközt, ötletet, mely a balszerencséből kisegítene minket, akkor eszünkhöz igazodva arra következtetünk: végünk van. Ha pedig hiszünk, akkor üdvösségünk veszi kezdetét. Mert, ahogy az orvosok mondják: ahol vége a filozófiának, ott kezdődik az orvostudomány, úgy mi is joggal mondhatjuk: ahol vége az emberi segítségnek, ott kezdődik Isten segítsége, vagyis az Isten igéjébe vetett hit. Ha vége az emberi segítségnek, Isten kezd segíteni azokon, akik hisznek benne.
In: Luther Márton: Asztali beszélgetések. Luther Kiadó, LVM 8., 2014. (Márton László ford.)
– Ha azt tennénk, amit kellene, és nem azt, amit akarunk, akkor meg is kapnánk, ami megillet minket. Csakhogy mi azt csináljuk, amit akarunk, nem pedig azt, amit kellene, ezért azt is el kell viselnünk, amit nem akarunk.
[Kellés és akarás] In: Luther Márton: Asztali beszélgetések. Luther Kiadó, LVM 8., 2014. (Márton László ford.)
Ha minden összezavarodik - így szól -, és a pusztulástól való rettegés mindent hatalmába kerít, csak hívjatok engem, és megmenekültök. Tehát bármennyire el is nyeli az embert a bajok örvénye, Isten mégis felkínálja neki a menedéket, ahová meneküljön.
Kálvin János
Tehát ha most sok zavaros dolgot látunk a világban, emeljen fel és szüljön újjá minket az a bizalom, hogy egyszer eljön Krisztus, hogy mindent tökéletesen helyreállítson. S ha ezalatt azt látjuk, hogy a bűnnek maradványai még ránk vannak tapadva, hogy mindenfelől körül vagyunk véve különféle nyomorúságokkal, hogy a világ tele van széthúzással, sírjunk e bajok felett, de úgy, hogy a megújulásba vetett reménység tartson meg minket.
Kálvin János
Mert semmi sem zavar meg minket jobban, mint amikor a saját gondolatunkban megrekedünk és ezzel saját magunknak okozunk nehézségeket, amelyeket Isten kész lenne orvosolni, ha meg volnánk győződve arról, hogy nincsen semmi lehetetlen abban, amit ő előre látott, elhatározott, sőt megjövendölt azért, hogy minket bátrabbá tegyen.
Kálvin János