avagy ifjúsági- és gyermektábor a Cegléd közeli Tamás tanyán július 11-16. között
Nem így terveztük. A táborzáró szombat délelőtt benn ültünk az autóbuszban, és indultunk hazafelé. Pedig az elgondolás szerint Nagykőrösre mentünk volna a költőóriás Arany János emlékházához, tisztelegni és Himnuszt énekelni, majd a „nyalka verbunk”-járól hírös Kecskemétre városnézésre. De egy irgalmatlan vihar, förgeteg közbeszólt, keresztülhúzta számításainkat. Városnézés helyett ott ültünk a buszon, és figyeltük, köhögnek-e a gyerekek, lázas-é valaki. A hangulat nem vártan jó volt. Még el sem értük Ceglédet, egy kisfiú megszólalt: „Gábor bácsi, de jó volt ez a hét!”, egy lányka rávágta: „De kár, hogy véget ért, ugye jövőre is lesz tábor, jöhetünk akkor is?” És e két őszinte felsóhajtás zsilipet nyitott, innen is, onnan is áradatszerűen érkeztek a „miért is volt jó” értékelések. Senki nem volt lázas, és akkor és ott senki nem köhögött (de nagy kegyelem).
Tényleg szép és értékes volt, így éreztük ezt mi is, felnőttek, kísérők, munkatársak. Pontosítsak: ez is szép volt, mint a korábbi, többi tábor, talán az eddigi legjobb (ez sokak véleménye is). Mitől is értékes? Megvan ennek a ritmusa:
Január: internet – táborhelykeresés
Február-március: hely kiválasztása
Április-táborkezdet: környék bejárása, programok, munkafüzetek, énekanyag összeállítása. Nagy köszönet érte idén is Horváth Éva katechétának.
Miért is volt szép? Mozaikszerűen, a teljesség igénye nélkül:
1. 82-en voltunk.
2. Megkezdtük hetünket „csontrepesztő” kánikulában, befejeztük irgalmatlan viharban, mégsem volt nyafogás, „uncsizás”. (Hatott az indulás előtti szózat: csináljunk együtt jó tábort, ne nyávogjon senki, a kedves szülők lehetőleg mérsékelten vegyék igénybe a mobiltelefonok használatát.)
3. Középpontban volt az evangélium. A hét lelki témája: „Jézus, az örök reménység”, igéje: „Én vagyok … ama fényes és hajnali csillag.” (Jel 22:16b) Minden este evangelizáció, Berkesi Gábor és Németh Tamás szolgálataival.
4. A reggeli színdarabok. A Pozsonyi úti Globe Színház (Shakespeare után szabadon) adta elő az aznapi igei történeteket. Az agg János apostol (stílszerűen és kor szerint e sorok írója) mondta a történetet, ifjaink kitűnő némajátékot adtak hozzá. Emlékezetes volt Vitéz Péter Jézus alakítása.
5. Közös énekléseink: Da pacem Domine/Add békédet Urunk, Messziről száll dalunk (háromszólamú héber kánon), nevezett kánonokat profi kórusok is éneklik. Énekeltünk népdalzsoltárokat, zsoltárokat, spirituálékat stb. Még hogy a mai fiatalok nem tudnak énekelni? Cáfolatát adták ennek a kishitűségnek.
6. Csoportfoglalkozások. Vezetői: a néhány nap híján Németh Tamásné, akkor még Horváth Rebeka, néhány nap híján hites ura, Tamás, külföldi útja miatt kicsit később érkezett, valamint Vitéz Péter, Horváth Éva, Berkesi Gábor. Hadd említsem meg különösképpen Nagy Andrásné Klárika óvodapedagógust, aki első alkalommal vett részt táborunkban előadóként, nagy örömünk és nyereségünk volt.
7. Kirándulások. Petőfi szülőháza, az ágy, amelyen született, múzeum, interaktív vetélkedő. Ópusztaszer, lélegzetelállító Feszty-körkép, lovasbemutató, íjászat, pogácsakészítés és -sütés, régészkedés.
8. Szabadidős foglalkozások. Focibajnokság, számháború, akadályverseny, sorverseny, kézműves délutánok, vetélkedők, vidám csobbanás, ádáz vízipuska harc az udvari kis úszómedencében, szekerezés, lovaglás. Péntek este kedves, neves vendég érkezett, Knapek Edina világbajnok tőrvívó, aki bemutatója után másnap reggel indult Rióba, az olimpiára.
Végezetül álljon itt azok névsora, kik kisgyermekkoruk óta járnak táborainkba, idén azonban már mint felnőtt munkatársak végeztek kitűnő szolgálatot: Bognár Matyi, Medgyes Dani, Nagy Andris, Panák Kristóf, Prohászka Marci, Horváth Franciska, Miklós Barbi.
Közeledett az autóbusz Budapest felé, és mikor megláttuk szeretett templomunkat és a minket váró nagy sokaságot, kitört szívünkből a boldog ujjongás: „Po-zsi, Po-zsi…” (gyülekezetünk becéző neve). Ott áll szeretett Pozsink dunai homlokzatán az evangélium, álljon itt is őszinte, frappáns végszóként: Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség!
